Ministráns

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ministránsok a pap mellett

A leggyakoribb segítő a katolikus templomban a ministráns. A ministráns (a latin ministrare = "szolgálni" igéből, aki az oltárnál szolgál). A ministránsok a pap mellett kisebb szolgálatokat végeznek a mise, a szentségek kiszolgáltatása és egyéb szertartások során. Rendszerint gyermekek és fiatalok, akik ministránsruhában végzik szolgálatukat. A nép részvétele nélkül végzett miséken előírás szerint szükség van legalább a ministráns jelenlétére. Olyan személynek kell tehát lennie, aki a hívők nevében, vagy együtt velük válaszolgat és szolgál a papnak az istentiszteleteken – a szentmisén –, a liturgiában. Esetleg felolvassa (lektor) az igeliturgia bizonyos részeit. A ministráns lényegében az akolitust pótolja. Sok egyházközségben a ministráns ma is a pap kísérőjeként megy a beteghez az utolsó kenettel, ekkor ő viszi a lámpást és útközben csenget. Temetéseken sokszor ő viszi a keresztet a pap előtt. Az Úrnapi körmeneten felnőtt ministránsok viszik a baldachint a pap vagy a püspök felett. Ezt a szolgálatot az ősegyház keletkezésekor már igen fontosnak tartották, fiatal, becsületes és hitükben kipróbált embereket tartottak erre a tisztségre a legalkalmasabbnak.

Németországi ministránsok

Ministránsruha[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben a ministránsok öltözete nem különbözött a liturgiában segédkezők öltözékétől, de fokozatosan ők is ünnepélyesebb öltözetet kaptak, ugyanúgy, mint a papok, hogy még jobban megvilágosítsák szerepüket a szentmisén. Az istentiszteleten az eltérő szolgálatokat a szent ruhák különbözősége is érzékelteti, jelzi az egyes szolgálatok sajátos feladatát. A segédkezők és ministránsok ruhái is hivatottak az istentisztelet fényét emelni. Bármely rangú szolgálattevőnek közös szent ruhája az alba, amelyet derékban cingulummal szorítanak össze, ha csak az alba szabása ezt feleslegessé nem teszi.

Ha az alba nem takar tökéletesen a nyak körül, vállkendőt kell venni az alba alá vagy fölé amit kiegészíthet egy nyakkendő is. Ezek szerint a világi, akár felnőtt, akár fiatal vagy gyermek segédkező (ministráns) legalkalmasabb liturgikus öltözete az olyan alba, melynek szabása feleslegessé teszi a vállkendőt és esetleg a cingulumot is. Anyaga könnyű (műszálas) szövet lehet. Készítenek csuklyával ellátott albát is (kukulla). Az alba helyettesíthető karinggel, mely alá a talárist (vagy annak alsó részét) veszik fel(ez egy gumival vagy zsinórral derékba rögzíthető szoknya)színe megegyezik a liturgikus színekkel és a fekete. A vállkendő és a szoknya színe általában megegyezik. Ókeresztény minták alapján használják a két piros csíkkal ellátott tarziciuszruhát ministránsruhaként. E téren is érvényes a nemes egyszerűség elve. Persze van olyan egyszerű ministránsruha, ami egy fehér karingből és egy fekete szoknyából áll, ez templomonként változó.

