Ugrás a tartalomhoz

Indus-völgyi civilizáció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Indus-völgyi kultúra szócikkből átirányítva)
 Ennek a lapnak a címében vagy szövegében az újind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadott magyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Az Indus-völgyi civilizáció kiterjedése és fontosabb városai
A régészeti felfedezések arra utalnak, hogy a Kr. e 3. évezredben aktív kereskedelmi kapcsolatok voltak Mezopotámia és az Indus-völgyi civilizáció között.[1]

Az Indus-völgyi civilizáció az indiai szubkontinens északnyugati részén elterülő bronzkori civilizáció volt Kr. e. 3300-tól Kr. e. 1300-ig; kifejlett formájában pedig Kr. e. 2600-tól kezdve.[2] Az ókori Egyiptommal és Mezopotámiával együtt egyike volt a közel-keleti és dél-ázsiai három korai civilizációnak, és a három közül kb. 1,25 millió km²-rel a legkiterjedtebb[3] és a legújabb felfedezések alapján a legkorábbi is.[4][5]

A civilizáció az Indus folyó, Dél-Ázsia egyik legnagyobb folyója és a mára kiszáradt Szaraszvati [6][7] és mellékfolyói mentén jött létre.[8][9][10] Kizárólag régészeti emlékek alapján ismert. Az egyik lelőhelyéről Harappa-civilizációnak is nevezik.

Nagy valószínűséggel a mezopotámiai leletekben szereplő Meluhha az Indus-völgyi civilizáció területét jelentette,[11][12] és a sumerek meluhhaitáknak nevezték őket.[13]

Elhelyezkedése, főbb városai

[szerkesztés]

A civilizáció az Indus, a Szaraszvati és a mellékfolyóik mentén alakult ki. A 21. század elejéig 1056 település nyomát találták meg, amelyek közül kilencvenhatot tártak fel.[14]

Legfontosabb városai: Harappa, Mohendzsodáro, Mehrgarh, Csanhu-Dáró (wd), Amri (wd), Ganweriwala (wd), Kálibangan (wd), Dholavira (wd), Rakhigarhi (wd) és a kikötőváros Lothál voltak.

Története

[szerkesztés]
Az Indus-völgyi civilizáció főbb települései Kr. e. 2600-1900 között
Az Indus-völgyi kultúrák és főbb települések Kr. e. 1900-1300 között

Az Indus-völgyi civilizáció történetéről nem állnak rendelkezésre írásos források. A régészeti leletek tanúsága szerint az i. e. 4. évezred folyamán az őslakosság településein megjelentek a nyugati és déli irányból érkező bevándorlók. Ezek már földművelő népek voltak, és ismerték a fémmegmunkálást. A leletanyag nem utal arra, hogy hódítók lettek volna, sokkal inkább a békés egymás mellett élésre való berendezkedés látható.

Az Indus-völgyi népek keleti és nyugati irányban egyaránt kereskedtek, és aktív részesei voltak a Perzsa-öbölben zajló tengeri kereskedelemnek. Városaik a mezőgazdasági termelésnek köszönhetően jómódban éltek, nélkülöztek viszont egy sor értékes nyersanyagot, így fát, követ, és a rézércet, valamint a fényűzési cikkek legfőbb anyagait, köztük az aranyat is. Mindez arra ösztönözte a térség lakóit, hogy felélénkítsék a keleti irányú kereskedelmet, ami akkoriban már több ezer éve zajlott. A kereskedelmi útvonalak mentén hatalmas városok nőttek ki a földből, az Iráni-fennsíktól egészen az iráni-indiai határig, ahonnan az úttörő szerepet vállaló közösségek idővel áttelepültek magába az Indus völgyébe, hogy ott tekintélyes méretű, mégis békés civilizációt hozzanak létre.[15]

Az i. e. 3. évezred közepére fejlett városi civilizáció alakult ki a térségben, amely kereskedelmi kapcsolatban állt Mezopotámiával, és ellenőrzése alatt tartotta Magan (a mai Omán és térsége), valamint a Perzsa-öböl kereskedelmét. A mezopotámiai leletekben szereplő Meluhha név nagy valószínűséggel a Harappa-kultúrára utal. A térségben meluhhai lerakatok is működtek, és számos indiai pecsételő, valamint igazgyöngy került elő.

