Buran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Burán szócikkből átirányítva)
Buran
Buran on An-225 (Le Bourget 1989) 1.JPEG
A Buran az An–225 tetején (Le Bourget légikiállítás, 1989)
Általános adatok
Orbiter jelzés 11F35 K1
Ország  Szovjetunió
Elnevezés Hóvihar után
Első repülés 1K1
1988. november 15.
Utolsó repülés 1K1
1988. november 15.
Küldetések száma 1
Űrhajósok 0
Űrben eltöltött idő 3 óra
Keringések 2
Helyzet a programot befejezték

A Buran (oroszul: Буран (hóvihar) szovjet űrrepülőgép, melyet az amerikai Space Shuttle alapján fejlesztették ki az 1980-as években az NPO Molnyija vállalatnál Gleb Lozino-Lozinszkij vezetésével. Csak egy teljesen befejezett példánya készült el, amely egy, személyzet nélküli próbarepülést hajtott végre 1988. november 15-én, azután már nem repült többet. Mivel a rendszer fenntartása drága volt, 1992-ben leállították a programot. Ekkorra már egy másik űrrepülőgép építését is elkezdték. Az űrrepülőgépeket Enyergija hordozórakétával indították volna Bajkonurból.

2002. május 12-én a Buran tárolására használt hatalmas hangár teteje a nem kielégítő karbantartás miatt beszakadt, az űrrepülőgép megsemmisült. A balesetben nyolc munkás halt meg. Az űrrepülőgép légköri tesztekre használt OK–GLI jelű prototípusa – négy év pereskedés után – a speyeri Auto & Technik Museumba került, ahol 2008 szeptemberétől tekinthető meg.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Buran fejlesztését a szovjet kormány 1976 februári határozatában rendelte el, az amerikai űrrepülőgép által az űrversenyben jelentett hátrány felszámolására. A program céljait nem konkretizálták eléggé, a lényeg egy „szovjet Space Shuttle” létrehozása volt.

A szovjet mérnökök egy kisebb és könnyebb űrjárművet szerettek volna építeni, de a katonai vezetők egy Space Shuttle-hez hasonló deltaszárnyú gép építését rendelték el. E program keretében kezdődött el az Enyergija hordozó rakéta-család fejlesztése, mely az űrrepülőgép szállításán kívül több kisebb, úgynevezett űrcsónak szállítását tette volna lehetővé. Jelenleg a program egyetlen, máig üzemelő tagja az Enyergija első fokozatából fejlesztett Zenyit hordozórakéta. A Buran űrrepülőgépeket több más szovjet repülőgépgyár közreműködésével a Tusinói Gépgyár építette. Az építés 1980-ban kezdődött el, 1984-re elkészült az első teljes méretű szovjet űrrepülőgép. A kicsinyített modellekkel való első szuborbitális tesztrepülést 1983 júliusában végezték, amit még további öt követett.

A BTSZ–002[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A légköri repülési kísérletekre egy teljes méretű gépet építettek, mely a BTSZ–02 jelzést kapta (gyári jelzése: OK-GLI 02). Négy gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel, így képes volt hagyományos repülőtérről saját erőből felszállni. A gép rakterébe a sugárhajtóművek számára szükséges üzemanyagtartályokat helyezték el. A pilótafülkében a két pilóta számára K–36L típusú katapultülést szereltek be. A géppel elsősorban az automatikus leszálláshoz szükséges berendezések tesztelését végezték, valamint a légköri repülési jellemzőket vizsgálták. A BTSZ–02 első felszállását 1985. november 10-én hajtotta végre a zsukovszkiji repülőtérről Igor Volk (parancsnok) és Rimantas Stankevičius (másodpilóta) berepülő-pilótákkal a fedélzetén. A géppel összesen 24 tesztrepülést hajtottak végre, az utolsót 1988. április 15-én.

Példányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Buran program befejezéséig öt gép építését kezdték el. Egy példányt fejeztek be, amely egy alkalommal repült. A többi gép befejezetlen maradt.

  • 1.01-es gyártmány – Az egyetlen befejezett példány, amely automatikus üzemmódban sikeres űrrepülést hajtott végre. A kazah tulajdonba került gépet a Bajkonuri űrrepülőtér 112-es indítóállása melletti szerelőcsarnokban tárolták. A hangár tetejének 2002. május 12-én történt beomlása következtében a gép megsemmisült.
  • 1.02-es gyártmány – A gép építése 95–97%-os készültségi szintig jutott. Ez a gép hajtotta volna végre a típus második repülését. A Szovjetunió felbomlása után kazah tulajdonba került. A 112-es indítóállás melletti hangárban tárolták. A hangár 2002-es beomlásakor ez a példány nem szenvedett károkat. 2007 áprilisától kiállítási tárgy a bajkonuri űrrepülőtér 2-es indítóállásánál létrehozott múzeumban.
  • 2.01-es gyártmány – Építését 30–50%-kos készültségi szintnél hagyták abba. 2004-ig a Tusinói Gépgyár udvarán tárolták. 2004 októberében átszállították a Zsukovszkij repülőtérre, ahol felújították és bemutatható állapotba hozták.
  • 2.02-es gyártmány – Építését 10–20% körüli készültségi szintnél félbehagyták. Az elkészült részeket a Tusinói Gépgyárban szétbontották.
  • 2.03-as gyártmány – Az építés kezdeti fázisában a Tusinói Gépgyárban ez elkészült részeket szétbontották.

A repülés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Buran 1.01-es példánya első és egyetlen orbitális repülése 1988. november 15-én volt. Egy átalakított Enyergija hordozórakéta indította el. Az űrhajósok nélküli gépen nem volt életfenntartó rendszer és a CRT kijelzőkhöz nem telepítettek szoftvert. Visszatérése előtt a Buran kétszer kerülte meg a Földet, majd automatikus leszállást hajtott végre a bajkonuri űrrepülőtéren. Erre az amerikai űrrepülőgépek nem képesek. Az erről az indításról készült videofelvételek csak évekkel később kerültek nyilvánosságra. (sokan személyesen látták az automatikus leszállás közvetítését a szovjet televízióban a megadott dátum idején)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Buran témájú médiaállományokat.

Jegyzetek, források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]