Csicsó vára

Csicsó vára
Csicsóvár látképe a Vasárnapi Ujság 1866. 35. számából
Ország	Románia
Mai település	Csicsóújfalu
Tszf. magasság	683 m
Épült	1290-1304
Elhagyták	1544
Állapota	romos
Építőanyaga	riolit
LMI-kód	BN-II-m-A-01630

Csicsó vára – középkori vár, ma csak romja látható. A várrom a romániai műemlékek jegyzékében a BN-II-m-A-01630 sorszámon szerepel.

Fekvése

Déstől mintegy 20 kilométerre északkeletre, Csicsóújfalu, Csicsógyörgyfalva és Gáncs falvak határában fekszik. AZ Ilosvai hegycsoporthoz tartozó 758 méter magas Magura oldalában, 683 méteres magasságban található.

Története

Nevét 1283-ban Chicho néven említették először a Rátót nemzetség birtokaként, de ekkor még nem említik mint várat. Ekkor a Rátold nemzetség tagjai osztoztak meg rajta, és az osztozáskor Csicsó és Retteg összes tartozékaikkal együtt Leusták fiainak: Rolandnak és Dezsőnek, István fiainak: Domokosnak és Lászlónak, valamint Olivér fiainak: Rainaidnak és Miklósnak jutott. Csicsó másik része pedig továbbra is megmaradt szolnoki várföldnek. Jobbágy birtokosai kihalása után az elnéptelenedett várföldet III. András király a Losonczi Bánffyak ősének Dénes nádor fia Dénes ispánnak adományozta.

A vár építése tehát az 1290-1304-közötti időszakban történhetett, és a fenti birtokosai közül építhette valamelyik, és valószínű, hogy tőlük Apor László erdélyi vajda szerezhette meg, mivel egy 1304-ben kelt oklevélben birtokosául már Apor László erdélyi vajdát említik.

1319-ben Debreceni Dózsa itt verte le a lázadó Mojs fia Mojst. 1321-ben Wass Miklós várnagy, a czegei Wass család egyik őse átadta Szécsényi Tamás ellenvajdának, aki a Károly Róbertnek meg nem hódoló Apor László várát ostromolta, ettől fogva királyi birtok volt.

1405-ben Luxemburgi Zsigmond uradalmával együtt Bánfi Istvánnak és testvérének adományozta.

1467-ben Hunyadi Mátyás király hűtlenségük miatt elkobozta tőlük és a kiterjedt uradalommal részben Szerdahelyi Kis Jánosnak, részben – Kilija és Dnyeszterfehérvár váraiért kárpótlásul – hűbéresének, III. (Nagy) István moldvai fejedelemnek adományozta. 1492-ben II. Ulászló az egész uradalomra kiterjesztette a Nagy Istvánnak tett adományt.

1538-ban a török elől idemenekült István fia, Petru Rareș moldvai fejedelem. 1540-ben, I. Szulejmán kívánságára Fráter György négy hónapos ostrom után elfoglalta a várat, Rareșt pedig átadta a törököknek. 1539-ben Szapolyai János jegyajándékul Izabella királynénak ajándékozta. 1542-ben Petru Rareș visszatért és sikertelenül ostromolta hajdani erődjét, ezután 1544-ben Izabella leromboltatta.

1592-ben rablófészekként említették.

1658-ban Szalai Bárkóczy László, beregi főispán, végrendeletében a vár alatti udvarházzal együtt Ferenc nevű fiának hagyományozta.

Uradalma később nagyrészt Szamosújváréba olvadt bele.

Leírása

A riolitból épült vár a feltételezések szerint eredetileg szabálytalan négyszög alakű lehetett, a sarkokban egy-egy toronnyal. A várat csak három oldalról övezték falak, északról egy függőleges sziklafal tette megközelíthetetlenné. Már csak az felsővár északi tornyának falai és a külső védőfalak maradványai láthatók és létra vezet fel a romhoz. Az egykori alsóvár teljesen elpusztult.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
• Árpk. Uj Okmtár. XII. 382. l.
• Fejér. Cod. V. vol. III. 1741. VII. vol. II. 99. l.
• Kiss Gábor: Erdélyi várak, várkastélyok. 2. kiadás. [Budapest]: Panoráma. 1990. ISBN 963 243 388 2  
• Lista monumentelor istorice: Județul Bistrița-Năsăud. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
• Vasile Mizgan: Câteva îndreptări referitoare la cetatea medievală de la Ciceu (jud. Bistriţa-Năsăud). www.medievistica.ro. medievistica.ro (Hozzáférés: 2015. november 8.)