Ugrás a tartalomhoz

Franz Mehring

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2021. február 27., 09:56-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→További információk)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 27.) ezen a változaton alapul.
Franz Mehring
Született1846. február 27.[1][2][3][4][5]
Sławno[6]
Elhunyt

Berlin[10][11]
Állampolgárságanémet
Foglalkozása
Tisztségea porosz képviselőház tagja
Iskolái
SírhelyeZentralfriedhof Friedrichsfelde
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Mehring témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franz Erdmann Mehring (Schlawe, Pomeránia, 1846. február 27. – Berlin, 1919. január 29.) német marxista filozófus, történész, irodalomkritikus és publicista.

Élete és munkássága

Gazdag polgári családba született, tanulmányait Lipcse és Berlin egyetemein végezte 1866 és 1870 között, 1882-ben szerzett doktorátust. Számos újságban jelentek meg írásai, többek között a Die Neue Zeit, a Die Zukunft, Frankfurter Zeitung, Die Waage. Politikai nézetei a szocialista beállítottságú polgári radikalizmustól 1890 körül jutottak el a marxizmusig. 1891-ben csatlakozott Németország Szociáldemokrata Pártjához (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD).

1902 és 1907 között főszerkesztője a szociáldemokrata Leipziger Volkszeitung című újságnak. 1906-tól 1911-ig az SPD pártiskoláján tanított. 1917-től 1918-ig a poroszországi parlament tagja. Az első világháború kitörése után egyre jobban eltávolodott az SPD vezetésétől. Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg mellett alapító tagja a háborúellenes Internacionálé Csoportnak (Gruppe Internationale), majd 1916 márciusától a Spartakus-csoportnak (Spartakusgruppe). Ugyanebben az évben letartóztatták antimilitarista írásai és beszédei miatt. Megírta a harmincéves háború első marxista történeti analízisét, feltárta II. Gusztáv Adolf svéd király hadjáratának protestáns vallási ideológiája mögötti gazdasági, politikai osztályérdekeket.

1917-ben az elsők között üdvözölte, s védelmezte az októberi bolsevik forradalmat. Lenin elismerőleg nyilatkozott írásairól. 1918-ban publikálta Karl Marx életrajzát, mely az első alapos, félreértésektől és szándékos hamisításoktól mentes, hiteles életrajz volt. A könyvet hamarosan számos nyelvre lefordították, 1920-ban orosz, 1922-ben dán, 1925-ben magyar, 1930-ban japán, 1932-ben spanyol, 1935-ben angol fordítása jelent meg. Alapító tagként részt vett a Németország Kommunista Pártja (Kommunistische Partei Deutschlands – KPD) létrehozásában.

Öröksége

Mehring tudományos öröksége igen kiterjedt, számos területet ölel fel. Filozófusként hozzájárult a történelmi materializmus torzításmentes interpretálásához, népszerűsítéséhez, kritizálta a polgári filozófiai irányzatokat, a neo-kantianizmust, a machizmust, Eduard von Hartmann, Arthur Schopenhauer, Friedrich Nietzsche, továbbá Werner Sombart, Eduard Bernstein nézeteit. Hozzájárult a marxista esztétika és irodalomkritika megteremtéséhez. Marx és Engels kéziratainak egyik legelmélyültebb tanulmányozója és publikálásuk kezdeményezője volt. Első marxista történészként úttörő tevékenységet végzett a történelmi materialista módszer konkrét történeti kutatásokban való alkalmazásával. A német szociáldemokrácia történetét feldolgozó, Geschichte der deutschen Sozialdemokratie című, négykötetes munkája forrásértékű jelentőséggel bír kora német munkásmozgalmára vonatkozóan.[12]

