Szojuz–16
| Szojuz–16 | |||||
 |
|||||
 |
|||||
| A Szojuz–16 személyzete szovjet postai bélyegen | |||||
| Repülésadatok | |||||
| Ország |  Szovjetunió |
||||
| Hívójel | Buran | ||||
| Hordozórakéta | Szojuz–U | ||||
| NSSDC ID | 1974-096A | ||||
| A repülés paraméterei | |||||
| Start | 1974. december 2. 09:40:00 UTC |
||||
| Starthely | Bajkonuri űrrepülőtér | ||||
| Keringések száma | 95 | ||||
| Leszállás | |||||
| ideje | 1974. december 8. 08:03:35 UTC |
||||
| Időtartam | 5 nap 22 óra 23 perc 35 mp | ||||
| Űrhajó tömege | 6800 kg | ||||
| Pálya | |||||
| Pályamagasság | |||||
| Föld körül | 184 / 291 km | ||||
| Pályahajlás | |||||
| Föld körül | 51,8° | ||||
| Periódus | |||||
| Föld körül | 89,2 perc | ||||
|
|||||
A Szojuz–16 (oroszul: Союз–16) szovjet Szojuz 7K–TM típusú űrhajó személyzettel végrehajtott tesztrepülése, melynek feladata a szovjet–amerikai közös űrrepülés során használt rendszerek kipróbálása volt.
Tartalomjegyzék |
Küldetés [szerkesztés]
A Szojuz-program keretében végzett tesztrepülés, melynek célja az 1975. júliusi Szojuz–Apollo-program előkészítése, egy új, az amerikai űreszközhöz történő csatlakozás céljára kifejlesztett APASZ–75 dokkolóberendezés kipróbálása volt. Ez megelőzően, 1974. áprilisa és augusztusa között az APASZ–75 kipróbálására már három személyzet nélküli repülőst is végrehajtottak, Koszmosz–638, Koszmosz–652 és Koszmosz–672 jelzéssel.
Jellemzői [szerkesztés]
A CKBEM vállalat fejlesztette ki és építette.
1974. december 2-án a Bajkonuri űrrepülőtér 1. sz. indítóállásából egy Szojuz–U (11А511U) hordozórakéta juttatta alacsony Föld körüli pályára. Ez volt az első alkalom, hogy a Szojuz–U-t személyzettel ellátott űreszköz indítására használták. Az orbitális egység pályájának periódusa 89,2 perc, a pálya elhajlása 51,8°-os. Az elliptikus pálya perigeuma 184 km, az apogeuma 291 km volt. Tömege 6680 kg. Összesen 5 napot, 22 órát, 23 percet és 35 másodpercet töltött a világűrben, ezalatt 95 alkalommal kerülte meg a Földet
Szerkezetileg teljesen azonos a 7K–TM típusú sorozathoz tartozó, a szovjet–amerikai programban részt vevő Szojuz–19 űrhajóval. Legfontosabb eleme a közös fejlesztésű androgin, periferiális dokkoló szerkezet. Az űrrandevú rádiótechnikai elemei, az antennák teljesen újak. A napelemtáblák végén pozíciójelző lámpák kerültek elhelyezésre. Startolásnál és leszálláskor a kabin levegője normál összetételű volt. Manővereket (emelkedés, sűlyedés, oldalirányú elmozdulás), dokkoló műveleteket végeztek, aktív ellenőrző kapcsolatot létesítettek a követőhálózattal. A dokkolást segítő technikai eszköz beüzemelésén túl, orvosi és biológiai kísérletek, műszaki, légkörkutatási, fényképezési, navigációs mérések valamit megfigyelések szerepeltek a programban.
1974. december 8-án belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon, ejtőernyővel történt Dzsezkazgan városától 300 km-el északra.
Személyzet [szerkesztés]
- Anatolij Filipcsenko űrhajós parancsnok
- Nyikolaj Rukavisnyikov fedélzeti mérnök
Tartalék személyzet [szerkesztés]
- Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov űrhajós parancsnok
- Borisz Dmitrijevics Andrejev fedélzeti mérnök
Mentőszemélyzet [szerkesztés]
- Jurij Viktorovics Romanyenko űrhajós parancsnok
- Alekszandr Szergejevics Ivancsenkov fedélzeti mérnök
Források [szerkesztés]
- Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai/Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
- A Szojuz-repülések adatai az RKK Enyergija vállalat honlapján (oroszul)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Szojuz–16. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–16. energia.ru. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–16. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–16. kursknet.ru. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–16. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
- Szojuz–16. zarya.info. (Hozzáférés: 2013. március 13.)
|
Elődje: |
Szojuz-program |
Utódja: |