I. e. 1800 táján elvándorlás kezdődött, amivel párhuzamosan a Gangesz mentén megjelentek a civilizáció első csírái. Az Indus-völgyben fokozatosan hanyatlásnak indult a városi kultúra, aminek oka egyes feltételezések szerint a klímaváltozás volt. A korábban döntőnek tartott árja bevándorlás már egy pusztulófélben levő civilizációt érintett – igaz, eltűnését valószínűleg meggyorsította, erre utal például az, hogy Harappában ebben az időszakban erődítményeket emeltek.

Kultúrája

[szerkesztés]
Mohendzsodáro romjai

A Harappa-kultúra ismerte az írást. Számos lelet is ránk maradt, azonban a szótagírással lejegyzett nyelvet máig sem sikerült megfejtenünk. A térség városaiban nemcsak az írás, hanem a súly- és mértékrendszer is közös volt, elképzelhető hát, hogy közös irányítás alatt álltak.

Az Indus völgyének városai alapvetően két részből álltak: a falakkal körülvett, magaslatra épült citadellából, valamint az alsóvárosi részből. A kettőt legalább egy felvonulási út kötötte össze. A fellegvárban voltak a könnyen megközelíthető, kiváló szellőzésű raktárak, olykor víztározók is. Az alsóváros utcái derékszögben metszették egymást, a jó minőségű, égetett téglából készült házak zöme pedig legalább egy emeletes volt. Ebben a korban már kiváló csatornázottság volt jellemző, és a legtöbb házban volt fürdőszoba és mellékhelyiség.

Több égetőkemencét és nagy, templomként azonosítható épületet is sikerült feltárni, azonban a vallásról csak találgatásokba bocsátkozhatunk. Valószínűleg kezdetben a termékenységet szimbolizáló istenanya volt a kultusz középpontjában, később megjelenhetett a teremtő férfiisten, és az őt szimbolizáló lingamok. A szent számokat már ekkoriban külön jelekkel szimbolizálták. Egyes ábrázolásokon már szent állatok és más istenalakok is felbukkannak (ilyen a proto-Brahmanként azonosított bivaly, vagy a két irányból ábrázolt arcú proto-Siva).

A Harappa-kultúra tárgyi emlékei közül kiemelkedő fontosságúak a valószínűleg adminisztratív célokra használt pecsételők, a megmunkált gyöngyök és a sok terrakotta szobor.

Az Indus-völgyi kultúra írása használati tárgyakon: edényeken, pecsétnyomókon maradt ránk. Képszerű szójeleket alkalmazott. Az írás még nincs megfejtve.

Gazdasága

[szerkesztés]

Az Indus-völgyi civilizáció alapja az Indus öt mellékfolyója által elárasztott terület, ahol búzát, árpát, szezámmagot, hüvelyeseket, datolyát, dinnyét és gyapotot termesztettek. Tartottak juhot, kecskét, disznót, bivalyt, zebut, egyesek szerint elefántot is. Az ipar és a kereskedelem is fejlett volt. Gyapot- és gyapjúszövetet, kézműves termékeket és ékszereket is gyártottak és adtak el. Híresek a kövekből és máz nélküli agyagból kiégetett (terrakotta) gyöngyeik, karpereceik. A hiányzó nyersanyagokat már a fejlettség korai időszakában 500–800 km távolságból szállíthatták Harappába. Ábrázolások szerint a kereskedelem ökör- vagy bikavontatta szekereken vagy hajókon zajlott. A kereskedőknek saját pecsétnyomója volt, ezzel azonosították az árukat. Súlymértékeik elértek Mezopotámiába és Egyiptomba. Kovácsaik olyan fúrófejeket készítettek, amivel még a drágaköveket is átfúrták.