Művei

Német nyelven

  • Herr von Treitschke, der Sozialistentödter und die Endziele des Liberalismus. Genossenschaftsbuchdruckerei, Leipzig, 1875
  • Herr Sonnemann. Zwei Leitartikel der Staatsbürger Zeitung. Den Frankfurter Reichstagswählern gewidmet. Berlin, 1876
  • Zur Geschichte der deutschen Socialdemokratie. Ein historischer Versuch. Faber, Magdeburg, 1877
  • Herr Hofprediger Stöcker der Socialpolitiker. Eine Streitschrift. Schünemann, Bremen, 1882
  • Franz Duncker. Ein Gedenkblatt. Gutenberg Druck und Verlag, Berlin, 1888
  • Der Fall Lindau. K. Brachvogel & Ranft, Berlin, 1890
  • Kapital und Presse. Ein Nachspiel zum Fall Lindau. K.Brachvogel & Ranft, Berlin, 1891
  • Herrn Eugen Richters Bilder aus der Gegenwart. Eine Entgegnung. Wörlein & Co., Nürnberg, 1892
  • Die Lessing-Legende. Eine Rettung, nebst einem Anhang über den historischen Materialismus. J. H. W. Dietz, Stuttgart, 1893
  • Gustav Adolf. Ein Fürstenspiegel zu Lehr und Nutz der deutschen Arbeiter. Verlag der Expedition des Vorwärts, Berlin, 1894 (2. verb. Aufl., 1908)
  • Geschichte der deutschen Sozialdemokratie. 2 Teile, Dietz, Stuttgart 1897/98 (2.verb. Aufl., 4B de., Stuttgart, Dietz, 1903/04)
  • Herrn Hardens Fabeln. Eine nothgedrungene Abwehr. H. Walther, Berlin, 1899
  • Weltkrach und Weltmarkt. Eine weltpolitische Skizze. Vorwärts, Berlin, 1900
  • Arbeiterklasse und Flottenvorlage. Vorwärts, Berlin, 1900
  • Briefe von Ferdinand Lassalle an Karl Marx und Friedrich Engels 1849 bis 1862 hrsg. von Franz Mehring. J. H. W. Dietz Nachf. (G.m.b.H.), Stuttgart, 1902
  • Meine Rechtfertigung. Ein nachträgliches Wort zum Dresdner Parteitag. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1903
  • Schiller. Ein Lebensbild für deutsche Arbeiter. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1905
  • Jena und Tilsit. Ein Kapitel ostelbischer Junkergeschichte. Verlag der Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1906
  • Eine Geschichte der Kriegskunst. Paul Singer, Stuttgart, 1908
  • Wilhelm Wolff: Gesammelte Schriften. Nebst einer Biographie Wolffs von Friedrich Engels. Mit Einleitung und Anmerkungen. Hrsg. von Fr. Mehring. Jubiläums-Ausgabe. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1909 (=Sozialistische Neudrucke III)
  • Antonio Labriola. Zum Gedächtnis des Kommunistischen Manifestes. Eingeleitet und übersetzt von Franz Mehring. Mit einem Bildnis des Verfassers. Verlag der Leipziger Buchdruckerei Aktiengesellschaft, Leipzig, 1909 (Reprint: Verlag Neue Kritik, Frankfurt am Main, 1970 =Archiv sozialistischer Literatur)
  • Deutsche Geschichte vom Ausgang des Mittelalters. Ein Leitfaden für Lehrende und Lernende. 2 Teile, Vorwärts, Berlin, 1910/11.
  • Heinrich Heines Werke in zehn Bänden. Mit einer biographischen Einleitung. Buchhandlung Vorwärts, Berlin, 1911
  • Freiligrath und Marx in ihrem Briefwechsel. Singer, Stuttgart, 1912 (= Ergänzungshefte zur Neuen Zeit)
  • 1807 bis 1812. Von Tilsit nach Tauroggen. Dietz, Stuttgart, 1912
  • 1813 bis 1819. Von Kalisch bis Karlsbad. Dietz, Stuttgart, 1913
  • Kriegsartikel. Aktion, Berlin, 1918
  • Karl Marx. Geschichte seines Lebens. Leipziger Buchdruckerei, Leipzig, 1918
  • Gesammelte Schriften. (15 Bände). Dietz Verlag, Berlin, 1960–1967. ISBN 3320007629

Magyarul

  • Marx Károly élete; ford. Rab Pál; Népszava, Bp., 1925
  • Irodalmi tanulmányok; vál., ford. Birki Ágnes, versford. Gáspár Endre; Athenaeum, Bp., 1950
  • A Lessing-legenda. A porosz despotizmus és a klasszikus irodalom történetéhez és bírálatához; ford. Pázmány Péter Tudományegyetem Német Intézetének munkaközössége; Szikra, Bp., 1950
  • Marx Károly életrajza; ford. Rab Pál, átdolg. Remsei Flóra; Gondolat, Bp., 1957
  • Esztétikai barangolások. Válogatott írások az irodalom köréből; vál., bev., jegyz. Széll Zsuzsa, ford. Birki Ágnes et al.; Kossuth, Bp., 1969 (Esztétikai kiskönyvtár), 265 old.
  • A történelmi materializmusról; ford. Glavina Zsuzsa; Kossuth, Bp., 1979, 157 old. ISBN 9630913909
  • Tanulmányok a német történelemből; vál., előszó Gunst Péter, ford. ifj. Barta János; Gondolat, Bp., 1981, 597 old. ISBN 963280970X
  • Karl Marx. Életrajz. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982. 639 old. [3. kiadás] ISBN 9630919745
  • A német szociáldemokrácia ifjúkora. Részletek „A német szociáldemokrácia történeté”-ből; vál., jegyz. Hamburger Mihály, utószó Jemnitz János, ford. Kis János; Európa, Bp., 1987 (Clio), 619 old. ISBN 9630740702

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Меринг Франц, 2015. szeptember 27.
  8. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  9. ↑ Lebendiges Museum Online (német nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 21.)
  10. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  11. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Меринг Франц, 2015. szeptember 28.
  12. ↑ Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Kossuth Könyvkiadó 1976.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Franz Mehring című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

  • Franz Mehring (angol nyelven). marxists.org, 2007. július 30. (Hozzáférés: 2012. október 17.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franz_Mehring&oldid=23630137”