Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov
Született
1942. május 13. (71 éves)
Foglalkozása pilóta
űrhajós
Iskolái Szentpétervári Állami Egyetem

Vlagyimir Alekszandrovics Dzsanyibekov (orosz betűkkel: Владимир Александрович Джанибеков), született Vlagyimir Alekszandrovics Kriszin (Владимир Александрович Крысин; Iszkander, Üzbegisztán, 1942. május 13.) szovjet űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyimir Kriszin néven született. A Dzsanyibekov nevet a felesége tiszteletére, annak családi neve után vette fel. Előbb a taskenti Szuvorov Katonai Szakiskolát végezte el, utána 1960-ban a Leningrádi Állami Egyetem Fizika Tanszékén tanult egy évig, majd 1961-ben Jejszki Felsőfokú Katonai Pilótaképző Szakiskola hallgatója lett. 1965-től mérnök-repülőtiszt. 1968–1970 között repülőoktató volt a Szovjet Légierőnél. 1970. április 27-től kapott űrhajós kiképzést. A Szojuz–36 az 5. Interkozmosz program újabb repülése volt a Szaljut–6 űrállomásra. Fedélzetén indították az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. 145 napot, 15 órát és 56 percet töltött a világűrben. 1986. június 24-én kilépett az űrhajósok kötelékéből. Az Üzbég SZSZK Legfelsőbb Tanácsának tagja volt 1985–1990 között.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ötször kapta meg a Lenin-rendet, kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést, egy alkalommal a Vörös csillag érdemrendet. Pályafutásának elismeréseként mongol és francia kitüntetésekben részesült. Tiszteletbeli polgár Kalugában (Jurij Gagarin szülővárosában, Cserkesszkben, Arkalikban (Kazahsztán) és Houstonban (Amerika).

Nevét viseli[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3170-es kisbolygót nevezték el róla.

Ugyancsak róla nevezték el Dzsanyibekov-effektusnak az a kinematikai jelenséget, amelyet egyik űrrepülése során neki sikerült először megfigyelnie. A súlytalanság állapotában egy forgó és haladó mozgást végző test forgástengelye periodikusan irányt változtat. A jelenségre klasszikus mechanikai magyarázat létezik, ld. teniszütő-elmélet (Tennis Racket Theorem).[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]