Szojuz T–4
| Szojuz T-4 | |
.jpg) |
|
| Repülésadatok | |
| Hívójel | Foton |
| Hordozórakéta | R7 |
| NSSDC ID | 1981-023A |
| A repülés paraméterei | |
| Start | 1981. március 12. 19:00:11 UTC |
| Starthely | Bajkonur, LC1 |
| Keringések száma | 1178 |
| Leszállás | |
| ideje | 1981. május 26. 12:37:34 UTC |
| helye | Zsezkazgantól 125 kilométerre keletre |
| Időtartam | 74 nap 17 óra 37 perc 23 mp |
| Űrhajó tömege | 6850 kg |
| Pálya | |
| Pályamagasság | |
| Föld körül | 201 / 250 km |
| Pályahajlás | |
| Föld körül | 51,6° |
| Periódus | |
| Föld körül | 88,7 perc |
Szojuz T–4 (oroszul: Союз T–4) szovjet harmadik generációs, háromszemélyes (T = Transzportnij; magyarul: szállító) szabványos rendszerben (teljes modernizációval) épített, napelemtáblákkal kiegészített, szkafanderes személyszállító Szojuz űrhajó (7K-ST).
Tartalomjegyzék |
Küldetés[szerkesztés]
Feladata volt az utolsó személyzet feljuttatása a Szaljut–6 űrállomásra, valamint folytatni az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Kötelességük volt az állandó személyzet pihenését biztosítani.
Jellemzői[szerkesztés]
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
1981. március 12-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 245 kilométer, az apogeuma 315 kilométer volt. Hasznos tömege 6850 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a modernizált Szojuz űrhajó napelemtáblás változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás/saját napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Március 13-án 20 óra 33 perckor automatikusan összekapcsolódott az űrállomás I. dokkoló helyével, Összesen 74 napot, 17 órát, 37 percet és 23 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 1178 alkalommal kerülte meg a Földet.
A Szojuz T űrhajók (modernizált Szujuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az Interkozmosz, a Szovjetunió és kelet-európai országok közös, emberes űrkutatási programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a Szaljut űrállomásokra történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fodadását. Az űrhajók 14 napig képesek önálló feladatot ellátni. 6 hónapig alkalmas az űrállomással összekapcsolt állapotban szolgálatot teljesíteni.
A felkészítések során tartalék személyzetnek kijelölt páros indulhatott a kijelölt feladat végrehajtására. Az Interkozmosz-program keretében fogadták a Szojuz–39 és a Szojuz–40 nemzetközi legénység tagjait. Kipakolták a Progressz–12 teherűrhajót, majd a felesleges anyagokkal megrakodva leválasztották..
Május 26-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 125 kilométerre északra értek Földet.
Személyzet[szerkesztés]
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz T–4-gyel együtt)
- Vlagyimir Vasziljevics Kovaljonok (3) parancsnok
- Viktor Petrovics Szavinih (1) repülésirányító mérnök
Tartalék személyzet[szerkesztés]
- Vjacseszlav Dmitrijevics Zudov űrhajó parancsnok,
- Borisz Dmitrijevics Andrejev fedélzeti mérnök
Források[szerkesztés]
- Szojuz T–4. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz T–4. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz T–4. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz T–4. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz T–4. kosmo.cz. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
- Szojuz T–4. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. március 17.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
