Beruházás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A közgazdaságtanban a beruházás fogalma alatt termelőeszköz előállítását vagy vásárlását (néha magát az előállított vagy vásárolt termelőeszközt is) értjük. A beruházás lényege tehát, hogy a gazdaság egy szereplője – többnyire, de nem minden esetben egy üzleti vállalkozás – olyan javakhoz jut, amelyek más javak termelését segítik elő. Ezért a beruházás – egy adott időszakra vizsgálva – nem más, mint egy vállalkozás tőkeállományának (vagyis a termelőeszközök állományának) növekedése.

Tágabb értelemben beruházásnak tekinthető a szellemi tőke „előállítása”, tehát az oktatási tevékenység is.

A beruházások fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aszerint, hogy a beruházás milyen célokat szolgál, fix beruházásokat és készletberuházásokat különböztetünk meg. A készletberuházások tulajdonképpen a vállalkozási tevékenység fázisai között felhalmozott készleteket jelentik; ezeket egy későbbi időpontban felhasználják vagy értékesítik. A fix beruházások felhasználása inkább folyamatosan történik: ilyen lehet például egy termelő gép vagy egy gyárépület. A fix beruházások közé soroljuk a lakóingatlanok vásárlását is.

A reál GDP és a reálberuházás alakulása az Amerikai Egyesült Államokban, 1950 és 2000 között

Termelőképesség szerinti csoportosítás: Nem-termelő (improduktív) beruházások (Non-productive investment) → A beruházásoknak az a csoportja, amelyek elkészültük után a társadalom nem termelő szféráinak (egészségügy, oktatás, kultúra) működését szolgálják, termékek és szolgáltatások előállításában nem vesznek részt. Termelő-(produktív) beruházások A beruházásoknak az a csoportja, amelyek elkészültük után, mint termelő fizikai tőkejavak részt vesznek különböző termékek és szolgáltatások előállításában

A beruházások szintje, mint a gazdaság jellemzője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha összeadjuk egy adott időszakban végrehajtott összes beruházás értékét, a gazdaság fontos mutatószámát kapjuk. Gyakran használatos mutatószám még egy adott időszak (általában év) és az előző időszak beruházási színvonalának hányadosa, vagyis a beruházások üteme is (ezt többnyire százalékos formában fejezzük ki).

A beruházások szintjét az angol investment (beruházás) szó alapján nagy I-vel jelöljük. Ez egyben az aggregált kereslet összetevője, értéke tehát hatással van a GDP-re, a gazdasági szereplők jövedelmére is.

Fontos közgazdasági megállapítás, hogy a megtakarítások mértéke egybeesik a beruházások mértékével:

I = S

A beruházások szintjét mérhetjük bruttó vagy nettó módon. Előbbinél csak a gazdaságban meglévő tőkeállomány növekedését vesszük figyelembe; utóbbi viszont a bruttó beruházások és a tőke amortizációjának különbségeként adódik, így akár negatív is lehet. Az amortizálódott tőke helyettesítésére szolgáló beruházásokat néha pótló beruházásoknak is nevezzük.

Már John Maynard Keynes is megfigyelte, hogy a beruházások színvonala időben sokkal erősebben ingadozik, mint az aggregált kereslet más összetevői, például a fogyasztás, illetve maga a GDP (lásd a fenti ábrát). Keynes ezt azzal magyarázta, hogy a beruházások szintjére hatnak legerősebben a tőketulajdonosok – a potenciális beruházók – jövőre vonatkozó várakozásai, amik pedig gyakran pszichológiai tényezőktől függnek. Ha a tőketulajdonosok a gazdaság visszaesését tapasztalják, a tényleges csökkenésnél jóval nagyobb mértékben fogják vissza a beruházásaikat.

A beruházások szintjére a következő makrogazdasági tényezők vannak hatással:

  • a gazdasági szereplők jövedelme (egyenes arányban);
  • a kamatlábak (fordított arányban);
  • a tőke amortizációjának mértéke (egyenes arányban);
  • a termelőeszközök árszínvonala (egyenes arányban).

Ha a legutolsó tényezőt kiiktatjuk (olyan módon, hogy a termelőeszközök árát állandónak választjuk), reál beruházási színvonalról vagy egyszerűen reálberuházásról beszélünk.

A beruházási multiplikátor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Említettük, hogy a beruházások mértéke egy gazdaságban a GDP összetevője; ugyanakkor azt is megjegyeztük, hogy a GDP mint a gazdasági szereplők jövedelme hatással van a fogyasztásra és a beruházásra, amelyek újból visszahatnak a GDP-re. Egy egységnyi beruházás tehát összességében a jövedelemnek nem csupán egy egységnyi növekedését eredményezi. Az egységnyi beruházás hatására történő összes jövedelemnövekedést John Maynard Keynes óta beruházási multiplikátornak nevezzük.

A beruházás a számvitelben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Számviteli törvény 3. paragrafusának 4. bekezdése a következőképpen határozza meg a beruházás fogalmát:

„Tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatba vétele érdekében az üzembehelyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is); beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt.”

A törvény előírja, hogy a vállalkozásoknak a beruházásokat a befektetett eszközök között kell nyilvántartaniuk. A beruházás a tárgyi eszköz aktiválásával (üzembe helyezésével) ér véget.