Gyászlepke
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||
| Magyarországon védett Eszmei érték: 50 000 Ft |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Nymphalis antiopa (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Euvanessa antiopa |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyászlepke témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyászlepke témájú médiaállományokat. |
A gyászlepke, más néven antiópalepke (Nymphalis antiopa, régebben Euvanessa antiopa) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Elterjedési területe magába foglalja csaknem egész Európát, továbbá Ázsia és Észak-Amerika mérsékelt égövi részeit — Európában egészen az Északi-fokig megtalálható, Spanyolország legdélibb területeiről, Görögországból és a Földközi-tenger szigeteiről hiányzik. Kedvező években egyes kóbor példányai Angliába, Észak-Németországba és Norvégiába is eljutnak. Szaporodnak is ott, de a nedves, hideg időjárást tartósan nem bírják.
Széles elterjedési területén eltérő alfajai és alakjai nem alakultak ki.
Magyarországon régebben mindenütt megtalálható volt, állományai azonban a második világháború után eddig tisztázatlan okokból erősen megcsappantak. Egyedszáma többnyire tartósan alacsony, de figyelemre méltóan állandó. Így a gyászlepke egyes példányait sok helyütt megfigyelhetjük.
Megjelenése [szerkesztés]
3,5 centiméteres szárnyfesztávolságával a gyászlepke Európa egyik legnagyobb lepkéje. A nőstény valamivel nagyobb, mint a hím.
Egyetlen más fajjal sem téveszthető össze. Felül bársonyos barnásfekete, némi vörös árnyalattal, széles világossárga vagy fehéres szegéllyel, a szegély mögött liláskék foltsorral. Fonákja hasonlít a színéhez, csak sötétebb és hiányzik róla a szegély kék foltsora. A szárnyak külső szegélye jellegzetesen cakkos. A sárga és fehér szegélyű példányok nem önálló alakok, csak arról van szó, hogy a nyári sárga szín áttelelés közben kifakul.
A feketehernyók hátát egy sor rozsdavörös folt tarkítja. Testük valamennyi ízét erős tüskék védelmezik kétoldalt.
Életmódja [szerkesztés]
Napos erdőkben, erdei tisztásokon, erdőszéleken, ligetekben, bokros vidékeken, meleg völgyekben él, de kertekben és parkokban is megtalálható; nagyon jól repül. Nyír-, nyár-, fűz- és szilfákon él. A kisebb vagy közepesen magas fákat kedveli, és ezek kicsurgó nedvét szívogatja. Kedveli a rothadó gyümölcsöket is; virágra nagyon ritkán száll.
Egyetlen nemzedéke júniustól augusztus végéig repül, majd lepke alakban telel át. Az áttelelt egyedek még májusban is láthatók. A hernyók júniustól júliusig fejlődnek közös szövedékben.
.jpg)
|
|
Források [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
- Brian Hargreaves, Michael Chinery: Lepkék. Fürkész könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1987. ISSN 0237-4935 ISBN 963 281 896 2 p. 42.
