III. Zsigmond salzburgi érsek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
III. Zsigmond salzburgi érsek
Franz Xaver König portréján
Franz Xaver König portréján
SzületettSiegmund III. Christoph Graf von Schrattenbach
1698. február 28.[1]
Graz
Elhunyt1771. december 16. (73 évesen)[1]
Salzburg
Állampolgárságaosztrák
SzüleiAnna Theresia, Gräfin von Wildenstein-Kahlstorf
Otto Heinrich, Graf von Schrattenbach
Foglalkozása
Tisztségekatolikus érsek (1753. december 21. – )
salzburgi hercegérsek
Vallásarómai katolikus egyház
Szentelők
  • Joseph Maria von Thun und Hohenstein (főszentelő)
  • Franz Karl Eusebius von Waldburg-Friedberg und Trauchburg (társszentelő)
  • Leopold Ernst of Firmian (társszentelő)
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Zsigmond salzburgi érsek témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

III. Zsigmond salzburgi érsek (Siegmund [Sigismundus] III. Christoph Graf von Schrattenbach[2] Graz, 1698. február 28. – Salzburg, 1771. december 16.) római katolikus pap, a Salzburgi főegyházmegye hercegérseke.

Családja[szerkesztés]

A Schrattenbach nemesi családból származott, amelyet a 15. század közepén alapítottak. A századfordulón Frankföldről Stájerországba vándorolt Otto Heinrich von schrattenbachi gróf és Mária Terézia wildensteini grófnő (Gall von Gallenstein báró özvegye) fia volt. Nagybátyja, az azonos nevű Sigismund Graf von Schrattenbach, aki 1696-tól kanonok volt Salzburgban, 1718-ban székesegyházi esperes, 1728-tól pedig Ljubljanában püspök.[3]

Élete[szerkesztés]

Az érsek sírhelye
Az érsek síremléke a salzburgi székesegyházban

Salzburgi tanulmányai után Zsigmond Rómába ment teológiát tanulni. 25 évesen, 1723. január 10-én szentelték pappá. 1733-ban helyet és szavazatot kapott a salzburgi székesegyházi káptalanban. Jakob Ernest liechtenstein-kastelkorni érsek halála után a székesegyházi káptalan 1747-ben Zsigmondot a Hohenwerfen erőd kormányzójává és a székesegyházi káptalan alapítványainak adminisztrátorává, majd hamarosan székesegyházi esperessé és titkos tanácsossá nevezte ki.

Szigorúnak és Rómához lojálisnak tartották, de elismerték kemény munkáját, szervezőkészségét, üzleti érzékét és diplomáciai képességeit is.

Andreas Jakob von Dietrichstein 1753-as halála után a székesegyházi káptalan az érsekség legnehezebb voksolásán először 13-an szavaztak az új érsekre. A választás napján 50-en szavaztak. Húszból tizenegy szavazat Josef Maria Graf Thun, Gurk püspökére esett, ám a többség végül Zsigmondra voksolt. Schrattenbach gróf talán még a rendkívül gyűlölt Thun grófnál is jobban teljesítette a salzburgi lakosság kívánságait, de ő sem volt népszerű a nép körében. Ő maga is úgy tekintett választására mint ami a Szentlélektől származik, ezért nem érzett kötelezettséget a kánonokkal szemben. 1753. május 7-én ünnepélyesen bevonult a városba. Ugyanezen év december 16-án Thun gróf püspökké szentelte.

Ő építtette 1764 és 1767 között a Siegmund-kaput [4], amely 131 méter hosszú. Ez nagy eredmény volt Salzburg számára, mivel megnyitotta a várost nyugat felé. Hivatali ideje alatt Leopold Mozart és fia, Wolfgang Amadeus is az érseki udvari zenekarban dolgozott zenészkén. Fontos udvari zeneszerzője és orgonaművésze volt Michael Haydn is, aki a Requiemet is komponálta, amelyet a püspök temetése alkalmából adtak elő 1771 decemberében.

Zsigmond érseket a salzburgi székesegyház kriptájában, szívét pedig egy ezüst urnában a Salzburgi Egyetem Sacellum oltára előtt temették el.

Címere[szerkesztés]

Zsigmond hercegérsek tallérja, 1763

A címer főpajzsa kétszer hasított, egyszer osztott hat mező: A szívalakú pajzs fekete mezejében egy fehér átlós folyó, a bal felső sarokban egy arany csillag, a jobb alsó sarokban egy függőleges csonka arany ág. és jobbról három arany levél díszítés van. (családi címer). Fent a Salzburgi Főegyházmegye címere látható, elöl arany színben egy függőlegesen álló fekete, piros nyelvű oroszlán, jobbra hátul piros alapon egy fehér középső sáv. Középen 1.) hasíték, elöl arany hasítékon fél vörös sas, hátul ezüst színben négy piros átlós rúd; 2.) pirosban, két ezüst kéz, a hüvelykujjak befelé fordultak; 3.) tízszer osztott arany és fekete mezőben, egy fehér átlós sáv jobbra; 4.) ezüst alapon zöld babérkoszorú; 5.) ezüst alapon fekete lebegő mancskereszt; 6.) piros alapon egy fehér oroszlán.

Az eredeti Schrattenbach-címert a kihalt von der Dürr családéból bővítette, és azt többször is variálták.

Irodalom[szerkesztés]

  • Constantin von Wurzbach: Schrattenbach, Sigismund Christoph Graf von. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 31. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Wien 1876, S. 264–267 (Digitalisat).
  • Karl Heinz Ritschel: Salzburger Miniaturen, Band 1. Otto Müller Verlag, Salzburg, 1998 ISBN 3-7013-0979-5.
  • Franz Menges: Schrattenbach, Freiherren und Grafen von. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 23, Duncker & Humblot, Berlin, 2007, ISBN 978-3-428-11204-3 520–522. o. (Digitalisat). – Familienartikel
  • Franz Ortner: Siegmund III. Christoph von Schrattenbach. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). Band 24, Duncker & Humblot, Berlin, 2010, ISBN 978-3-428-11205-0 364–365. o. (Digitalisat).

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Salzburgwiki (német nyelven)
  2. ↑ Franz Ortner: Siegmund III. Christoph von Schrattenbach (német nyelven). Neue Deutsche Biographie 24, 2010
  3. ↑ Franz Menges: Schrattenbach, Freiherren und Grafen von. Neue Deutsche Biographie 23, 2007
  4. ↑ Stadtplan Salzburg

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sigismund III. Christoph von Schrattenbach című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Előde:
András Jakab
salzburgi hercegérsek
1753–†1771
 Utóda:
Jeromos
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=III._Zsigmond_salzburgi_érsek&oldid=26952266”