Jeromos salzburgi érsek
| Jeromos salzburgi érsek | |
 | |
| 1775-ben | |
| Született | 1732. május 31.[1][2][3] Bécs |
| Elhunyt | 1812. május 20. (79 évesen)[1][2][3] Bécs |
| Állampolgársága |
|
| Szülei | Rudolf Josef von Colloredo |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| salzburgi hercegérsek | |
 | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szentelők |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jeromos salzburgi érsek témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Jeromos salzburgi érsek (születési nevén Hieronymus Joseph Franz de Paula Graf Colloredo von Wallsee und Melz, gróf, Bécs, 1732. május 31. – Bécs, 1812. május 20.[4]) 1761-től 1772-ig Gurk hercegpüspöke, 1772-től 1803-ig, az érseki székhely elvilágiasításáig pedig Salzburg hercegérseke volt. A szekularizáció után Colloredo Bécsbe menekült, és 1812-ben bekövetkezett haláláig Salzburg nem-rezidens érseke maradt, megfosztva a világi hatalomtól. Leghíresebb Leopold Mozart és fia, Wolfgang Amadeus Mozart munkaadójaként.
Származása[szerkesztés]
Bécsben született gróf, később herceg Rudolph Joseph von Colloredo (1706–1788), magas rangú császári tisztviselő és felesége, Maria Gabriele von Starhemberg grófnő (1707–1793) második fiaként. [5]
Élete[szerkesztés]
Szigorú vallási neveltetésben részesült, és mivel egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy katonai pályára lépjen, a bécsi Theresianum Akadémia után filozófiát a Bécsi Egyetemen, teológiát a Collegium Germanicum et Hungaricumban, Rómában tanult.[6] Egyik testvére Wenzel Joseph von Colloredo osztrák tábornok volt.[7]
Egyházi kiemelkedése[szerkesztés]
A salzburgi hercegérsekség 1771 decemberében megüresedett, és (a bécsi udvar jelentős nyomására) 1772. március 14-én Colloredót, aki 1761 óta Gurk hercegpüspöke volt, megválasztották hercegérsekké. Clive szerint „népszerűtlen választás volt Salzburgban, amelynek polgárai végig hűvösek maradtak hozzá”,[8] továbbá: „rendkívül autokratikus volt, és diktatórikus hozzáállása időnként a székesegyházi káptalan és a polgári tisztviselők ellenségességét váltotta ki.”[8]
Irányelvei[szerkesztés]
Salzburg uralkodójaként eltöltött harminc éve alatt az Osztrák Birodalomban II. József alatt végrehajtott reformokhoz hasonlókat hajtott végre (jozefinizmus)). Halliwell szerint: „végső soron sikeres volt fő céljaiban, de örökös küzdelmet vívott… Colloredónak minden intézménybe hasonló gondolkodású embereket kellett kreálnia – egyházi, oktatási, jogi, orvosi, fiskális, adminisztratív és publicisztikai – és rá kellett vennie a vonakodó lakosságot, hogy változtassák meg egész mentalitásukat." Halliwell hozzáteszi, hogy Colloredo „Európa-szerte elismerést váltott ki erőfeszítéseivel."[9]
II. Józsefhez hasonlított abban is, hogy a római katolikus vallást a protestantizmushoz hasonló irányba mozdította el a saját területén. Halliwell ezt írja: „Betiltotta a zarándoklatokat és a babonás szokásokat, korlátozta a körmeneteket, a templomdíszítést, lerövidítette a zenés misét és bevezette a német nyelvű himnuszokat… Ezek a változások mély haragot váltottak ki a népből. Colloredót és Johann Michael Bönike felvilágosodás konzisztóriumi kancellárt, aki végrehajtotta e rendelkezéseket, egy pásztorlevélben „titkos lutheránusoknak” nevezték.[10] Egyházmegyei alantasai ezt a szójátékot mondogatták: „Für Colloredo nichts Gloria und Credo.” Egész életében közel állt a janzenizmushoz.
