Grazi Egyetemi Könyvtár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Grazi Egyetemi Könyvtár (németül Universitätsbibliothek Graz) Stájerország legnagyobb tudományos könyvtára. Minden Stájerországban megjelent könyvből őriznek itt egy példányt, a kiadóknak ugyanis kötelességük a megjelenő művekből egyet-egyet a könyvtárnak elküldeni. A könyvtár a grazi Károly-Ferenc Egyetem részeként működik - ide tartozik a fökönyvtár (Hauptbibliothek) azonkivül két karnak a könyvtára (jogi, társadalomtudományi és közgazdasági kar könyvtára és teológiai kar könyvtára) úgymint különbözö szakkönyvtárak és intézetek könyvtára. Mindegyik részleget bárki szabadon használhatja és látogathatja.

A grazi egyetem főépülete

A könyvtár története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olvasó terem galeriája

A Jezsuita egyetem könyvtára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyetemi könyvtár létrejöttét az ellenreformációnak köszönheti. 1571 óta főleg a jezsuiták voltak azok, akik a túlnyomóan protestáns városban Grazban II. Károly főherceg uralkodó kívánságára a katolizálást szorgalmazták. Ezért 1573-ban a Dom mellett egy jezsuita kollegiumot és iskolát alapítottak, amelynek saját könyvtára is volt. 1585-ben XIII. Gergely pápa jezsuita egyetemnek ismerte el az intézményt, ez által a könyvtár is megkapta az egyetemi könyvtári státust.

A könyvtár gyorsan gyarapodott – a megszüntetett kolostorok könyveit hozták ide, adományokat kapott és könyveket vásárolt. Jezsuiták alapította intézményként az egyetemen a teológiai képzésen volt a fő hangsúly, így a könyvtár is főként a teológiai könyvek összegyűjtésére koncentrált. Ez azonban nem kizárólag a katolikus dogmáknak megfelelő műveket jelentette. Paul Guldin, az egyetem számtantudós professzorának befolyására azonban a természettudományos gyűjtemény is jelentős volt. Az egyetem életében 1773-ban ért véget a jezsuita korszak, a rend megszüntetésekor állami egyetemmé vált az intézmény.

Az állami egyetemi könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1775-ben a grazi egyetemet egy császári dekrétum újból megalapítja és a könyvtárral együtt állami igazgatásba rendeli. Igaz ugyan, hogy a legtöbb császári alkalmazott, akik a közigazgatásban dolgoztak és a könyvtárat adminisztrálták, eredetileg szintén jezsuita volt. 1781-ben a helyiségek átalakítása után a könyvtárat újra megnyitották. ekkor már közintézményként, amely mindenki számára nyitva állt.

A 28 kötetből álló könyvtári katalógus azonban valószínűleg a jezsuiták haragjának áldozata lett, mert a felújítás után már nem került elő. A könyvtárosok munkáját és a rendszerezést a felszámolt jezsuita könyvtárakból ideszállított rengeteg könyv is nehezítette.

Líceumi könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1782-ben II. József császár a grazi egyetemet több más egyetemmel együtt líceummá alakította. A könyvtár állománya azonban ebben az időszakban is tovább gyarapodott.

Részlet az 1994–96-ban hozzáépített rész homlokzatából

Az újonnan létesített egyetemi könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

45 év után 1827. április 19-én II. József császár újra bevezette a régi jogokat. Az egyetem azóta viseli a két alapító nevét, azóta működik Károly – Ferenc Egyetem néven. Mivel az egyetem újonnani alapításakor kikötötték, hogy működése az államnak töblettköltséget nem okozhat, a könyvtár állományának gyarapítása a hagyatékokra és az adományozók jóindulatára lett utalva.

Csak 1870-ben, miután az itt dolgozók számát 3-ról 6-ra, a dotációt pedig 830-ról 4000 forintra emelték, tudta a könyvtár gyűjtőfeladatát is valamelyest teljesíteni.

Az átköltözéstől a II. világháború végéig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel helyszűke miatt az egyetem Graz belvárosában álló épületében egy idő után már nem fért el, 1891-ben a város szélén (mai Geidorf körzet) új építkezés kezdődött. A több épületből álló új könyvtárat részenként, épületenként egymás után nyitották meg.

1895. szeptember 9-én a könyvtár 135 000 kötettel az egyetem főépületébe költözött át. 1914-ben a központi olvasóterem északkeleti részén fekvő adminisztrációs rész fölé egy új emeletet építettek. A könyvtár tovább fejlesztését a két világháború megakadályozta, úgy a gyűjtemény növelésénél mint az adminisztraciónál. Az 1944-es légitámadásokkor 60 000 kötetet kellett átköltöztetni. 1945. október 22-én újra kinyitott a könyvtár, de 4500 kötet (közöttük 200 kézirat) a II. világháborúban megsemmisült.

A legújabb fejlemények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A grazi egyetemi könyvtár régi olvasóterme neo-reneszánsz stílusban

A 20. század második felében főleg építészeti változások és a szervezet decentralizálása volt jellemző. 1950-ben két raktárt toldottak az olvasóterem hátsó keskeny részéhez, valamint a délkeleti oldalhoz még egy nagy raktárt. 1970-ben a könyvtár északkeleti oldalát egy egyszerű vonalú modern épülettel egészítették ki, amely előcsarnokot adott az épületnek, amely így a parkfrontról közvetlenül elérhetővé vált. 1994–1996 között felépült a ReSoWi-Zentrum, amely befogadja az egyetemi könyvtárhoz tartozó jogtudományi, társadalomtudományi és közgazdaság-tudományi szakkönyvtárat. Egyúttal a főépületet is kiegészítették egy épületszárnnyal.

