Hét nővér (Moszkva)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hét nővér (Moszkva)   (Moszkva)
Moszkvai Állami Egyetem
Moszkvai Állami Egyetem
lakóház
lakóház
Ukrajna szálló
Ukrajna szálló
Külügyminisztérium
Külügyminisztérium
lakóház
lakóház
lakóház
lakóház
Leningrád szálló
Leningrád szálló
A hét nővér

A Hét nővér elnevezés olyan monumentális moszkvai épületekre vonatkozik, melyeket a Szovjetunió ideje alatt, sztálini stílusban építettek. Nevezik még őket Viszotkinak vagy Sztalinszkije Viszotkinak (Сталинские высотки; „Sztálin magas épületei”) is. Nagy részük 1947 és 1953 között épült, bár némelyikük befejezése jóval tovább eltartott. Sokféle építészeti stílus keveredik bennük az orosz barokktól a gótikáig, de az amerikai felhőkarcolók épületgépészeti jellemzőivel is bírnak.

A Hét nővér a következő: a Hotel Ukraina, a Kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház, a Kudrinszkaja téri épület, a Leningradszkaja Hotel, a Külügyminisztérium épülete, a Moszkvai Állami Egyetem és a Vörös Kapuk-épület.

Más korábbi kommunista országokban is épültek hasonló monstrumok, de a Hét nővér méreteihez fogható nagyságú, szovjet kori épület csak egy van: a varsói Kultúra és Tudomány Palotája.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első nagyszabású felhőkarcoló, a Szovjetek palotája építését félbeszakította az 1941-es német támadás, így az elkészült acélszerkezetet felhasználták Moszkva védelmének megerősítéséhez, a monstrum pedig sohasem épült meg. Borisz Iofan építész 1947 és 1956 között hat tervet készített a helyére, illetve a Veréb-hegyre, de mindet elutasították. Sztálin úgy vélte, Moszkvának nem szabad elmaradnia a kapitalista nagyvárosok mögött, a külföldieknek itt is látniuk kell felhőkarcolókat, de a korábbi monstrum-tervek helyett inkább elfogadható méretű épületek tervezését irányozta elő.[1] Az építészek kiválasztása és a tervezés folyamata titokban zajlott, az idősebb építészek (Suszev, Zsoltovszkij) helyett fiatalabb szakemberek kapták a munkát, akik közül a legfiatalabb Mihail Posokin volt (37), a legidősebb pedig Vlagyimir Gelfreikh (62). Az első projekt a Moszkvai Állami Egyetem épülete volt a Veréb-hegyen, melyet Lev Rudnyev kapott.

Az épületek mindegyike túltervezett, acélszerkezetes, betonalapokon nyugvó építmény, melyek magasságát nem a tervezés szándékossága, hanem a tapasztalat és a technológia ismeretének hiánya korlátozta - jóval nehezebbek voltak ugyanis az amerikai felhőkarcolóknál.[2]

Építészeti minták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

El nem készült nővérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nővérek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ukrajna Szálló
A kudrinszkaja téri épület
A kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház (jobbra)

Az épületek a napjainkban használt nevükön, abban a sorrendben szerepelnek, ahogy az 1949-es Sztálin-díj kiosztásakor.[3]

Moszkvai Állami Egyetem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetem tervrajzának elkészítését eredetileg Borisz Iofanra bízták, ám ő a Veréb-hegy[4] lábához helyezte volna, ami földcsuszamlás veszélyét hordozta, így az építészt leváltották és az akkor 53 éves Lev Rudnyev tervezhette meg az épületet. Az építkezésen gulag-rabok dolgoztak, számuk elérte a 14 290-et. Az építkezés során a munkásokat a 24. és 25. szinten szállásolták el, hogy így csökkentsék az ellátásuk és őrzésük költségeit.[5] Az épületet 1953. szeptember 1-jén nyitották meg. Magassága 240 méter, 1,6 km²-en terül el, 36 emeletes. Elkészültekor a világ hetedik legmagasabb épülete volt, és az első, ami nem New York-ban épült. 1988-ig Európa legmagasabb épületének számított, de ma is a világ legmagasabb oktatási célú épülete.[6]

Zarjadje-épület (nem készült el)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1934-ben Nehézipari Bizottság versenyt kezdeményezett egy új épület tervezésére, melyet a Vörös térre képzeltek el, a GUM áruház helyére, ám végül a versenyt mégsem indították el, így a GUM ma is áll.

1947-ben a közeli Zarjadje kerületben megkezdődött a telek megtisztítása egy 32 emeletes, 275 méter magas torony építésére.[7] A tornyot Dmitrij Csecsulin tervezte, de az alapok megépítése után a projektet visszavonták, az elkészült alapokra pedig a Rosszija Hotelt építették, mely egészen 2006-ig állt itt. Az elbontott szálloda helyére szórakoztató központot terveznek.[8]

Ukrajna Szálló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kutuzov sugárúton, a Moszkva folyó partján található ötcsillagos Ukrajna Szállót Arkagyij Mordvinov és Vjacseszlav Oltarzsevszkij tervezte. A 34 emeletes szálloda 206 méter magas, a csúcsorom 73 méteres, az épület 101 000 m²-en terül el, 1953 és 1957 között épült, 1957. május 25-én adták át. 2005-ben felújították a homlokzatot, 2007-ben pedig megkezdődött az épület teljes renoválása és modernizálása is.[9]