Jeromos világi uralmának vége[szerkesztés]
1801. december 12-én, amikor Napóleon francia csapatai a város elfoglalására közeledtek, Jeromos érsek elmenekült Salzburgból, és soha többé nem tért oda vissza. 1803-ban a német mediatizálás során hercegérseki székhelyét szekularizálták, véget vetve Jeromos világi uralmának.[9] Salzburgot Toszkána nagyhercegének ítélték oda, aki elvesztette saját államát a napóleoni háborúkban. Később a várost Ausztriához (1805), majd Bajorországhoz (1809), végül ismét Ausztriához (1816) csatolták.[11]
Jeromos érsekként 1812-ben, Bécsben bekövetkezett haláláig, kis híján 80 éves koráig, a salzburgi érsekség non-rezidens egyházi vezetője maradt (nem tartózkodott ott).
Jeromos és W. A. Mozart[szerkesztés]
Jeromos jól ismert a történelem számára mint Wolfgang Amadeus Mozart mecénása és munkaadója.[9] Kivételesen bosszantotta Mozart gyakori távolléte. Számos vita után végül a következő szavakkal bocsátotta el: „Soll er doch gehen, ich brauche ihn nicht!” (Akkor mennie kell; nincs rá szükségem!)
Mozart apjának írott leveleiben felháborodását fejezi ki az érsek rá nézve sértő, őt szolgának tekintő magatartása miatt. 1781. június 13-én kelt levelében elmondja, hogy Jeromos általi elbocsátásának végső méltatlanságát az érsek intézője, Arco gróf (Karl Joseph Maria Felix, 1743–1830) intézte:
… ha nem akarnak engem – az jó nekem; – ahelyett, hogy Arco gróf elfogadná a kérvényemet, vagy meghallgatást szerezne, hogy később beküldjön, vagy rábeszélne, hogy hagyjam nyugodni a dolgot és gondoljam át, végül is, amit akar – nem, kidob a szobából, és fenekbe rúg? – Nos, ez közérthetően azt jelenti, hogy Salzburg számomra már nem létezik…[12]
Leopold Mozart Salzburgban maradt, de „továbbra is nehezményezte, hogy nem sikerült pótolnia az eltávozott vagy meghalt zenészeket, és az ebből fakadó zűrzavart az udvari zenében”.[9] Colloredo „néha hegedült az udvari zenekarban”.[9]
A populáris kultúrában[szerkesztés]
- Hieronymus von Colloredót Nicholas Kepros alakította Miloš Forman 1984-es Amadeus című filmjében.
- A Mozart! című musicalban is szerepel.[13]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Colloredo-Mansfeld, Hieronymus I. (BLKÖ)
- ↑ a b Salzburgwiki (német nyelven)
- ↑ Colloredo(-Mannsfeld), Hieronymus Graf. Austria-Forum (2017. március 10.)
- ↑ Hieronymus von Colloredo
- ↑ Bautz 1990, column 1098.
- ↑ Marek 2009.
- ↑ a b Clive 1993, 39–40. o.
- ↑ a b c d e Halliwell 2006, 99. o.
- ↑ Halliwell 2006.
- ↑ Clive 1993.
- ↑ Eisen 2006, 419. o.
- ↑ Cast and information about the musical from Budapest Operetta theatre
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Hieronymus von Colloredo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- ISBN 3-88309-013-1
- Clive, Peter. Mozart and his circle: a biographical dictionary. New Haven, CT: Yale University Press (1993). ISBN 978-0-300-05900-7
- Eisen, Cliff. Mozart: A Life in Letters. London: Penguin Books (2006). ISBN 978-0-14-144146-7
- Marek: Royal genealogies of Europe: Colloredo 2, 2009. (Hozzáférés: 2021. április 8.)
További információk[szerkesztés]
| Előde: III. Zsigmond hercegérsek |
|
Utóda: Augustin Johann Joseph Gruber érsek 20 év (1803–1823) sede vacante után |