Church of the Strangers
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
|
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. (2006 októberéből) |
A Church of the Strangers egyház (Az Idegenek Egyháza), amely a 16. században létezett Nyugat-Európában, és a 19. század közepén, a huszadik század első felében éledt újjá Amerikában és Európában. Mára azonban lényegében eltűnt, beolvadt más mozgalmakba, de nagy hatással volt az unitariánus és presbiter egyházakra.
Megalakulása
Anglia a 16. században
Az 1550-es években Angliába is elértek az unitariánus a hagyományok Church of the Strangers (a továbbiakban CotS) által. A CotS-re komoly hatást gyakoroltak a socinusok (Faustus Socinus követői), az Anglikán Egyház ellenfelei is hozzájuk csapódtak. Az unitariánus nézetek terjedése ellenérzést váltott ki; John Biddle – az angol unitarianizmus atyja – több időt töltött börtönben és száműzetésben a hitéért, mint szabadon. Nem volt külön unitárius gyülekezet, míg 1774-ben Theophilus Lindsey meg nem alakította az Essex Street Chapel egyházat. Az üldöztetés nem szűnt meg, az egyház hívei valószínűleg szétoszlottak.
A strassburgi Church of the Strangers és a svájci reformáció a 16. században
Strassburgban Kálvin képviselte a reformációt, a Genfben alkalmazott modell szerint szervezte az egyházat; a lelkipásztori hivatalt és a teológiai szaktudósi feladatokat egyesítette. Az első gyülekezetet francia menekültek alkották, de hamarosan nagy francia és német tömeget vonzott tanítása (kapcsolatban álltak a Marian menekültekkel). Heti négy prédikációt tartott és Biblia-tanulmányozásokat vezetett. A hit terjedtt, sok anabaptistát térített meg, de konfliktusba került a türannosz pápával.
Ez a Church of the Strangers egyház részének tartott gyülekezet szervezése csupán 25 évig tartott, mivel kiirtotta a szektariánus vakbuzgóság. 1563. augusztus 19-én végleg betiltották a reformációt a városban. Az egyház szervezeti felépítésének modelljét Luther továbbvitte.
19. század, Boston
Újskóciai bevándorlók alapították újra az egyházat. Dolgozni érkeztek Amerikába, de úgy érezték, hogy nem tudnak Isten imádata nélkül élni. Az Új Világban virágzott a háromságot elvető, az Úr és Krisztus különbözőségét valló Unitariánus Egyház, de a skótok erős presbiter háttérrel nézeteiket nem fogadhatták el maradéktalanul. A New York-i Associate Reformed Synod gyülekezetből Alexander Blaikie érkezett a bostoniak támogatására 1846 májusában. Washington Street 26. szám alatt felépítettek egy összejöveteli helyet, itt a Sion Kunyhójában gyűltek össze, akik skót prédikációt kívántak hallani. Hamarosan egy 500 főt befogadni képes új épületet is felhúztak.
A tanítás nem volt teljesen egységes, de a görög vita-alapú tanítási és kutatási módszereket alkalmazták.
George Frederick Root (1820-1895), a későbbi híres zenész és zeneszerző is a bostoni Church of the Strangers gyülekezetben zenélt.
Kiterjedése
Charles Deems, New York
Dr. Charles Force Deems a metodista gyökerű Episzkopális Egyház ministránsa volt 1866-tól a haláláig, 1893-ban a Church of the Strangers pásztora lett. Ez egy független gyülekezet volt New York városában, padlásszobákban gyűltek össze. Phoebe Caryjel, a híres költővel együtt jelentették meg a Hymns for All Christians kötetet. Cary három és testvére, Alice négy szerzeménye az egyház hivatalos himnuszai közé tartozik. Cornelius Vanderbilt (1794-1877), Amerika leggazdagabb embere elkezdte dr. Deems prédikációit hallgatni; csodálta, hogy nem kér tőle pénzt és hamarosan a gyülekezet tagja lett. Minden gyerek ismerte Vanderbilt-et (becenevén Commodore) és úgy gondolták, hogy hozzá hasonlóan tanulás nélkül is könnyen gazdaggá válhat az ember; Deems tanácsára Vanderbilt 1875-ben egyetemet (Central University) alapított, amely később felvette alapítója nevét. Mivel a Morva Egyház nem rendelkezett erős vezetőkkel, a Déli Metodistákat hívták segítségül; Bishop Holland N. McTyeire lett az egyetem igazgatója. Vanderbilt nem szeretett adakozni, de 50,000 dollárt adott a Church of the Strangersnek és egymillió dollárt fektetett be az egyetem létrehozásába.
Sok hívő a vasúttársoságok dolgozóiból került ki, az egyetem tanulóit is az egyház szemléletére tanították. Charles híres volt élvezetes előadásairól, gyakran szuperlatívuszokban beszélt. Aláírta az amerikai elnöknek írt tiltakozó nyilatkozatot a zsidó állam helyreállításáért.
1879-től Nelson H. Barbour – Charles Taze Russell korábbi követője – is gyülekezeteket alapított szerte az angolszász országokban.
Azonban dr. Deems 1893. november 18-án meghalt.
Hanyatlása
Egyéb jelentések
Az angol terminológiában a különböző protestáns gyülekezeteket, felekezeteket összefoglaló néven „Stranger churches”-nek (idegen egyházak) nevezték a reformáció idejében. Hasonlóképpen használták a franciák is az „étranger” kifejezést.
"Deems Memorial" Church of the Strangers emlékhelyek a New York-i Manhattanben
- 309 West 57th Street, III/42s Möller, Op. 1569 (1913)
- Mercer Street at Waverly Place (orig. Mercer Street Presbyterian Church)
Kapcsolódó szócikkek
- Michael McGerr: The Commodore's Strange Gift
- A Philadelphia Church of the Strangers pénzügyi jelentései
- nyílt levél az amerikai elnök felé egy zsidó állam létrehozásáért