Dézsi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dézsi Lajos
Lajos Dézsi (1868-1932) literary historian.jpg
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Születéskori neve Dézsi Lajos
Született 1868. augusztus 23.
Debrecen, magyar
Elhunyt 1932. szeptember 17. (64 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész, egyetemi tanár
Fontosabb munkái Szenczi Molnár Albert (1897)
Tinódi Sebestyén (1912)
Díjak MTA-tag

Dézsi Lajos (Debrecen, 1868. augusztus 23.Budapest, 1932. szeptember 17.) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (1923).

Kutatási területe a 16–17. századi magyar irodalom volt.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat a debreceni református teológián folytatott, ott végzett 1890-ben, majd a berlini és a budapesti egyetemen is folytatott tanulmányokat (1892–1894). Egyetemi doktorátust nyert a pesti egyetemen Bogáti Fazekas Miklósról írt tanulmányával, majd 1902-ben magántanárrá habilitálták szintén a budapesti egyetemen Magyar irodalomtörténet tárgykörből. 1906-ban egyetemi tanári kinevezést kapott a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. Ott tanított, ameddig lehetett, de a vesztes első világháború után a kolozsvári egyetem Budapestre, majd Szegedre menekült, az egyetemmel együtt a tanári kar is. Dézsi Lajos 1921-től haláláig a Magyar Irodalomtörténeti, 1929-től az I. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéket[1] vezette a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen. Mellette felelős egyetemi tisztségeket töltött be, 1922–1923-ban a Bölcsészettudományi Kar dékánjaként, 1928–1929-ben a szegedi egyetem rektoraként működött.

1906-ban az MTA levelező, 1923-ban rendes tagjai sorába választották be. Jelentős szerkesztői tevékenységet folytatott, a Magyar Történeti Életrajzokat, a Magyar Irodalomtörténeti Értekezéseket és a Világirodalmi lexikont (1930–1932) szerkesztette. Számos szakmai társaságban is tevékenykedett, választmányi tag volt a Magyar Irodalomtörténeti Társaságban, a Magyar Történelmi Társulatban, a Dugonics Társaságban, tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaságnak.

Budapesten szívinfarktusban érte a halál, de szegedi lakos volt ő már, a szegedi Református temetőben nyugszik.[2]

Magyar irodalomtörténeti oktatás a szegedi egyetemen a XX. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régi magyar irodalomtörténet oktatásának túlsúlya majdnem az 1990-es évekig meghatározó volt a szegedi egyetemen, s ez Dézsitől indult el. Dézsi kitűnően lerakta a magyar irodalomtörténet oktatásának alapjait, nem az ő hibája, hogy a következő nemzedékek ezt nem tudták meghaladni, s csak mindig toporogtak körötte. A közeli múlt vagy a kortárs irodalom megismerésének eszközeit Sík Sándortól is csak részben (Gárdonyi, Ady, az antiszemita Prohászka Ottokár) kapták meg a hallgatók. A hallgatók, akik vágytak a XX. század és a kortárs irodalom megismerésére, nem kapták azt meg a középiskolában, arra már "nem volt idő", sok helyütt még József Attilára is alig. A közeli múlt és a kortárs irodalom megismerésére vágyó hallgató bejőve az egyetem magyar szakjára régi idők művelődéstörténeti anyagát meg egyre több nyelvészeti stúdiumot kapott, a közeli múlt és a kortárs irodalom megismeréséhez fogódzót csak Ilia Mihálytól kaphatott, ő azonban egymagában nem tudta ellensúlyozni a régi magyar irodalomtörténeti, s a nyelvészeti stúdiumok túlsúlyát.[3]A szemléleti sokszínűséghez inkább a különböző nyelvek irodalmának megismerése, a világirodalom oktatása járult hozzá, főleg az 1990-es évektől az összehasonlító irodalomtudományi tanszékként egzisztáló komparatisztikai tanszék, melyen népszerűsítették a kortárs irodalmat és elemezték a kortárs írók műveit, persze szoros együttműködésben a nyelvi és a magyar irodalomtörténeti tanszékekkel, oktatói személyzetük is gyakran átfedést mutatott.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bogáti Fazekas Miklós élete és költői működése. Magyar Könyvszemle, 1895.
  • Szenczi Molnár Albert. Budapest, 1897. 243 p. 4 t.
  • Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században. Budapest, 1899. 332 p. 6 t.
  • Az irodalomtörténet módszerei. Budapest, 1903. VIII, 108 p.
  • A magyar irodalomtörténeti kutatás feladatairól. Budapest, 1904. 23 p.
  • Adatok a mértékes verselés történetéhez. Budapest, 1904. 11 p.
  • Balassa és Rimay Istenes énekeinek bibliographiája. Budapest, 1905. 104 p.
  • Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához. Budapest, 1906. 27 p.
  • Tinódi széphistóriája Jasonról. Akadémiai Értesítő, 1907.
  • Arany János irodalomtörténete. Egyetemes Philológiai Közlöny, 1908.
  • Tinódi Sebestyén. Budapest, 1912. 229 p. 11 t. [1]
  • Br. Jósika Miklós. 1794-1865. Budapest, 1916. 451 p. 7 t.
  • Erdélyi arcképek és képek. Kolozsvár, 1926. 115 p.
  • Verses görög regények és regék a régi magyar irodalomban. Szeged, 1926. 23 p.
  • Magyar irodalmi hatás Shakespeare költészetében. Irodalomtörténet, 1929.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 1929-ben létesítették a II. sz. Magyar Irodalomtörténeti Tanszéket, amelyet a katolikus Sík Sándor vezetett.
  2. Szeged, Református temető: D/2-1-5 lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 24. p. ISBN 978-963-06-5260-5
  3. Ilia Mihály-Keserű Bálint: Magyar irodalomtörténet. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998. Szeged : Mészáros Rezső, 1999. 164-172. p.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dézsi Lajos témájú médiaállományokat.