Bátori Mária
| Erkel Ferenc operái |
|---|
 |
|
Bátori Mária (1840) |
A Bátori Mária Erkel Ferenc egyik kétfelvonásos operája. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Dugonics András azonos című színdarabja alapján. Ősbemutatójára 1840. augusztus 8-án került sor a pesti Nemzeti Színházban.
Tartalomjegyzék |
Az opera története[szerkesztés]
Az opera ősbemutatója 1840. augusztus 8-án zajlott le és minden addigi sikert felülmúlt. Az 1837 óta működő Pesti Magyar Színház e darab premierje óta viselte a Nemzeti Színház nevet. A sajtó visszhangok is rendkívül kedvezőek voltak: a Honművész augusztus 13. számának kritikája németes operának nevezte a Bátori Máriát, amelyben a magyar elemek csak betétként hangzanak el és túl sokszor ismétlődnek. A kritika hangsúlyozta, hogy a hősnő szájába adta Erkel a legszebb dallamokat, de hatástalannak érezte az opera befejezését.
Sorozatos megbetegedések miatt a második előadásra csak augusztus utolsó napján került sor. Ezúttal a Pesther Tageblatt írt róla részletes elemzést, mely arra a megállapításra jut, hogy Erkelnek sikerült operai magaslatra emelni a nemzeti muzsikát. Vahot Imre már ekkor ellenezte történelmi személyek operákban való szerepeltetését. Toldy Ferenc úgy látta, hogy a Bátori Mária alkalmas rá, hogy a műfaj magyar történetét megkezdjük vele.
Az ősbemutató után a zeneszerző tovább alakította operáját: 1841-ben készítette el a mű nyitányát, még ugyanebben az évben István herceg kapott egy kétrészes áriát az első felvonásban. 1852-ben Luise Liebhardt (1828-1899), magyarországi vendégszereplése alkalmával, énekelte a címszerepet. Az ő tiszteletére írta Erkel Mária második felvonásbeli cabellettáját. Végül az opera zárlatát is megváltoztatta a szerző: az ősváltozatban még alig kapott szerepet a kórus, míg a második változtatott lendületes bosszú kórus zárja.
A mű a korabeli viszonyok között igen magas előadás számot ért meg: összesen harminckét komplex és négy részbeni előadást ért meg. 1846-ban, 1852-ben és 1858-ban felújították, 1844-ben előadták Pozsonyban is a Hunyadi Lászlóval, az országgyűlések alkalmából. A darab 1860-ig maradt folyamatosan műsoron, közben bemutatták Kolozsvárott is. Pesten 1860. április 28-án játszották utoljára. Egészen 2000-ig kellett várni, hogy az operát ismét színre vigyék. A millennium évében a Kolozsvári Állami Magyar Opera a gyulai várjátékok keretében belül mutatta be a darabot, majd ősszel Kolozsvárott is műsora tűzték.
Szereplők[szerkesztés]
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Kálmán, Magyarország királya | basszus |
| István, a fia, a trónörökös | tenor |
| Árvai, királyi tanácsadó | bariton |
| Szepelik, királyi tanácsadó | bariton |
| Bátori Mária, nemes hölgy | szoprán |
| Miklós, Mária testvére | tenor |
| Szepelik bizalmasa, kém | bariton |
Cselekménye[szerkesztés]
- Helyszín: Magyarország (Buda és Leányvár)
- Idő: a 12. században
Első felvonás[szerkesztés]
Kálmán király és udvartartása a győztes csatából hazatérő trónörökös, István királyfi fogadására készül. A két bizalmasa azonban gondban van, hiszen tartanak az erőskezű és határozott fiú trónra kerülésétől, féltik helyüket a királyi udvarban. Amint István megérkezik, atyja tudatja vele, hogy ideje újraházasodnia, tudniillik első felesége meghalt. A király Bátori Máriát szemelte ki fia házastársául. A két bizalmas tiltakozik a nász ellen, és erkölcstelenséggel vádolják meg az asszonyt. István azonban nem hallgat rájuk, s kedveséhez indul. Szepelik megbízza kémét, hogy a királyfi minden lépéséről tájékoztassa. Eközben Mária otthonában, Leányváron szomorkodik, mert rég nem kapott hírt Istvánról. Örömére megérkezik István és megkéri a kezét. Az asszony kezdetben hezitál, mivel ismeri az udvarban uralkodó ellenszenvet iránta, de végül igent mond és ott helyben meg is tartják a lakodalmat.
Második felvonás[szerkesztés]
István és az asszony testvére, Miklós mit sem sejtve vadászatra indulnak, védtelenül hagyva az újdonsült feleséget. Budán, a két bizalmas meggyőzi a királyt, hogy büntesse meg a fiatal házasokat, amiért nem a királyi udvarban tartották meg esküvőjüket. A király maga elé rendeli Máriát. Az asszony bátran válaszol kérdéseire és visszautasítja az ellene felhozott vádakat. Bár a király megbocsát az asszonynak, az udvaroncok végrehajtják előre kigondolt tervüket és orvul megölik az asszonyt. A vadászatról hazatérő István megrendülten fogadja a hírt és bosszút fogad felesége meggyilkolásáért.
