Havasi cirbolyafenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Havasi cirbolyafenyő
Cirbolyafenyő az osztrák Dachsteinban
Cirbolyafenyő az osztrák Dachsteinban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Strobus
Fajcsoport: Quinquefoliae
Fajsor: Cembrae
Faj: P. cembra
Tudományos név
Pinus cembra
L.
Elterjedés
Mapa pinus cembra1.png
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi cirbolyafenyő témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Havasi cirbolyafenyő témájú kategóriát.

A havasi cirbolyafenyő (Pinus cembra) egy, a holarktikus övezetben nagy területen megtalálható fenyőfaj, a tűnyalábos fenyő nemzetségének selyemfenyő-fajcsoportjában a cirbolya alcsoport névadó faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olyan helyeken él, ahol az évi középhőmérséklet a fagypont alatt van, és évente csak 60–70 fagymentes nap van. Nagyon jól bírja a hideget, és a lucfenyőnél lényegesen jobban ellenáll a viharoknak és a hószakadásnak. Európában főleg a magasabb hegységekben nő. A Felvidéken (a mai Szlovákiában), a Magas-Tátrában a cirbolyafenyő nagy tengerszint feletti magasságokban nő (1820 m-ig). Állományban lucfenyővel és vörösfenyővel elegyedik. Nagyobb magasságban jellegzetes látványt nyújtanak a bércek törpefenyő-bokrai közül kiemelkedő magányos, viharokkal dacoló egyedei. Közeli rokona, a szibériai cirbolyafenyő, amit egyes rendszertanokban alfajának tekintenek, Ázsia északi részén a tajga egyik fő fafajaként hatalmas erdőket alkot az Uráltól egészen a Bajkál-tón túl.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magassága 35–40 méter, törzsének átmérője akár 1,6 méter is lehet. Fényes tűlevelei kb. 9 centiméteresek, tömött csomókban ötösével állnak. Külső oldaluk zöld, a belső kékesszürke. A fa koronája sűrű, kúp alakú, a fiatal kéreg sima és szürke, az öreg szürkésbarna, barázdált. Tobozai 8–13 centiméteresek, egyenesen felfelé állnak, fiatalon ibolyaszínűek, később vörösesbarnák.

A tobozok maguktól nem nyílnak fel, magvai pedig nehezek, tehát nem a szél terjeszti őket, hanem a madarak. A fenyőszajkó például a sziklák repedéseibe rakja a cirbolyafenyő magvait. A havasi cirbolyafenyő magja emberi fogyasztásra is alkalmas, a mandulafenyő magjához hasonló ízű.[1]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagosan 500–700 évig él.

Alfajok, változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szibériai cirbolya (Pinus cembra ssp. sibirica)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]