Ibn Khaldún

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ibn Khaldún
Ibn khaldoun in a maroccan stamp.jpg
Ibn Khaldún egy marokkói bélyegen
Életrajzi adatok
Született 1332. május 27.
Tunisz, Tunézia
Elhunyt 1406. március 17. (73 évesen)
Kairó, Egyiptom
Ismeretes mint történész
Nemzetiség arab
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái al-Mukaddima (Prolegomenon)
Ibn Khaldún szobra Tuniszban

Ibn Khaldún (arabul: أبو زيد عبد الرحمن بن محمد بن خلدون الحضرمي, Walī al-Dīn ʿAbd al-Raḥmān ibn Muḥammad ibn Muḥammad ibn Abī Bakr Muḥammad ibn al-Ḥasan Ibn Khaldūn)[1] 1332. május 27.[2], Tunisz, Tunézia1406. március 17., Kairó, Egyiptom) elismerten a legnagyobb arab történész, aki létrehozta az egyik legkorábbi nem vallásos történelemfilozófiát, amit al-Mukaddima (a.m. „Bevezető”) címet viselő művében ír le. Ugyancsak ő írta le elsőként az iszlám Észak-Afrika történetét.[3]

Gyermekkor és korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felmenői a jemeni Hadramutból származtak. Előkelő és gazdag családjának megfelelő hagyományos oktatást kapott. Kezdetben apja tanította, aki tudós volt és nem foglalkozott politikával, mint elődei. Ibn Khaldún kívülről megtanulta a Korán szövegét, megismerte a nyelvtan, a jogtudomány, a szónoklattan, a filológia és a költészet alapjait. Tárgyait meglehetős jártassággal kezelte és bizonyítványt kapott róluk. Tizenkilenc éves koráig folytatta tanulmányait, amikor 1349-ben Észak-Afrikán pestisjárvány söpört végig, amiben Tuniszban élő szülei is meghaltak.[4]

Tunézia és Marokkó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ibn Tafrakin, Tunisz vezetője magához hívatta Ibn Khaldúnt, hogy a foglya, Abū Isḥāq szultán pecsétőrzője legyen. Ez volt az első alkalom, hogy Ibn Khaldún megtapasztalhatta az udvari politika belső működését, és a kormányzat gyengeségét. Nem sokkal később alkalma volt Tuniszt elhagyni. 1352-ben Abū Ziyad, Kuszantína emirje megtámadta Tuniszt. Ibn Khaldún ott volt Ibn Tafrakin mellett, hogy visszaverjék a támadást, de a védekezést sikertelen volt, így Ibn Khaldún elmenekült egy Aba nevű helyre. Többször költözött Algérián belül, végül Biszkrában telepedett le.

Menekülés Marokkóból Spanyolországba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai légkör feszült volt, amikor Ibn Khaldún részt vett egy sikeres összeesküvésben Abū Szālim szultánnal, al-Manṣūr ellen. Ibn Khaldún ezután titkári pozíciót kapott (amīn asz-szirr), amiben jól végezte a munkáját. Eközben több verset írt. Két évig látta el feladatát, majd főbírónak nevezték ki. Magas rangú ellenlábasaival való ellentétek során elvesztette a szultán bizalmát.

1364-ben Granadában I. Péter kasztíliai király felé közvetítette Muhammad, Granada emírjének politikai törekvéseit.[5]

Kalandok Észak-Afrikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bougie nevű algériai városba harminckét éves korában érkezett. Itt nagy tisztelettel fogadták. Muḥammad, az emír kamarásnak (ḥādzsib) nevezte ki. Ibn Khaldún azonban nem sokáig maradt hatalomban, mert a következő évben Abū l-‘Abbāsz megölte az emírt, aki az unokatestvére volt. Ibn Khaldún átadta neki a város irányítását és visszatért Biszkrába.

1375 és 1379 között írta meg fő művét, az al-Mukaddimát, egy Kuszantínától délre fekvő, távoli erődbe, Ibn Szalámába visszavonulva, ahova később is visszatért.[5] Művét Abū l-‘Abbāsz szultánnak, Kuszantína akkori emírjének ajánlotta. Mivel forrásmunkákra volt szüksége a könyvéhez, amik ott nem álltak rendelkezésére, ezért amikor Abū l-‘Abbāsz Tunézia meghódítására indult, Ibn Khaldún visszatért Tuniszba. Huszonhét év elmúltával ez volt az első alkalom, hogy újra a szülővárosában élt egy darabig. Azonban a politika újból ellene fordult, ezért még mielőtt kedvező pozíciója megrendült volna, 1382-ben elhagyta a várost és soha többet nem tért oda vissza.

Egyiptomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Abū l-‘Abbāsz engedélyt adott Ibn Khaldún részére, hogy elvégezze az iszlám rituális zarándokútját, a haddzs-ot. 1382 októberében, ötvenéves korában érkezett meg az egyiptomi Alexandriába. Egy hónapot töltött az utazásra való felkészüléssel. Itt nem tudott a Szentföldre induló karavánhoz csatlakozni, ezért Kairóba utazott, ahol tudóstársai és azok tanítványai nagy örömmel fogadták. Írásai révén szerzett hírneve megelőzte. Vendégelőadásokat tartott az al-Azhar és más, színvonalas iskolákban. Amikor találkozott vele al-Ẓahir Barqūq szultán (r. 1382–1399), kinevezte a Kamālijja iskola egyik tanári posztjára. A szultán Mālikī bírónak is kinevezte. Ibn Khaldún igyekezett visszaszorítani a korrupciót és a részrehajlást, de intézkedéseinek ellenzői áskálódni kezdtek ellene, ezért felmentették a hivatalából. Ugyanebben az időszakban családi tragédia érte: feleségét, lányait és a család ingóságait szállító hajó viharba került és elsüllyedt, a hajón utazók a tengerbe vesztek.

Ibn Khaldún újból engedélyt kért és kapott a haddzs elvégzésére. A zarándoklatból való visszatérése után kinevezték egy újonnan létesült iskola, a Bajn al-Qaṣrajn tanári pozíciójába.

Találkozás Timur Lenkkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyiptomi tartózkodása alatt Faradzs szultán felkérte, hogy kísérje el őt expedíciójával Damaszkuszba. Ugyanekkor a hírek szerint Timur Lenk és serege is Damaszkusz felé tartott. A szultán csak két hétig maradt Damaszkuszban, mert híreket kapott arról, hogy távollétében Kairóban lázadás van készülőben. Ibn Khaldún és még néhány nemes ember az ostromlott városban maradt. Timur Lenkkel a város vezetőinek kellett foglalkozniuk. Egy Ibn Mufliḥ nevű bíró ment tárgyalni Timur Lenkkel, azonban amikor visszatért a városba, a város polgárai nem fogadták el Timur Lenk feltételeit. Ibn Khaldún úgy gondolta, neki is kötelessége tárgyalni a hadvezérrel, így Timur Lenk táborába utazott. Nem tudjuk biztosan, hogy önállóan ment-e tárgyalni, vagy hivatalos kiküldetésben. Ajándékokat vitt Timur Lenk részére, amiket az uralkodó jól fogadott. Ibn Khaldún összesen 35 napot töltött a táborban. Annyira mély benyomást tett az uralkodóra, hogy az felkérte a saját udvartartásához való csatlakozásra.

Néhány életrajzíró szerint Ibn Khaldún azzal a szándékkal ment a táborba, hogy Timur Lenkhez csatlakozzon, valószínűbb azonban, hogy Ibn Khaldún és Timur Lenk között olyan egyezség született, ami elfogadható volt Damaszkusz lakóinak.

Utolsó napjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ibn Khaldún a damaszkuszi tárgyalások után visszatért Egyiptomba, ahol visszakapta a Mālikī bírói állását. A politikai erőviszonyok annyira ingadozóak voltak a bírók között, hogy egy öt éves időszak alatt Ibn Khaldúnt háromszor mozdították el, majd helyezték vissza hivatalába.

1406. március 17-én hunyt el, életének hetvennegyedik évében, miközben a hivatalában tartózkodott. Kairó Bāb al-Naṣr melletti szúfi temetőjében temették el.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A WP:ARAB és a Keleti nevek magyar helyesírása szerint Ibn Haldún
  2. A cikkben az évszámok a Gergely-naptárra vannak visszaszámolva és megadva.
  3. Encyclopaedia Britannica Online
  4. About.com: Abu Zayd 'Abd al-Rahman ibn Khaldun
  5. ^ a b Christian-Muslim Relations. A Bibliographical History. Volume 5 (1350-1500)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bevezetés a történelembe. Budapest, Osiris Kiadó, 1995.