A Külügyminisztérium épülete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 27 emeletes, 172 méter magas épületet 1948 és 1953 között építették, Vlagyimir Gelfreikh és Mihail Minkusz tervezte. Jelenleg Oroszország Külügy- és Kereskedelmi minisztériumainak ad helyet. Az épületet kőből készült pilaszterek díszítik, neogótikus hatások érvényesülnek. A belső tereket kővel és fémmel borították. A csúcsorom nem szerepelt az eredeti tervekben, ezt az építkezés során, feltehetően Sztálin parancsára adták az épülethez, hogy hasonlítson a többi nővérhez.[10][11]

Hilton Moscow Leningradskaya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Komszomolszkaja téren álló hotel eredeti neve Leningradszkaja Szálloda volt, 136 méter magas, 26 emeletes (ebből 19 lakható), Leonyid Poljakov tervezte. Az épület rossz kihasználtságú, Hruscsov 1955-ös, a költekezés visszafogásáról szóló rendelete szerint a hotel 354 szobájának árából 1000 másik szobát lehetett volna építeni, hogy csupán a rendelkezésre álló hely 22%-a használható, és az egy főre eső költségek 50%-kal magasabbak, mint a Hotel Moszkvában.[12] A szállodát teljesen felújítva 2008-ban nyitották meg újra Hilton Moscow Leningradskaya néven.

Kotyelnyicseszkaja-rakparti lakóház[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 176 méter magas, 32 emeletes épületet Dmitrij Csecsulin tervezte, a Moszkva folyó partján található.[13] Az 1952-ben befejezett[13] épületnek csupán 22 szintje használható, és egy korábban (1940-ben) épült kilencemeletes lakóházat is magába foglal. Az elsődleges tervek szerint elit lakások lettek volna itt, ám nem sokkal a megépítése után átalakították társbérleti lakóközösséggé (kommunalka).

Kudrinszkaja téri épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épületet Mihail Posokin tervezte, 160 méter magas, 22 emeletes (ebből 17 használható). Az 1954-ben elkészült épület csúcsa 30 méteres, és egy ötágú csillag található a tetején.[14]

Vörös Kapuk-épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épületet a moszkvai metró tervezőjeként hírnevet szerzett Alekszej Duskin tervezte, 1953-ban készült el. A torony 24 emeletes, 133 méter magas, ehhez csatlakoznak egyenként 11–15 emeletes tömbök, melyekben összesen 300 lakás található.[15] Az épület közvetlen összeköttetésben van a Krasznije Vorota (Vörös kapuk) metróállomással.

Hasonló épületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár sok korábbi szovjet államban, illetve korábban a szocialista blokkba tartozó országban találhatóak sztálini tornyok, mindösszesen három olyan létezik, melyet össze lehet hasonlítani a moszkvai nővérekkel.

Hotel Ukrajina, Kijev[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A terveket Anatolij Dobrovolszkij készítette el 1954-ben, az épületet 1961-ben fejezték be, 14 emeletes. A Ginsburg-épület helyére építették[16][17]

Kultúra és Tudomány Palotája, Varsó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet-lengyel barátság „megpecsételésére” készítették el a terveket, az épületet Lev Rudnyev tervezte, 1952 és 1955 között 7000 munkás építette fel. 231 méter magas, 43 emeletes. A díszítés a lengyel építészet motívumait utánozza, ami miatt a varsóiak az „elefánt csipkés alsóneműben” gúnynevet ragasztották rá. Amikor elkészült, Közép-Európa legmagasabb épülete volt, de ma is az egyik legmagasabbnak számít. 2000. december 31-én a torony mind a négy oldalára hat-hat méter átmérőjű óra került, ezzel a világ második legmagasabb óratornya lett a tokiói NTT DoCoMo Yoyogi épület tornya után. A 30. emeleten egy kilátó is található.[18]

Lett Tudományos Akadémia, Riga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 108 méter magas, 21 emeletes épületet 1955-ben fejezték be, tervezője ugyancsak Rudnyev volt. Stílusában nagyon hasonlít a varsói Kultúra és Tudomány Palotájára, de kisebb méretű. Ez volt az első szovjet felhőkarcoló, melyet újfajta vasbeton technológiával építettek. Sokáig Lettország legmagasabb épülete volt.[19]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seven Sisters (Moscow) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Хмельницкий, Дмитрий, "Сталин и архитектура", гл.11, Khmelnizky, Dmitry, "Stalin and Architecture", available www.archi.ru
  2. Russian: Горин, С.С., "Вершины сталинской архитектуры в Москве", "Строительный мир", N4/2001 (Gorin, S.S., Stalin's architectural summits), www.stroi.ru
  3. Ezzel a díjjal jutalmazták a tervrajzokat.
  4. Méretét tekintve (80 m) valójában dombnak minősül
  5. www.mmforce.ru
  6. Moscow State University, Moscow (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  7. Moscow Skyscrapers
  8. the limit for booming Moscow Sky's the limit for booming Moscow (angol nyelven). Times Online, 2006. október 14. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  9. History (angol nyelven). Hotel Ukraina. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  10. Kiernan, Maria. Moscow: A Guide to Soviet and Post-Soviet Architecture, Ellipis, London, 1998, p.126. 127
  11. Варзар, Л., «М. А. Минкус», М, 1982, p.66
  12. Постановление ЦК КПСС и СМ СССР от 4 ноября 1955 г. N 1871 "Об устранении излишеств в проектировании и строительстве www.lawmix.ru
  13. ^ a b Kotelnicheskaya Naberezhnaya 1/15 (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  14. Kudrinskaya Ploshchad 1 (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  15. Red Gate Square (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  16. Hotel Ukraina, Kyiv (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  17. History (angol nyelven). Hotel Ukrayina. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  18. Palace of Culture and Science (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  19. Academy of Sciences (angol nyelven). Emporis. (Hozzáférés: 2009. június 25.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]