Érdekesség

[szerkesztés]

Az ember történelmének legrégebbi, élő emberen sikeresen végrehajtott fogfúrás bizonyítékának felfedezését Mehrgarhban találták az újkőkorszakból (i. e. 9000 – i. e. 5500).[16]

2000-ben Lothaltól délre, a cambayi (khambhati) öbölben, 20-40 méter mélyen, kb. 20 km-re a jelenlegi tengerparttól egy elsüllyedt város romjait fedezték fel. Az egykor kiterjedt város mintegy 8 km hosszú és 3 km széles volt. Korát a Harappa-kultúránál jóval régebbire, több mint 9 ezer évesre becsülik.[17]

„A legtöbb civilizáció jellegzetessége egy uralkodó elit jelenléte: paloták, gazdag sírok, luxustermékek, propaganda, mint monumentális feliratok, uralkodók szobrai vagy reliefjei. Megdöbbentő módon mindez hiányzik az Indus civilizációban. Ez felveti a kérdést, miképp szerveződött az Indus kultúra, voltak-e uralkodók, és ha igen, akkor hogyan maradtak nyomaik észrevétlenek. Egy másik meglepő vonatkozása az Indus civilizációnak a konfliktusok hiánya. Bár a városokat masszív falak vették körül, azok valószínűleg az áradások ellen védték a városokat, és nem ellenségektől. A falak és a kapuk egyben ellenőrzési helyek is lehettek a kereskedelem lebonyolításában, és talán a lakosokra benyomást is igyekeztek gyakorolni. Fegyverek nem voltak, a civilizáció fénykorában semmi jele erőszakos pusztításnak. Egy egészen békés civilizáció abnormálisnak tűnik a világtörténelemben.” [18]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The Indus-Mesopotamia relationship reconsidered. Archaeopress, 12–14. o. (2008. november 4.). ISBN 978-1-4073-0312-3 
  2. ↑ Wright, Rita P. (2009). The Ancient Indus: Urbanism, Economy, and Society. Cambridge University Press. ISBN 978-0-521-57219-4
  3. ↑ Indus Epigraphic Perspectives: Exploring Past Decipherment Attempts & Possible New Approaches 2013 Pg 11. University of Ottawa Research . University of Ottawa. (Hozzáférés: 2014. augusztus 11.)
  4. ↑ Sarkar, Anindya, M. K. (2016. május 25.). „Oxygen isotope in archaeological bioapatites from India: Implications to climate change and decline of Bronze Age Harappan civilization” (angol nyelven). Scientific Reports 6 (1), 26555. o. DOI:10.1038/srep26555. ISSN 2045-2322. 
  5. ↑ Az Indus-völgyi civilizáció még annál is öregebb, mint gondoltuk (magyar nyelven). 24.hu, 2016. május 30. (Hozzáférés: 2022. január 14.)
  6. ↑ http://164.100.47.132/LssNew/psearch/QResult15.aspx?qref=138704 Archiválva 2014. decemberi dátummal a Wayback Machine-ben. | "The work on delineation of entire course of river ‘Saraswati’ in North West India was carried out using Indian Remote Sensing Satellite data along with digital elevation model. Satellite images are multi-spectral, multi-temporal and have advantages of synoptic view, which are useful to detect palaeochannels. The palaeochannels are validated using historical maps, archaeological sites, hydro- geological and drilling data. It was observed that major Harappan sites of Kalibangan (Rajasthan), Banawali and Rakhigarhi (Haryana), Dholavira and Lothal (Gujarat) lie along the River Saraswati ."- Ministry of Space, Government of India.
  7. ↑ http://www.iisc.ernet.in/currsci/oct25/articles20.htm Archiválva 2013. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben | A.V.Shankaran.:"Saraswati – The ancient river lost in the desert."
  8. ↑ http://164.100.47.132/LssNew/psearch/QResult15.aspx?qref=138704 Archiválva 2014. decemberi dátummal a Wayback Machine-ben. | " Indian Space Research Organization (ISRO) has studied the palaeochannels in North West India and related them to the channels of River Saraswati."
  9. ↑ http://www.iisc.ernet.in/currsci/oct25/articles20.htm Archiválva 2013. június 27-i dátummal a Wayback Machine-ben | A.V.Shankaran.:"Saraswati was believed to have had three tributaries, Shatadru (Sutlej) arising from Mount Kailas, Drishadvati from Siwalik Hills and the old Yamuna. Together, they flowed along a channel, presently identified as that of the Ghaggar river, also called Hakra River in Rajasthan and Nara in Sindh."
  10. ↑ Michel Danino: The Lost River - On the trail of the Sarasvati (Penguin Books, 2010). ISBN 978-0-14-306864-8
  11. ↑ Ágh Attila Betemetett nyomok, emlékek rönkje, i. m. 117-121. o.
  12. ↑ McIntosh, Jane R.. The Ancient Indus Valley: New Perspectives. Santa Barbara, California: ABC-CLIO (2008). ISBN 9781576079072 
  13. ↑ John Haywood, The Penguin Historical Atlas of Ancient Civilizations , Penguin Books, London, 2005, p. 76
  14. ↑ Morrison, Kathleen D. (Ed.). Forager-traders in South and Southeast Asia : long term histories, [Online-Ausg.], Cambridge [u.a.]: Cambridge Univ. Press, 62. o. (2002). ISBN 9780521016360 
  15. ↑ Jane McIntosh - Clint Twist Civilizations, i. m. BBC 2001 kötet, 58. o.
  16. ↑ Coppa, A. et al. 2006. "Early Neolithic tradition of dentistry: Flint tips were surprisingly effective for drilling tooth enamel in a prehistoric population." Nature. Volume 440. 6 April, 2006.
  17. ↑ http://news.bbc.co.uk/2/hi/south_asia/1768109.stm
  18. ↑ Jane R. McIntosch: The Ancient Indus Valley 2008 - ABC-CLIO, Inc 80. old.

