Gazdasági növekedés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 3., 07:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
A reál Bruttó hazai termék alakulása 1990 és 1998, illetve 1990 és 2006 között egyes kiválasztott országokban
A reál Bruttó hazai termék alakulása 1990 és 1998, illetve 1990 és 2006 között egyes kiválasztott országokban
A bruttó hazai termék változásának aránya 1961 óta a világban és az OECD tagállamaiban
A bruttó hazai termék változásának aránya 1961 óta a világban és az OECD tagállamaiban
A reál GDP növekedés üteme (%-ban) a világ országaiban, 2017-ben

A gazdasági növekedés legelfogadottabb definíciója szerint a gazdaságban termelt termékek és szolgáltatások inflációval korrigált piaci értékének növekedése egy bizonyos időszak alatt. Ezt a közmegállapodásnak megfelelően általában a reál GDP, vagyis a reál bruttó hazai termék százalékos emelkedésében szokás mérni.[1]

A növekedést legtöbbször reál mértékben – például az inflációval súlyozott értéken mérve – szokták mérni, hogy így kiiktassák az inflációnak az árakra gyakorolt hatását. A nemzetgazdaságok, országok bővülését az országos számlakeretek alapján számítják ki.[2] Mivel a gazdasági növekedést a bruttó nemzeti termék százalékos változásával mutatják ki, minden, erre a mutatóra igaz előnyök és hátrányok megjelennek a növekedési számításoknál is. Az országok gazdasági bővülését általában a GDP egy főre vetített értékének százalékos eltérésével szokták jellemezni.[3]

A „gazdasági növekedés üteme” a periódus első és utolsó évében mért GDP hányadosának évekre számított mértani átlaga. Ez azt az évesített átlagos GDP növekedési ütemet adja meg, mely figyelmen kívül hagyja az időszak alatti fluktuációt.

Az inputok (a munkaerő, a fizikai jószágok, energia vagy az alapanyagok) erőforrásainak minél hatékonyabb kihasználásán alapuló bővülést intenzív növekedésnek nevezzük. A GDP növekedésének azt a fajtáját, mikor csupán a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége növekszik (népességnövekedés, a használható terület bővülése), extenzív növekedésnek nevezzük.[4]

Új jószágok és szolgáltatások kifejlesztése szintén gazdasági növekedést eredményez.[5]

Kiszámítása

Bővebben: Bruttó hazai termék

A gazdasági növekedést az országok statisztikai hivatalai által készített GDP-becslések alapján számítják ki. Az egy főre vetített GDP-t a GDP, valamint az ország lakosságának bázis- és végső évi adataiból számítják ki.

Hosszútávú növekedés

Az életkörülmények országról országra változnak, így az életkörülmények változása is nagyban eltér minden országnál. Lejjebb egy táblában a GDP/fő és az egy főre vetített éves GDP-növekedés látható pár kiválasztott országban, nagyjából 100 éves időintervallumban. A GDP/fő adatokat inflációval korrigálták, így ezek reálértékek. A GDP/fő értéket úgy lehet kiszámítani, hogy az egész ország GDP-értékét elosztjuk a terület teljes lakosságával. Lényegében megegyezik az átlagos jövedelemmel.

Gazdasági növekedés országonként[6]
Ország Időszak Reál GDP fejenként az időszak elején Reál GDP fejenként az időszak végén Évesített növekedési ráta
Japán 1890-2008 $1504 $35 220 2,71%
Brazília 1900-2008 $779 $10 070 2,40%
Mexikó 1900-2008 $1159 $14 270 2,35%
Németország 1870-2008 $2184 $35 940 2,05%
Kanada 1870-2008 $2375 $36 220 1,99%
Kína 1900-2008 $716 $6020 1,99%
Amerikai Egyesült Államok 1870-2008 $4007 $46 970 1,80%
Argentína 1900-2008 $2293 $14 020 1,69%
Egyesült Királyság 1870-2008 $4808 $36 130 1,47%
India 1900-2008 $675 $2960 1,38%
Indonézia 1900-2008 $891 $3830 1,36%
Banglades 1900-2008 $623 $1440 0,78%

Az éves GDP-növekedésben mutatkozó látszólag kis eltérések is nagy változáshoz vezetnek, ha kamatos kamattal számolunk velünk. Például a fentebb bemutatott táblázatban az Egyesült Királyságban az egy főre vetített GDP értéke $4808 volt. Ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban ugyanez az érték $4007 volt, ami majdnem 20%-kal kisebb, mint az Egyesült Királyságban.

