Ugrás a tartalomhoz

Gottvald Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pegybot (vitalap | szerkesztései) 2020. január 4., 12:24-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎top: Tolna → Tolna (Magyarország) AWB)
Gottvald Károly
Született1949. január 7.
Tolna
Elhunyt2019. július 6. (k. n.)[1] (70 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásafotóriporter
A Wikimédia Commons tartalmaz Gottvald Károly témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Gottvald Károly (Tolna, 1949. január 7.2019. július 6. (k. n.)) Tolna megye legismertebb fotóriportere, aki munkájával közel fél évszázadon keresztül jelen volt Magyarország sajtójában.

Élete

A kezdetek

Szülővárosában nevelkedett, majd Szegeden, a textilipari technikumban végzett, 1967-ben.[2] Egy ideig a tolnai Patex textilipari vállalatnál dolgozott, amelynek fotószakkörébe már általános iskolás korában, az 1950-es években is járt.

Pályája

A Tolna Megyei Népújsághoz 1970-ben került, főállásban 2012-es nyugdíjba vonulásáig ott alkotott. Azután is rendszeresen küldött képeket lapjának. Sokat fotózott még a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Ifjúság, az Új Tükör, a Szekszárdi Vasárnap, a Tolnai Extra és a Tolnai Hírlap számára is. Emellett Csányi László, Vadas Ferenc, Hazafi József és Ékes László könyveit is illusztrálta. A paksi Atomenergetikai Múzeum homlokzatát is az ő megaképei díszítik.

Az első kapavágástól folyamatosan tudósított a paksi atomerőmű építkezéséről. A tizenkét áldozatot követelő pörbölyi autóbusz-baleset humánus bemutatásáért „Az év sajtófotója” pályázaton II. díjat nyert. A rácvölgyi – tamási – cigánytelepről készített sorozata, a hetvenes évek végén aratott sikert.[3]

Pályája kétharmadán filmes, utolsó harmadában már digitális technikával dolgozott. Fotózott uránbányászokat 1200 méterrel a föld alatt, és lencsevégre kapta a Gemenci-erdőt helikopterről. Híres kortársait, politikusokat, művészeket, tudósokat, sportolókat örökített meg, így szent II. János Pál pápát 1990-es pécsi miséjén, Teller Edét 1991-es paksi látogatásakor és Fülöp edinburgh-i herceget, amikor visszatelepítette a hódokat a Gemencbe.[4]

Képei Dombóvárott, Békéscsabán, Bonyhádon, Budapesten, Nyíregyházán, Pécsett, Szarvason, Szegeden, Szekszárdon, Szombathelyen, Tolnán, valamint Bulgáriában és az egykori ún. Német Demokratikus Köztársaságban csoportos és egyéni tárlaton szerepeltek.

Művei

Fotói illusztrálják a:

  • Csikócsapat (Hazafi József)
  • Irodalmi séták Szekszárdon (Tőttős Gábor)
  • Tolna, Bejártam Tolnát, Baranyát (Csányi László)
  • Emlékkiállítás: Száz éve született Czencz János festőművész (1986)[5] című könyveket.

Magánélete

Fotóriporteri állásba kerülése évében feleségül vette Boros Katalint, két fiuk és három unokájuk született. 1978-ig szülővárosában laktak, akkor családjával Szekszárdra költözött. Hetvenévesen érte a halál. A Tolnai Népújságot is kiadó Mediaworks Hungary Zrt. saját halottjának tekintette, temetése nagy részvét mellett 2019. július 11-én a tolnai temetőben volt.[6]

Társadalmi tevékenysége

1963 és 1967 között a Szegedi Fotóklub tagja, a Tolna Megyei Fotó- és Filmklub alapítója volt. 2001. június 11-én megkapta a Tolnai Tollforgatók Klubja Csányi László-díját. Éveken át a Szekszárdi Pünkösdi Fesztivál sajtófönöke volt, így e rangos rendezvény országosan is megjelent a sajtóban. Régóta a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület tagja volt, annak minden fontosabb rendezvényét meg is örökítette. 2005-ben Ékes Lászlóval közösen hozták létre Fesztiválos szekszárdi pünkösdök című, a helyi németség pünkösdi hagyományait, személyiségeit, kultúrcsoportjait bemutató krónikát.

Méltatása

Csányi László, akivel évekig együtt dolgozott írta róla:

„Hivatása szerint fotóriporter, tehát az a dolga, hogy megörökítse az élet mindennapi eseményeit. Igyekezete, ami művészi elhivatottsággal párosult, a fényképezés minden ágában otthonossá tette, a napi kötelességek megújuló folyamatában is arra törekedett, hogy a tárgyak, jelenségek lényegét ragadja meg, ne csak ábrázoljon, hanem a kép, mint valóság jelenjék meg, új élmény forrásává váljék.”

Helytörténeti szempontból páratlan archivumot hagyott hátra: fél évszázad Tolna megyei közéleti eseményeinek képeit filmnegatívjain és digitális adathordozóin.

Elismerései

  • Urántoll (1996)
  • Csányi-díj (2001)
  • Tolna Városi Sajtódíj (2002)
  • Németségért Nívódíj (2006)

Emlékezete

Síremléke, tolnai temető A-18/14.

Állandó tárlata Tolnán, Bogyiszlón és Pakson van. A tolnai Mag-házban 2019. augusztus 16-án nyílik meg időszaki kiállítása, amelyet ő maga készített elő, s amely bemutatni hivatott munkáját, pályáját, egész életét.

Jegyzetek

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek