Bodor Miklós (grafikus)
Bodor Miklós | |
Született | 1925. június 12. Nagykörű, |
Elhunyt | 2010. július 18. (85 évesen) Vasvár, |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Bodor Zsófia |
Foglalkozása | grafikusművész |
Iskolái | Szegedi Tanárképző Főiskola |
Kitüntetései | BNV-díj (1988) |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Bodor Miklós (Nagykörű, 1925. június 12. – Vasvár, 2010. július 18.) magyar grafikusművész.
Élete és munkássága
Acélszerkezet technikusként dolgozott, de mellette rajzolt és festett. Kiskunfélegyházán kiállításokon mutatta be tehetségét. 1958-tól 11 évig vezette a Holló László Képzőművészeti Szakkört ipari tanulóknak. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz- és magyar szakjain végzett 1963-ban. Az első önálló kiállítása is ekkor volt a Kiskun Múzeumban .
A Bács-Kiskun Megyei tanácsadó előadója lett 1964-ben. 1965 és 1969 között a Kiskunfélegyházi Városi Tanácsnál, mint népművelési felügyelő dolgozott. 1969-1971-ben a Csólyospálosi Általános Iskola igazgató volt. A Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója volt 1971-1974 között. A Kiskunmajsai Művelődési Központ igazgatója volt 1974-1981 között.
1980-ban Móricgátra költözött. Itt a homokhátsági ősborókás tájat örökítette meg, a legapróbb részletektől a teljességig. 1984-től Kiskunhalason élt feleségével, Bodor Zsófiával. 1986 és 1990 között a Kiskunhalasi papíripari Vállalat grafikusa volt. Halasi csipke tervező is volt. 1987-ben a koronázási palást alapján megtervezi a "Szent István palástja" csipketerítőt, amely varrott formában a következő évben BNV díjat nyert. Ezt második magyarországi látogatása alkalmával, 1996-ban II. János Pál pápa kapta ajándékba. 1992-től a Vas megyei Kámba költözött feleségével. 2010 júliusában hunyt el.
Bodor Miklós gazdag életműve 3000-nél több grafikát, pár száz olajfestményt, pasztellt foglal magába. 1973-ig elsősorban festészettel foglalkozott, majd innentől kezdve szinte csak rajzolt. Megváltoztatta művészi stílusát. Kidolgozta az egyenletes vastagságú, folyamatos vonallal rajzolás módszerét. A Tiszatáj, a Forrás, és a Művészet is közölte a grafikáit. Művein legtöbbször a természet jelenik meg. Ábrázolását a visszafogott színek és a kiegyenlített kompozíciós törekvés jellemzi.
Díjai, elismerései
- Szocialista Kultúráért díj (1969)
- Nagy István-emlékplakett (1973)
- Téli Tárlat 3. díj 1973)
- Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. ösztöndíja (1982)
- Megyei Grafikai Kiállítás 1. díj (1983)
- Megyei Téli Tárlat Megyei Tanács díja (1984)
- Petőfi a képzőművészetben pályázat 3. díj (1988)
- Szocialista Kultúráért díj (1988)
- Jászszentlászlói Községi Tanács VB. alkotói díja (1983/1984)
- Bács-Kiskun Megyei Tanács VB. ösztöndíja (1987)
- BNV-díj (1988)
- Vasvár Város plakettje (2000)
- Berki Viola-ösztöndíj
Alkotásai közgyűjteményekben
- Thorma János Múzeum (Kiskunhalas)
- Halas Galéria (Kiskunhalas)
- Kiskőrösi Képtár (Kiskőrös)
- Kecskeméti Képtár (Kecskemét)
- Kiskunmajsai Képtár (Kiskunmajsa)
- Kiskun Múzeum (Kiskunfélegyháza)
- Fővárosi Történeti Múzeum (Budapest)
Emléke
2011-ben Kiskunhalasra, a Halas Galéria gyűjteményébe kerültek a műalkotásai a hagyatékából.
2012-ben emlékkiállítást rendeztek alkotásaiból.
2015-ben születésének 90. és halálának 5. évfordulóján összegző tárlattal emlékeztek Kiskunfélegyházán.
Források
- Halas Galéria
- Kiskunhalas Almanach - Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002.