2008-ra azonban megváltozott a helyzet. Az Egyesült Királyságban a GDP/fő értéke $36 130 volt, míg az Amerikai Egyesült Államokban $46 970, ami a brit értéknél majdnem 30%-kal több. A fentebbi táblázat alapján ez azt jelenti, hogy míg az USA-ban az egy főre vetített GDP értéke 1,8%-kal, addig az Egyesült Királyságban csupán 1,47%-kal emelkedett.

Ebből látszik, hogy a GDP emelkedésében mutatott éves pár tizedszázalékos eltérés már igen jelentőssé válik, ha a növekedést akár egy generáción keresztül is vizsgáljuk. Ez és több más tényező vitt rá számos közgazdászt arra, hogy a gazdasági növekedést tekintse a makroökonómia legfontosabb mérőszámának:

„Ha jobban megértjük azokat a kormányzati politikai lehetőségeket, melyeknek akár csak elenyésző hatásuk is van a hosszú távú gazdasági növekedésre, sokkal többet tudunk tenni az általános életszínvonal növekedéséért, mint amire a makrogazdasági mutatók elemzése, majd azok finomhangolása során képesek voltunk valaha a makroökonómia történetében. A gazdasági növekedés mindenképpen a makroökonómia azon fogalmai közé tartozik, melyek valójában számítanak.[7] ”

Növekedés és innováció

Megfigyelték, hogy a GDP növekedése függ a gazdaság méretétől. A GDP-növekedés és a GDP mértéke között az országokat hosszabb távon vizsgálva konvex kapcsolat mutatható ki. A növekedés egyre fokozatosabb, míg a GDP el nem éri a maximumát, majd csökkenni kezd. Itt létezik valamilyen szélsőérték. Ez nem csak közepes jövedelmű országoknál mutatható ki. Igaz ez fejlett és fejődő gazdaságokra is. Az így leírható országok a „konvencionális növekedési területhez” tartoznak. A szélsőérték azonban technológiai és politikai újításokkal kitolható, így több ország a magasabb szélsőértéket lehetővé tevő „innovatív növekedési területre” ér át.[8]

Az egy főre jutó GPD növekedésének meghatározása

A nemzeti jövedelmi mérlegekben az egy főre jutó kibocsátást a következő tényezők segítségével lehet meghatározni: a befektetett munkára jutó output (munkaerő-produktivitás), ledolgozott órák száma (intenzitás), a munkaképes korú lakosságnak a foglalkoztatottsági rátája százalékban (részvételi arány) és a munkaképes korosztály aránya a teljes lakossághoz viszonyítva (demográfia). „A GD/fő szám változása enne a négy változónak az eredője, plusz a kereszthatások eredménye.”[9]

A közgazdások megkülönböztetik egymástól a termelékenységben bekövetkezett rövid távú változást és a hosszú távú gazdasági növekedést. A rövid távú gazdasági változásokat konjunktúrának nevezik. Az aggregált keresletben bekövetkező változások miatt a konjunktúrában jellemzőek a felívelő és leszálló időszakok. Ezzel ellentétben hosszú távon a gazdasági növekedést a technológiai fejlődés és más hatások összességéből kialakuló strukturális változások során létrejövő termelékenység növekedés jellemzi.

Termelékenység

Történelmileg a munkaerő termelékenysége (a befektetett munkaerő és az általa létrehozott output) volt az egy főre eső gazdasági növekedés legfontosabb hajtóereje.[10][11][12][13][14] "Egy híres becslésben az MIT professzora, Robert Solow arra jutott, hogy az USA gazdasági növekedésének 80%-át történelmileg a technológiai fejlődés magyarázza, a befektetett tőke pedig csupán a növekedés maradék 20%-ának a miértjére ad választ.”[15]

A termelékenység növekedése csökkenti a jószágok reál árát. A XX. század folyamán sok termék reálára akár 90%-kal is csökkent.[16]

