Szojuz–22

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz–22
1976. «Союз-22», фотографирование Земли из космоса. ЦФА 4667.jpg
Repülésadatok
Hívójel Jasztreb (Ястреб) (sólyom)
Hordozórakéta Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start 1976. szeptember 15.
09:48:30 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 127
Leszállás
ideje 1976. szeptember 23.
07:40:47 UTC
Időtartam 7 nap 21 óra 52 perc 17 mp
Űrhajó tömege 6510 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 185 / 296 km
Pályahajlás
Föld körül 64,8°
Periódus
Föld körül 89,3 perc

A Szojuz–22 (oroszul: Союз–22) a szovjet Szojuz 7K–TM űrhajó repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szojuz–22 repülése jelentősen eltért a korábbiaktól. Az űrrepüléshez használt Szojuz 7K–TM típusú űrhajót eredetileg a Szojuz–Apollo-programhoz készítették tartalék űrhajónak. Napelemtáblákkal volt felszerelve. Nem rendelkezett dokkolóberendezésre, helyére kamerák voltak szerelve.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1976. szeptember 15-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89.3 perces, 64.8 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 185 kilométer, az apogeuma 296 kilométer volt. Hasznos tömege 6510 kilogramm. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 7 napot, 21 órát, 52 percet és 17 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 127 alkalommal kerülte meg a Földet.

A szolgálati ideje alatt kipróbálták a szovjet-NDK fejlesztésű MKF-6 spektrozonális fotokamerát. A dokkoló szerkezet helyére helyezték a műszerrekesz modult. A kamera segítségével a Szovjetunió és az NDK területét, a Holdat, a légkört valamint a szürkületi horizontot rendszeresen fotózták. Az előírt napirendi programok között szerepeltek navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási feladatok. A Vszpiska (magyar: felvillanás) kísérletben speciális szemüveggel vizsgálták a fényeffektusokat. A Roszt (magyar: növekedés) kísérletsorozatban mikroorganizmusok, Crepisz (pipacslevelű zörgőfű) növényi magvak és halikrák súlytalanságban történő növekedését vizsgálták. A békalencse nevű növény növekedést a repülés különböző időszakaiban, antibiotikus állapotból aktivizálták. Kukoricamagokat csíráztattak.

Szeptember 23-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Celinográd városától 150 kilométerre értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma a Szojuz–22-vel együtt)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz–22. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
  • Szojuz–22. nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje:
Szojuz–21

Szojuz-program
1967–1981

Utódja:
Szojuz–23