Rangsor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • jelölt – fehér albába van öltözve, oldalt két függőleges sárga csíkkal, általában a szentmise során semmiféle szolgálatot nem tesz, feltéve ha nincs jelen a szentmisén egy rangsorban magasabb ministráns (ebben az esetben helyettesít). A próbaidő egy évig tart.
  • korálista – a ranglétra legalján áll, a csengetésért, a kereplőért és a gongért felel;
  • a fény felelős (más néven luciperarista a latin. lux, cis – fény) – a gyertyákért felelős, meggyújtásukért, eloltásukért felel;
  • az írás felelőse (másképpen librista a latin libra-könyv) – a liturgikus könyvekért felel, a szentmisék, litániák, szentolvasók, ünnepségek előtt előkészíti a megfelelő mise-, szertartás- és olvasókönyveket ; a celebránsnak segédkezhet a misekönyv lapozgatásánál;
  • az oltárfelelős – ez a legfontosabb ministránsi szolgálat, mert a liturgikus edények, kelyhek, cibóriumok, ámpolnák előkészítése a feladata, mindazon edények tisztításáért, megtöltéséért felel, amelyek a szentmisék, litániák, ünnepségek, keresztelők vagy más liturgikus alkalmak során szükségesek, ő adogatja a papnak a szentmisén az ámpolnákat;
  • a kereszt felelőse (másként a crucifixárius a latin crux, cis – kereszt) – a körmenet, felvonulás során a templomi kimenetkor és a bemenetkor, vagy temetésen a pap előtt viszi a keresztet;
  • a zsoltáros (kántor) – ő intonálja az énekeket és előadja a zsoltárokat, vagy felolvassa az adott szentmisére előírt zsoltárszakaszt, olyan ministráns, akinek komoly hallása van és zenei előképzettsége;
  • ceremóniárius – másképpen, első ministráns, vagy vezető ministráns – a legfontosabb ministráns, az ő feladata a többi ministráns munkájának az irányítása, ügyelése azzal, hogy ne történjen a liturgiával ellentétes, elhamarkodott, vagy elkésett ministrálás, éppen ezért tapasztalt, a liturgiát kiválóan ismerő ministráns, aki a többi ministráns foglalkozásait, próbákat is irányít, egy plébánián belül több ceremóniás is lehet, hiszen sok templomban vasárnaponként több szentmise van, így minden szentmisén más ceremóniás láthatja el a szolgálatot;
  • liturgikus animátor – a ceremóniáriusok vezetője, a plébánia legfontosabb ministránsa, aki a többiek munkáját irányítja, beosztja, ezért külön egyházmegyei tanfolyamot is végeznie kell.
  • lektor – a szentmiséken ő olvassa fel a szentleckéket, olvasmányokat, konferál, külön püspöki felhatalmazás alapján a Szentírást is felolvashatja és áldoztathat. Bár ő is ministráns, ilyen módon a ministránsi rangsor fölött áll. Többnyire papnövendék-jelölt.Elég hozzá a plébánosi megbízás.

Védőszentjeik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Savio Szent Domonkos • Savio Szent Domonkos Rivában született, Chieri mellett, Észak-Olaszországban. Ötéves korában tanulta meg a szolgálatot. Jó emlékezőtehetséggel és éles ésszel rendelkezett. Már hétéves korában járulhatott az Úr asztalához, ami abban az időben nem volt általános szokás. A hagyomány szerint jó példával járt elől az iskolában is, vezette társait a rossztól a jó felé. Megismerkedett Bosco Szent Jánossal, aki pártfogásába vette.
  • Szent Tarzíciusz • Szent Tarzíciusz Rómában élt a 3. században. A hagyomány szerint Tarzíciusz nagyon bátornak mutatkozott a keresztényüldözések idején, és sokszor meglátogatta börtönbe vetett hittársait. Az egyik napon nehéz feladatra vállalkozott: el kellett vinnie az Oltáriszentséget a halálraítélt keresztényeknek, akiket különösen őriztek. Találkozott sajnos iskolatársaival, akik gyűlölték a keresztényeket. Megállították, és kényszerítették, hogy játsszon velük, de Tarzíciusz folytatni akarta az útját. A többiek észrevették nála a szentséget és azt akarták, hogy adja nekik. Ő ellenkezett, erre megverték. Amikor az egyik katona, akit Tarzíciusz ismert, rátalált, a gyermek még élt. Rábízta a katonára a zsákocskát és a feladatot, és meghalt.

Ez a két szent szolgál hősiességével és áldozatkészségével példaképül a ministránsoknak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánia honlapjának a ministránsok szolgálatával foglalkozó oldala