A gazdasági növekedést általában a felhalmozott humán és fizikai javak felhalmozásával, a termelékenység növekedésével és a technológiai innováció hatására létrejövő új termékekkel magyarázzák.[17] A termelékenység emelkedése szempontjából fontos továbbá a munkamegosztás (specializáció.).[18]

Az iparosodás előtt a technológiai bővülés hatására növekedett a népesség is, amit viszont kordában tartott az élelmiszerrel való ellátás és más erőforrások hiánya, így pedig gátat szabott az egy főre eső bevétel növelésében. Ezt a folyamatot nevezik malthusi csapdának.[19][20] Az Ipari forradalmat jellemző gyors gazdasági növekedés azért maradt emlékezetes, mert ezzel együtt növekedett a népesség is, így ki tudott törni az emberiség a malthusi csapdából.[21] A már iparosodott országokban azonban csökkent a népesség növekedési üteme. Ezt a jelenséget demográfiai átmenetnek nevezték.

A termelékenység növekedése fontos szerepet játszik az egy főre eső gazdasági növekedésben. Ez a XIX. század közepe óta lényegében evidens. A XX. század során leginkább azért nőtt a gazdaság, mert megnőtt az egy egységnyi munka, anyag, energia vagy termőföld által előállított jószágmennyiség. Az output növekedése ezen kívül az input mennyiség növekedéséből is adódott. Mindkét tényező növelte a termelt mennyiséget. A növekményben éppúgy helyet kaptak az addig is gyártott termékek, valamint az újonnan létrejött jószágok és szolgáltatások.[22]

Az ipari forradalom idején a gépesítés átvette a kézi folyamatok helyét, és így új folyamatok jellemezték a vegyszerek, a vas, az acél és más termékek előállítását.[23] A szerszámgépek hatására lehetővé vált a fém alkatrészek gazdaságos előállítása, így a különféle részegységek felcserélhetővé váltak.[24] (Lásd még: Csereszabatos alkatrész)

A második ipari forradalom idején a termelékenység növelésének legfontosabb módszere az emberi és állati erőforrások élettelen forrásokkal történt kiváltása volt. Nagyot lendített a, hogy a gőzenergiából elektromos áramot állítottak elő, a belső égéshez pedig nem volt szükség jelentős szél- vagy vízenergiára.[23] Ezután a váltás után a legfontosabb hajtóerő a folyamatos fejlődés számára a megnövekedett energiakonverziós termelékenység volt.[25] Az egyéb történelmi termelékenységnövelő technológiák között ott volt az automatizálás és az egyre bővülő közlekedési infrastruktúra (csatornák, vasút és autópályák).[26][27] Fontos szerepe volt még az új anyagoknak (acél) és energiaforrásoknak, melyek közül meg kell említeni a gőzt, a belső égésű motorokat és az elektromos áramot. Egyéb, a termelékenységet növelő egyéb tényezők közé tartozik a mezőgazdaság gépesítése, az olyan mezőgazdasági tudományos áttörések, mint a műtrágyák megjelenése, az állattartás menedzselése és a zöld forradalom. Megindult a csereszabatos alkatrészeknek a villanymotorral hajtott szerszámgépek segítségével történő tömegtermelése,és ma is ezt az eljárást alkalmazzák.[24]

A termelékenység fokozódásával egyre kisebb lett az egyes termékek időben kifejezett költsége. Az élelmiszerek reálára a kereskedelem és a szállítás javulása, a gépesített mezőgazdaság, a trágyák elterjedése, a tudományos gazdálkodás és a zöld forradalom miatt lett alacsonyabb.

A termelékenység növekedésének legfontosabb forrásai a XIX. század végén a vasutak, a gőzhajók, a ló vontatta aratógépek, kombájnok valamint a gőz hajtotta gyárak voltak.[28][29] A gépesítés és szállítás sok területén volt fontos, hogy rájöttek, hogyan lehet olcsón acélt előállítani. A XIX. századra mind az árak, mind a heti munkaidő csökkent, mert kevesebb munkaerőre, energiára és alapanyagra volt szükség a termékek előállításához és szállításához. Ennek ellenére a reálbérek nőttek, így a muNkások javíthattak az élelmezésükön, fogyasztási javakat vásárolhattak, és jobb életkörülményeket engedhettek meg maguknak.[28]

