Doboka vára

Doboka vára
Ország	Románia
Mai település	Doboka
Épült	11. század előtt
Látogatható	igen
LMI-kód	CJ-I-s-A-07027
Elhelyezkedése
Doboka vára Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 58′ 36″, k. h. 23° 40′ 17″46.976666666667, 23.671388888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Doboka vára témájú médiaállományokat.

A dobokai vár a középkori Doboka vármegye központja volt, jelenleg Doboka községben található Romániában, Kolozs megyében. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-I-s-A-07027 sorszámon szerepel.

Fekvése

Bonchidától nyugatra, a Lóna-patak völgyében, Dobokától keletre található a Várhegy legmagasabb pontján. Kolozsvár irányából az E576-os úton Dés felé közelíthető meg.

Története

Castrum Dubuka államalapítás kori földvár volt, az egykori Doboka vármegye székhelye. Első említése a Váradi Regestrumból való, eszerint 1214-ben Voivoda dobokai várispán szemlét tartott seregén.

A földvár alatt csak utalásból ismert 8-9. századi szláv település, és urnatemető részei kerültek elő. Az ásatások nagy kiterjedésű, négy sáncgyűrűből álló földvárat tártak fel. Valószínűleg a 10. századtól a széki sóbánya közelében lévő vár nemzetségfői központ volt.

A monumentális méretű várkomplexum az erdélyi Árpád-kori védelmi rendszer katonai központja lehetett. A magyar leletek nem korábbiak a 10. század végénél. A jellegzetes rombuszpengéjű nyílhegyek, sima felületű, szögletes átmetszetű nyakperec, huzalból sodort nyak-, avagy karperec, csikózabla-töredék, csiholóvasak „köznépi” jellegű ékszerek és eszközök. A vár (alsó) I. rétegében talált kerámia is egyértelműen jellemző a magyarokra: bordás nyakú „szaltovói” palackfazék és cserépüstök. A három vagy négy korszakon át tovább épített-bővített ispáni vár első korszakát bizánci vagy kijevi orosz műhelyben készített díszes ezüstcsüngők zárják. A 10. század utolsó, a 11. század első évtizedeiből rendkívül sok, 26 kincsleletet találtak lengyel, orosz és bolgár érmekkel. A vár további életére 1–12. századi sarkantyúk, szakás nyílhegy, „majsi típusú” mellkereszttöredék, és főleg az Árpád-kori Magyarország fazekasságának fejlődését mutató kerámiák jellemzők. Az régészeti igazolják a történeti forrásadatokat igazolták: Dobokavár a Szent István-i megyeszervezet kiépítésekor ispáni várként épült, fénykora a 11–12. század volt.

1068-ban innen indult Salamon király Géza és László hercegekkel a besenyők ellen a cserhalmi csatába. Kezdetben királyi vár és az azonos nevű várispánság volt, majd egyike annak a hét várnak, amelyet a király az 1009-ben alapított erdélyi püspökségnek adományozott. A várhoz a következő falvak tartoztak: Cege, Bádok, Kide, Csomafája.

A várispánság utoljára IV. László magyar király 1279-es oklevelében szerepel, miszerint a várhoz tartozó bizonyos földeket a király Mikud bánnak adományozta.

Mátyás király 1467-ben elkobozta a várat akkori tulajdonosától, Dobokai Miklóstól, mert az részt vett a Szentgyörgyi János és Szapolyai grófok vezette összeesküvésben.

Utolsó várnagyát, Bádoki Mátyást Izabella királyné idejében említik. A hagyomány szerint Izabella királyné gyakran időzött a várban, és pénzverdét is állíttatott fel itt, de ennek tárgyi bizonyítékai nincsenek. Valószínűleg a 16–17. századig lakták; a hagyomány szerint Giorgio Basta korában pusztult el.

Az 1800-as évek elején volt egy olyan elképzelés, hogy a vármegye a vár romjain építtesse fel tanácsházát, de ez nem valósult meg. Az 1940-es évek elején kezdődött vár régészeti feltárása.

Leírása

A földvár a Doboka falu határában emelkedő Várhegy tetején épült, nagyjából háromszög alakú földvár, az északi végében egy sánccal körülvett belső várral. A sánc tetejére a 14–15. században 3–5 méter vastag kőfalat emeltek. 1960-ban a vár sáncának kőfalát két méter magasságban helyreállították.

Források

• Cetatea Dăbâca / Ispánsági vár. www.burgenwelt.org (Hozzáférés: 2015. december 19.)
• Entz Géza: Erdély építészete a 11-13. században. adatbank.transindex.ro. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület (1994)
• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. 335–337. o.  
• ↑ Kiss Gábor: Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. 2. Budapest: Panoráma. 1990. 238–239. o. = Utazások a múltban és jelenben, ISBN 963 243 388 2  
• Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. ISBN 963 05 6722 9
• Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• ↑ Erdély története: Köpeczi Béla (főszerk) – Makkai László (szerk) – Mócsy András (szerk): Erdély története (három kötetben). Szász Zoltán (szerk). Budapest: Akadémiai Kiadó. 1986. ISBN 963 05 4203 X