A főkönyvtár kiépítésén kívül létrehoztak a város más részeiben úgynevezett „Fachbibliotheken”-eket, azaz szakkönyvtárakat, mint például a Wall Zentrum az Egyetem területén (Universitätszentrum-Wall). 1996-ban létrehoztak egy „Mediathek”-et, egy audiovizuális tárat. 2004-ben az orvosi kar önálló egyetemmé válása által az orvosi szakkönyvtár önálló egyetemi könvvtár lett. A grazi egyetemi könyvtár az innsbrucki és bécsi egyetemi könyvtárral együttműködve élen jár a nemzeti és nemzetközi társulások alakításánál, közös fellépésükkel például jóval kedvezőbb áron használhatnak elektronikus adatbázisokat, újságokat és könyveket. 2005. július 1-jén létrehozták a „Kooperation E-Medien Österreich” programot, és a grazi egyetemi könyvtár névadóan részese az „Austrian Literature Online zur Digitalisierung der österreichischen Literatur” nevű programnak is.

A könyvtár dolgozói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állami átvételkor az egyetemi könyvtárnak két alkalmazottja volt (az igazgató és egy könyvtárszolga). A 20. század elején az alkalmazottak száma már 17 volt, ebből 8 tudományos munkával foglalkozó tisztviselő. Az évezred fordulóján 120–an dolgoztak a könyvtárban.

A grazi egyetemi könyvtár igazgatói az állami adminisztráció óta
1773–1774  Josef Bardarini (1708–1791), teológia és filozófia tanár, rektor
1775–1778 Richard Tecker (1723–1798), dogmatika tanár
1778–1783 Franz de Paula Tomicich (1729–), egyházjog tanár
1783–1797 Augustin Herz
1798–1814 Josef Alois Jüstel (1765–1832), erkölcsteológia tanár, rektor
1817–1832 Markus Sandmann (1764–1832), író
1833–1852 Johann Krausler (-1852)
1853–1861 Leopold Michelitsch
1861–1866 Karl Kreutzer
1866–1880 Ignaz Tomaschek
1880–1895 Alois Müller (1835–1901), hebraisztika tanár
1895–1903 Wilhelm Haas (1842–1918), később a bécsi egyetemi könyvtár igazgatója
1903–1910 Anton Schlossar (1849–1942), jogász
1910–1919 Johannes Peisker (1851–1933), később szociáltörténelem és közgazdaságtörénelem tanár Prágában  
1919–1924 Ferdinand Eichler (1863–1945), könyvtártudomány professzora
1924–1933 Jakob Fellin (1869–1951)
1934–1945 Franz Gosch (1884–1952), régész és szláv filológus
1945–1953 Wolfgang Benndorf (1901–1959)
1954–1971 Erhard Glas (1906–1992)
1972–1988 Franz Kroller (1923–2000), jogász
1989–2006 Sigrid Reinitzer (1941–)
2004- Werner Schlacher (1955–)

A könyvtár állománya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy több kötetes latin szótár a grazi egyetemi könyvtárban

A régi egyetemi könyvtár gyűjteményének összetétele történelmileg kétséges. Egy, az 1733-as évből származó adat 10 000 kötetről, egy másik az 1776-os évből 42 000 kötetről szól. Később egy másik nem hiteles forrás kevesebb kötetet jelölt meg, 1839-ben már 50 000 kötetről tudunk. 1860-ban egy összeírás 38 000 nyomtatott (részben több kötetes) művet számolt. 1879-ben elérte a százezres számot a gyűjtemény, a 20. század első éveiben pedig 200 000 kötetet számoltak.

Az évezredfordulón az egyetemi könyvtár állománya körülbelül 3 millió nyomtatott kötetet tartalmaz, több mint 2000 kéziratot, 1200 ősnyomtatványt, számos tudós hagyatékát, és körülbelül 1400 folyóiratot.

Különgyűjtemény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kéziratokat és az 1900 előtt megjelent könyveket különgyűjteményben kezelik. A legfigyelemreméltóbb ritkaságok közé tartozik az öt legrégebbi, pergamenre írt, a 7–11. századból, a Szináj-hegy lábánál levő Katalin kolostorból származó írások. A kézirattárban őrzik Johannes Kepler és Paul Guldin professzor levelezését is.

Szintén a kézirattár kincsei között van 42 papirusz Oxyrhynchos és Hibeh helységekből, amelyek a brit „Egypt Exploration Society” Társaság ásatásaiból származnak. A tekercsek egy 1896 és 1907 közötti ásatáskor kerültek elő és Graz városának a régészeti feltárást támogató adományaiért cserébe kerültek a könyvtárba. Az ásatás leleteinek nagyobb része ma az oxfordi Ashmolean Museumban, a londoni British Museumban és a kairói Egyiptomi Múzeumban található.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom a grazi egyetemi könyvtárról németül és angolul megtalálható a fejezeteknél a mindenkori érvényes nyelven.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]