Az 1920-as évek tömegtermelése hatására túlkínálat alakult ki, mely mindenképpen a nagy gazdasági világválság egyik oka volt.[30] A világválság után felélénkült a gazdasági növekedés, melyek okai között ott volt a már létező termékek iránt megnövekedett kereslet. Ilyen termék volt az autó, a telefon, a rádió, az elektromos és háztartási gépek. Az újonnan megjelent termékek között szerepelt a televízió, a légkondicionáló és 1950 után a kereskedelmi repülés. Így elég kereslet alakult ki ahhoz, hogy stabilizálódjon a munkahét hossza.[31] Az autópályák és az egyéb infrastrukturális építkezések szintén hozzájárultak a II világháború utáni gazdasági növekedéshez. Ezt erősítettÉK a feldolgozó és a vegyi iparba történt tőkebefektetések is.[32] A második világháború utáni gazdaság abból is profitált, hogy a világ egyre több részén fedezték fel az olajat, melyek közül kiemelkedett a Közel-Kelet. John W. Kendrick becslése szerint az USA egy főre eső GDP-jének a növekedése 1889 és 1957 között a megnövekedett termelékenységnek volt köszönhető.[14]

Az Amerikai Egyesült Államokban a gazdaság növekedés 1973 után visszaesett.[33] Ezzel ellentétben a gazdaság Ázsiában akkor kezdett el emelkedni. A jelenség Japánban indult, majd átterjedt az ázsiai tigrisekre: Kínára, Délkelet-Ázsiára, az indiai szubkontinensre és a Csendes-óceán partján fekvő ázsiai országokra.[34][35] 1957-ben Dél-Koreában alacsonyabb volt az egy főre eső GDP, mint Ghánában,[36] míg 2008-ban Dél-Korea adata a ghánai 17-szerese volt.[37] A japán gazdaság az 1980-as évek vége óta jelentősen gyengült.

Az Amerikai Egyesült Államokban a XIX. században a termelékenység egyre gyorsuló ütemben nőtt, legnagyobb növekedését pedig a XX. század első felében érte el.[38][39][40][41][42] Az USA termelékenysége az évszázad végén, 1996-2004 között megugrott, melynek hátterében a technológiai innovációt leíró Moore-törvény húzódott meg.[43][44][45][46] After 2004 U.S. productivity growth returned to the low levels of 1972–96.[43]

Termelési tényezők

A gazdaságban a tőke a fizikai tőkére utal, melybe beletartoznak a strukturális építmények (a fizikai tőke nagyobb elemei) és a gazdaságban használt más eszközök (gépek, gyári felszerelések, számítógépek, irodai felszerelések, építkezési eszközök, irodai autók, gyógyászati felszerelések) is.[2] Egy szintig fontos növelni az egy főre eső eszközök számát a termelés növelése érdekében. A tőkére igaz a csökkenő haszon elve, mert csak egy bizonyos mennyiséget lehet hatékonyan befektetni, illetve egyre nő az értékvesztés mértéke is. A közgazdasági gondolkodás fejlődésével úgy képzelték, hogy a bevételt a munkaerő illetve a föld és a tőke birtokosai között kell szétosztani.[47] Az elmúlt évtizedekben több olyan ázsiai ország is volt, ahol a magas gazdasági növekedés hátterében a befektetett tőke magas értéke húzódott meg.[48]

A XIX. században jelentősen csökkent a munkahét hossza.[49][50] Az 1920-as években az átlagos munkahét hossza az USA-ban 49 óra volt, de az 1933-as Nemzeti Ipari Újjáélesztési Törvény alapján ez 40 óra lett, ami felett túlóradíjat kellett fizetni.

A demográfiai tényezők úgy hathatnak a növekedésre, hogy megváltoztatják a népességhez viszonyítva a foglalkoztatottsági arányt és a munkaerő részvételi arányát.[10] Az iparosodás demográfiai változást generál, melynek során csökken a szaporodási arány, míg a népesség átlagos élettartama megnövekszik.