Források

[szerkesztés]
  • India - a csodák országa. In Ágh Attila: Betemetett nyomok, emlékek rönkje. (hely nélkül): Móra Ferenc könyvkiadó. 1981. ISBN 9631122298  
  • Az Indus-völgyi kultúra. In Tenigl-Takács László: India története. Budapest: Medicina-A tan kapuja buddhista főiskola. 1977. 21–32. o. ISBN 9632438248  
  • Jane McIntosh – Clint Twist: Civilizations, BBC, 2001, Alexandra kiadó 58. oldal

Kronológia

[szerkesztés]
  • i.e 6000 Első földművelő falvak Baluchistanban
  • i.e 5500 A gyapot háziasítása
  • i.e 4000 Földművelők telepednek meg az Indus völgyében
  • i.e 4000A réz felhasználásának kezdete
  • i.e 4000 A zebu háziasítása
  • i.e 3500 A fazekaskorong használatának kezdete
  • i.e 3000 A városfejlődés kezdete
  • i.e 2600 Az indus civilizáció felemelkedése. Várostervezés, csatornázás
  • i.e 2350 Sumer írásos emlékek az Indus civilizációval való kereskedelemmel kapcsolatban
  • i.e 2000 A bronz használatának kezdete
  • i.e 1900 A Sarasvati folyó elkezd apadni és később kiszárad (föld alatti vízfolyás lesz)
  • i.e 1800 Az indus civilizáció hanyatlik, és városait elhagyják a lakosok

(forrás: John Haywood: The Penguin Historical Atlas of Ancient Civilizations, (Penguin books 2005 16. old.)

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Indus Valley Civilization
A Wikimédia Commons tartalmaz Indus-völgyi civilizáció témájú médiaállományokat.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Indus-völgyi_civilizáció&oldid=27540918”