Az opera szövegkönyve[szerkesztés]
A librettónak két szép irodalmi előzménye is van. Inez de Castro alakja először Luiz Vaz de Camões (1524-1580) Luziádák című eposzában jelenik meg. A XVI. századtól kezdve előfordul portugál, spanyol, olasz, francia, holland és angol tragédiákban. Julius van Soden gróf Ines de Castro című drámája 1784-ben került bemutatásra. Ennek a drámának a szövege jutott Dugonics András kezébe, aki a drámát magyar környezetbe helyezve, újra írta a darabot. A Könyves Kálmán idején játszódó darab ősbemutatója 1794-ben volt a fővárosban, majd 1838. március 1-jén a Pesti Magyar Színházban is színre került.
Ágnes, Ines és Bátori Máriai is a trónörökös szeretője és gyermekeinek anyja. Amíg a herceg vadászik az uralkodó tanácsadói befolyása alatt megöleti fia szeretőjét. Agnest boszorkányság vádjával a Dunába fojtják, Inest és Máriát pedig leszúrják.
Egressy Béni számos ponton megváltoztatta Dugonics drámáját: szereplőket hagyott el, jeleneteket vont össze, a prózát versbe öntötte. Erkelnek egyből megtetszett a librettó és hamar hozzá is kezdett az operakomponálásához.
Az opera zenéje[szerkesztés]
A Bátori Mária zenéjében még túl tengnek az idegen elemek: Mária olaszos áriával köszönti Istvánt az első felvonás második képében, majd egy donizettis szerelmi kettőst énekelnek. Szinte az egész első felvonás első képe a korszak zenei köznyelvén szól, csak István bevonulási indulója verbunkos fogantatású. A második felvonás női karának olaszos lassú részét, egy lengyeles polacca követi, ami a verbunkossal vegyítve végül magyaros hangzású lesz. Az első felvonás fináléja aztán egy lassú verbunkossal kezdődik, majd heves Allegroba csap át. A verbunkos zene azonban minden esetben csak kiegészítője az olaszos dallamoknak, nem pedig a zenei alapszövet része.
A második felvonás elején Mária áriája szintén olaszos beütésű, de a szám vége felé közeledve a bokázó sorvégek és a verbunkos hegedűfutamok magyarossá lényegítik át. A vadász kórus weberi ihletésű, míg a király és Mária jelenete meyerbeer-i ihletésű, de Mária közbe iktatott kantilénáival és verbunkos beütéseivel ez a jelenet is magyaros színt kap.
Látható tehát, hogy Erkel már első operájában is a német-olasz-francia operaszerzőkből indult ki. Átvette azok tradicionális elemeit: bordalt, románcot, vadászkart, indulót, cabalettát stb.. Átvette az idegen harmóniai világot is, de a ritmus készletbe igyekezet minél több magyar színt vinni. A zárt számok és a recitativók közti határokat igyekezett elmosni a drámai folytonosság érdekében. Az énekhangok egyébként nagy kihívást jelentenek az énekesek számára: mind István magas tenorja, mind Mária soprano di agilitá stimme próbára teszi az őket alakítókat. A hangszerelés hatásos, a nyitány szimfonikus egységbe foglalja az opera főbb dallamait, megelőlegezve ezzel a Hunyadi nyitányát.
Híres áriák, kórusművek[szerkesztés]
- Vad vész haragja ront e tájra - Mária románca (első felvonás)
Hangfelvételek[szerkesztés]
Az operát teljes anyagát az 1950-es évek első felében vették először fel a Magyar Rádióban. Ez a felvétel azonban a partitúra egy erősen megcsonkított, átdolgozott verzióján alapult. Aztán a nyolcvanas években Németh Amadé vezénylésével került sor az eredeti verzió rögzítésére szintén a Magyar Rádió stúdiójában. Ezt a felvételt az érdeklődő opera rajongók is meghallgathatták, ugyanis a rádió 1986. augusztus 8-án leadta. Mindkét felvétel részletei kikérhetők a Magyar Rádió vevőszolgálatán. 2001-ben aztán a kolozsvári opera vette fel az opera teljes anyagát. Ez a felvétel 2002-ben kereskedelmi forgalomban is megjelent. Ezzel a dupla cd-és kiadással folytatta a kolozsvári opera az Erkel életmű cd kiadását, ami sajnos anyagi okok miatt 2003. után elakadt.
Kálmán király-Molnár János, István-Albert Tamás, Árvai-Sárkány Kázmér, Szepelik-Martin János, Bátori Mária-Ardó Mária, Miklós-Ocsovai János, Szepelik bizalmasa-Szilágyi János. Közreműködik: a Kolozsvári Állami Magyar Opera ének- és zenekarra, vezényel: Mossóczy vilmos. A felvétel helye és ideje: Kolozsvári Rádió, 2001. A kiadás éve: 2002. Musica Hungarica, MHA 222,2 CD, Stereo
Felhasznált irodalom[szerkesztés]
- Winkler, Gábor. Barangolás az operák világában I., 2003, Budapest: Tudomány könyvkiadó. ISBN 963-8194-42-1
- Németh, Amadé. Az magyar opera története, 2000, Budapest: Anno. ISBN 963-375-095-4
- Kertész, Iván. Operakalauz, 1997, Budapest: Anno. ISBN 963-9258-04-0
