Ugrás a tartalomhoz

Dézsi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 14:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎További információk)
Dézsi Lajos
Arcképe Pintér Jenő magyar irodalomtörténete – képes kiadás c. műből (1928)
Arcképe Pintér Jenő magyar irodalomtörténete – képes kiadás c. műből (1928)
SzületettDézsi Lajos
1868. augusztus 23.
Debrecen
Elhunyt1932. szeptember 17. (64 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
Iskolái
KitüntetéseiMTA-tag
A Wikimédia Commons tartalmaz Dézsi Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dézsi Lajos (Debrecen, 1868. augusztus 23. – Budapest, 1932. szeptember 17.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1923). Kutatási területe a 16–17. századi magyar irodalom volt.

Életpályája

Felsőfokú tanulmányokat a debreceni református teológián folytatott, ott végzett 1890-ben, majd a berlini és a budapesti egyetemen is folytatott tanulmányokat (1892–1894). Egyetemi doktorátust nyert a pesti egyetemen Bogáti Fazekas Miklósról írt tanulmányával, majd 1902-ben magántanárrá habilitálták szintén a budapesti egyetemen Magyar irodalomtörténet tárgykörből. 1906-ban egyetemi tanári kinevezést kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. Ott tanított, ameddig lehetett, de a vesztes első világháború után a kolozsvári egyetem Budapestre, majd Szegedre menekült, az egyetemmel együtt a tanári kar is. Dézsi Lajos 1921-től haláláig a Magyar Irodalomtörténeti, 1929-től az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéket[1] vezette a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. Mellette felelős egyetemi tisztségeket töltött be, 1922–1923-ban a Bölcsészettudományi Kar dékánjaként, 1928–1929-ben a szegedi egyetem rektoraként működött.

1906-ban az MTA levelező, 1923-ban rendes tagjai sorába választották be. Jelentős szerkesztői tevékenységet folytatott, a Magyar Történeti Életrajzokat, a Magyar Irodalomtörténeti Értekezéseket és a Világirodalmi lexikont (1930–1932) szerkesztette. Számos szakmai társaságban is tevékenykedett, választmányi tag volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságban, a Magyar Történelmi Társulatban, a Dugonics Társaságban, tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak.

Budapesten szívinfarktusban érte a halál, de szegedi lakosként a szegedi Református temetőben nyugszik.[2]

Magyar irodalomtörténeti oktatás a szegedi egyetemen a XX. században

A régi magyar irodalomtörténet oktatásának túlsúlya majdnem az 1990-es évekig meghatározó volt a szegedi egyetemen, s ez Dézsitől indult el. Dézsi kitűnően lerakta a magyar irodalomtörténet oktatásának alapjait, nem az ő hibája, hogy a következő nemzedékek ezt nem tudták meghaladni, s csak mindig toporogtak körötte. A közeli múlt vagy a kortárs irodalom megismerésének eszközeit Sík Sándortól is csak részben (Gárdonyi, Ady, az antiszemita Prohászka Ottokár) kapták meg a hallgatók. A hallgatók, akik vágytak a XX. század és a kortárs irodalom megismerésére, nem kapták azt meg a középiskolában, arra már "nem volt idő", sok helyütt még József Attilára is alig. A közeli múlt és a kortárs irodalom megismerésére vágyó hallgató bejőve az egyetem magyar szakjára régi idők művelődéstörténeti anyagát meg egyre több nyelvészeti stúdiumot kapott, a közeli múlt és a kortárs irodalom megismeréséhez fogódzót csak Ilia Mihálytól kaphatott, ő azonban egymagában nem tudta ellensúlyozni a régi magyar irodalomtörténeti, s a nyelvészeti stúdiumok túlsúlyát.[3]A szemléleti sokszínűséghez inkább a különböző nyelvek irodalmának megismerése, a világirodalom oktatása járult hozzá, főleg az 1990-es évektől az összehasonlító irodalomtudományi tanszékként egzisztáló komparatisztikai tanszék, melyen népszerűsítették a kortárs irodalmat és elemezték a kortárs írók műveit, persze szoros együttműködésben a nyelvi és a magyar irodalomtörténeti tanszékekkel, oktatói személyzetük is gyakran átfedést mutatott.

Művei (válogatás)

  • Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. Magyar Könyvszemle, 1895.
  • Szenczi Molnár Albert. Budapest, 1897. 243 p. 4 t. Online
  • Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században. Budapest, 1899. 332 p. 6 t. Online
  • Az irodalomtörténet módszerei. Budapest, 1903. VIII, 108 p.
  • A magyar irodalomtörténeti kutatás feladatairól. Budapest, 1904. 23 p.
  • Adatok a mértékes verselés történetéhez. Budapest, 1904. 11 p.
  • Balassa és Rimay Istenes énekeinek bibliographiája. Budapest, 1905. 104 p.
  • Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához. Budapest, 1906. 27 p.
  • Tinódi széphistóriája Jasonról. Akadémiai Értesítő, 1907.
  • Arany János irodalomtörténete. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1908.
  • Tinódi Sebestyén. Budapest, 1912. 229 p. 11 t. [1]
  • Báró Jósika Miklós. 1794-1865. Budapest, 1916. 451 p. 7 t. Online
  • Erdélyi arcképek és képek. Kolozsvár, 1926. 115 p.
  • Verses görög regények és regék a régi magyar irodalomban. Szeged, 1926. 23 p.
  • Magyar történeti tárgyú szépirodalom, Budapest, 1927 (A Magyar Történettudomány Kézikönyve)
  • Magyar irodalmi hatás Shakespeare költészetében. Irodalomtörténet, 1929.
  • XVI. századbeli magyar költők művei, 1566-1577. Budapest, 1930. Online

Jegyzetek

  1. ↑ 1929-ben létesítették a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéket, amelyet a katolikus Sík Sándor vezetett.
  2. ↑ Szeged, Református temető: D/2-1-5 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 24. p. ISBN 978-963-06-5260-5
  3. ↑ Ilia Mihály-Keserű Bálint: Magyar irodalomtörténet. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998. Szeged : Mészáros Rezső, 1999. 164-172. p.

Források

További információk

Szakirodalom

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dézsi_Lajos&oldid=23889751”