Borisz Dmitrijevics Andrejev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Borisz Dmitrijevics Andrejev (oroszul Борис Дмитриевич Андреев) (Moszkva, 1940. október 6. – ) szovjet űrhajós.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1964-ben diplomázott a moszkvai Bauman –repülő főiskolán. 1972-től részesült űrhajóskiképzésben. Űrhajós pályafutása alatt egyszer sem fordult elő, hogy ténylegesen megjárta volna a világűrt. Több esetben tartalék, vagy a mentő személyzet tagja volt. 1983-ban egy ejtőernyős baleset miatt köszönt el az űrhajósok családjától. Az űrhajós irányító központban töltött be szerepet.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1975-ben a Szojuz–16 tesztrepülése, a Szojuz-programban és az 1975. júliusi Apollo-Szojuz-program előkészítésére, valamint egy új típusú összekapcsoló szerkezetet kipróbálása felbocsátott űrhajó tartalék személyzetének fedélzeti mérnöke.

Szojuz–22 mentő egység tagja, fedélzeti mérnök. Az űrrepülés további jelentősége, hogy előkészítője volt az Interkozmosz-programnak.

Szojuz–32 mentő egység tagja, fedélzeti mérnök. Az űrhajó szállította a Szaljut–6 űrállomásra a 7. hosszú időtartamú személyzetet.

Szojuz–35 mentő egység tagja, fedélzeti mérnök. A Szaljut-6 űrállomásra, a 8. személyzetet vitte fel, és a magyar Interkozmosz repülés űrhajósait hozta vissza a Földre.

Szojuz T–4 mentő egység tagja, fedélzeti mérnök. Az új típusú űrhajó szállította a 14. személyzetet a Szaljut-6 űrállomásra.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését. Viselhette az űrhajós jelvényt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]