Szojuz T–4

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szojuz T-4
1981. Союз-Т4 - Салют-6. В.В. Коваленюк, В.П. Савиных (3).jpg
Repülésadatok
Hívójel Foton
Hordozórakéta R7
NSSDC ID 1981-023A
A repülés paraméterei
Start 1981. március 12.
19:00:11 UTC
Starthely Bajkonur, LC1
Keringések száma 1178
Leszállás
ideje 1981. május 26.
12:37:34 UTC
helye Zsezkazgantól 125 kilométerre keletre
Időtartam 74 nap 17 óra 37 perc 23 mp
Űrhajó tömege 6850 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül 201 / 250 km
Pályahajlás
Föld körül 51,6°
Periódus
Föld körül 88,7 perc

Szojuz T–4 (oroszul: Союз T–4) szovjet harmadik generációs, háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített, szkafanderes személyszállító Szojuz űrhajó (7K-ST).

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feladata volt az utolsó személyzet feljuttatása a Szaljut–6 űrállomásra, valamint folytatni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1981. március 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 245 kilométer, az apogeuma 315 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Március 13-án 20 óra 33 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével, Összesen 74 napot, 17 órát, 37 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1178 alkalommal kerülte meg a Földet.

A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fodadását. Az űrhajók 14 napig képesek önálló feladatot ellátni. 6 hónapig alkalmas az űrállomással összekapcsolt állapotban szolgálatot teljesíteni.

A felkészítések során tartalék személyzetnek kijelölt páros indulhatott a kijelölt feladat végrehajtására. Az Interkozmosz-program keretében fogadták a Szojuz–39 és a Szojuz–40 nemzetközi legénység tagjait. Kipakolták a Progressz–12 teherűrhajót, majd a felesleges anyagokkal megrakodva leválasztották..

Május 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 125 kilométerre északra értek Földet.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–4-gyel együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szojuz T–4. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–4. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–4. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–4. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–4. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
  • Szojuz T–4. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)

Elődje:
Szojuz T–3

Szojuz-program
1979–1986

Utódja:
Szojuz–39