A kevesebb gyermeket világra hozó, a munkaerőpiachoz jobban hozzáférő nők egyre nagyobb arányban állnak munkába. Csökken a gyermekmunka iránti igény, és a gyermekek egyre több időt töltenek az iskolában. Az, hogy egyre nagyobb volt a foglalkoztatottakon belül a nők aránya az USA-ban, ugyanúgy hozzájárult a gazdasági növekedéshez, mint a baby boom idején születettek munkába állása.[10]

Lásd még

Jegyzetek

  1. ↑ Statistics on the Growth of the Global Gross Domestic Product (GDP) from 2003 to 2013, IMF, October 2012.
  2. ↑ a b Bjork 1999, p. 251
  3. ↑ Bjork 1999, p. 67
  4. ↑ Bjork, Gordon J.. The Way It Worked and Why It Won't: Structural Change and the Slowdown of U.S. Economic Growth. Westport, CT; London: Praeger, 2, 67. o. (1999). ISBN 978-0-275-96532-7 
  5. ↑ Gordon, Robert J.. The Rise and Fall of American Growth. Princeton, NJ USA: Princeton University Press, 38. o. (2016). ISBN 978-0-691-14772-7 In the U.S. about 60% of consumer spending in 2013 was for goods that did not exist in 1869.
  6. ↑ Mankiw, Gregory. Principles of Macroeconomics 6th ed., 236. o. (2011. április 28.). ISBN 978-0538453066 
  7. ↑ Economic Growth 2nd ed., 6. o. (2004. április 28.) 
  8. ↑ (2019. április 28.) „Das, Tuhin K., Cross-Sectional Views of GDP Growth in the Light of Innovations”. DOI:10.2139/ssrn.3503386.  
  9. ↑ Bjork 1999, p. 68
  10. ↑ a b c Bjork 1999
  11. ↑ Productivity and Growth. Lectures in Macroeconomics, 1998
  12. ↑ Growth Accounting, 2014. [2014. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva].
  13. ↑ UK Economic Performance Since 1997, 2011. november 1.
  14. ↑ a b Kendrick, John W.. Productivity Trends in the United States. Princeton University Press for NBER, 3. o. (1961) 
  15. ↑ Krugman, Paul (1994). „The Myth of Asia's Miracle”. Foreign Affairs 73 (6), 62–78. o. DOI:10.2307/20046929.  
  16. ↑ Rosenberg, Nathan. Inside the Black Box: Technology and Economics. Cambridge, New York: Cambridge University Press, 258. o. (1982). ISBN 978-0-521-27367-1 
  17. ↑ Lucas, R. E. (1988). „On the Mechanics of Economic Development”. Journal of Monetary Economics 22 (1), 3–42. o. DOI:10.1016/0304-3932(88)90168-7.  
  18. ↑ Reisman, George. Capitalism: A complete understanding of the nature and value of human economic life. Jameson Books (1998). ISBN 0-915463-73-3 
  19. ↑ Galor, Oded. From Stagnation to Growth: Unified Growth Theory, Handbook of Economic Growth. Elsevier, 171–293. o. (2005) 
  20. ↑ Clark, Gregory. A Farewell to Alms: A Brief Economic History of the World. Princeton University Press (2007). ISBN 978-0-691-12135-2 
  21. ↑ Clark 2007, pp. Part 2: The Industrial Revolution
  22. ↑ Kendrick, J. W. 1961 "Productivity trends in the United States," Princeton University Press
  23. ↑ a b Landes, David. S.. The Unbound Prometheus: Technological Change and Industrial Development in Western Europe from 1750 to the Present. Cambridge, New York: Press Syndicate of the University of Cambridge (1969). ISBN 978-0-521-09418-4 
  24. ↑ a b Hounshell, David A. (1984), From the American System to Mass Production, 1800–1932: The Development of Manufacturing Technology in the United States, Baltimore, Maryland: Johns Hopkins University Press, ISBN 978-0-8018-2975-8, OCLC 1104810110
  25. ↑ (2004) „Accounting for Growth: The Role of Physical Work”. —. [2017. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 15.)  
  26. ↑ The Rise and Fall of Infrastructures (1990)  Archiválva 2012. március 1-i dátummal a Wayback Machine-ben
  27. ↑ Taylor, George Rogers. The Transportation Revolution, 1815–1860 (1951). ISBN 978-0873321013 
  28. ↑ a b Wells, David A.. Recent Economic Changes and Their Effect on Production and Distribution of Wealth and Well-Being of Society. New York: D. Appleton and Co. (1890). ISBN 978-0543724748 
  29. ↑ A New Economic View of American History. New York: W.W. Norton and Co. (1994). ISBN 978-0-393-96315-1 
  30. ↑ Beaudreau, Bernard C.. Mass Production, the Stock Market Crash and the Great Depression. New York, Lincoln, Shanghi: Authors Choice Press (1996) 
  31. ↑ (1999. december 15.) „The Greatest Century That Ever Was: 25 Miraculous Trends of the last 100 Years”. Policy Analysis, No. 364, Kiadó: The Cato Institute.  Diffusion curves for various innovations start at Fig. 14
  32. ↑ A Great Leap Forward: 1930s Depression and U.S. Economic Growth. New Haven, London: Yale University Press (2011). ISBN 978-0-300-15109-1 
  33. ↑ St. Louis Federal Reserve Real GDP per capita in the U.S. rose from $17,747 in 1960 to $26,281 in 1973 for a growth rate of 3.07%/yr. Calculation: (26,281/17,747)^(1/13). From 1973 to 2007 the growth rate was 1.089%. Calculation: (49,571/26,281)^(1/34) From 2000 to 2011 average annual growth was 0.64%.
  34. ↑ Semiconductor Foundry Market - Growth, Trends and Forecast (2019 - 2024). Mordor Intelligence' , 2019. június 20. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  35. ↑ Semiconductor Foundry Market: 2019 Global Industry Trends, Growth, Share, Size and 2021 Forecast Research Report. MarketWatch , 2019. november 28. (Hozzáférés: 2019. december 20.)
  36. ↑ Leading article: Africa has to spend carefully. The Independent. July 13, 2006.
  37. ↑ Data refer to the year 2008. $26,341 GDP for Korea, $1513 for Ghana. World Economic Outlook Database – October 2008. Nemzetközi Valutaalap.
  38. ↑ (1991) „U.S. Productivity Performance in Perspective, Business Economics, October 1, 1991”. Business Economics 26 (4), 7–11. o.  
  39. ↑ Field, Alezander J. (2007). „U.S. Economic Growth in the Gilded Age, Journal of Macroeconomics 31”, 173–90. o.  
  40. ↑ Field, Alexander: Technological Change and Economic Growth the Interwar Years and the 1990s, 2004
  41. ↑ (2000. június 1.) „Interpreting the 'One Big Wave' in U.S. Long Term Productivity Growth”. NBER Working Paper No. 7752. DOI:10.3386/w7752.  
  42. ↑ Two Centuries of American Macroeconomic Growth From Exploitation of Resource Abundance to Knowledge-Driven Development. Stanford University, 24–5 (pdf pp. 28–9). o. (2000)  Archiválva 2020. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
  43. ↑ a b Gordon, Robert J. (Spring 2013). „U.S. Productivity Growth: The Slowdown Has Returned After a Temporary Revival”. International Productivity Monitor, Centre for the Study of Living Standards 25, 13–9. o. [2014. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 19.) „The U.S. economy achieved a growth rate of labour productivity of 2.48 per cent per year for 81 years, followed by 24 years of 1.32 per cent, then a temporary recovery back to 2.48 per cent per cent, and a final slowdown to 1.35 per cent. The similarity of the growth rates in 1891–1972 with 1996–2004, and of 1972–96 with 1996–2011 is quite remarkable.” 
  44. ↑ Long-term Estimates of U.S. Productivity and Growth. World KLEMS Conference, 2014. (Hozzáférés: 2014. május 27.)
  45. ↑ (2008) „A Retrospective Look at the U.S. Productivity Growth Resurgence”. Journal of Economic Perspectives 22 (1), 3–24. o. DOI:10.1257/jep.22.1.3.  
  46. ↑ Information Processing Equipment and Software in the National Accounts. U.S. Department of Commerce Bureau of Economic Analysis, 2002. (Hozzáférés: 2014. május 15.)
  47. ↑ History of Economic Thought: A Critical Perspective. PHI Learning (2014). ISBN 978-0765625991 
  48. ↑ Hours of Work in U.S. History, 2010. [2011. október 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  49. ↑ (1991. június 1.) „The Shortening of the American Work Week: An Economic and Historical Analysis of Its Context, Causes, and Consequences”. The Journal of Economic History 51 (2), 454–7. o. DOI:10.1017/s0022050700039073.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gazdasági_növekedés&oldid=23741374”