Bodor Miklós (grafikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bodor Miklós
Született 1925. június 12.
Nagykörű, Magyarország
Elhunyt 2010. július 18. (85 évesen)
Vasvár, Magyarország
Állampolgársága magyar
Házastársa Bodor Zsófia
Foglalkozása grafikusművész
Iskolái Szegedi Tanárképző Főiskola
Kitüntetései BNV-díj (1988)

Bodor Miklós (Nagykörű, 1925. június 12.Vasvár, 2010. július 18.) magyar grafikusművész.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Acélszerkezet technikusként dolgozott, de mellette rajzolt és festett. Kiskunfélegyházán kiállításokon mutatta be tehetségét. 1958-tól 11 évig vezette a Holló László Képzőművészeti Szakkört ipari tanulóknak. A Szegedi Tanárképző Főiskola rajz- és magyar szakjain végzett 1963-ban. Az első önálló kiállítása is ekkor volt a Kiskun Múzeumban .

A Bács-Kiskun Megyei tanácsadó előadója lett 1964-ben. 1965 és 1969 között a Kiskunfélegyházi Városi Tanácsnál, mint népművelési felügyelő dolgozott. 1969-1971-ben a Csólyospálosi Általános Iskola igazgató volt. A Móra Ferenc Művelődési Központ igazgatója volt 1971-1974 között. A Kiskunmajsai Művelődési Központ igazgatója volt 1974-1981 között.

1980-ban Móricgátra költözött. Itt a homokhátsági ősborókás tájat örökítette meg, a legapróbb részletektől a teljességig. 1984-től Kiskunhalason élt feleségével, Bodor Zsófiával. 1986 és 1990 között a Kiskunhalasi papíripari Vállalat grafikusa volt. Halasi csipke tervező is volt. 1987-ben a koronázási palást alapján megtervezi a "Szent István palástja" csipketerítőt, amely varrott formában a következő évben BNV díjat nyert. Ezt második magyarországi látogatása alkalmával, 1996-ban II. János Pál pápa kapta ajándékba. 1992-től a Vas megyei Kámba költözött feleségével. 2010 júliusában hunyt el.

Bodor Miklós gazdag életműve 3000-nél több grafikát, pár száz olajfestményt, pasztellt foglal magába. 1973-ig elsősorban festészettel foglalkozott, majd innentől kezdve szinte csak rajzolt. Megváltoztatta művészi stílusát. Kidolgozta az egyenletes vastagságú, folyamatos vonallal rajzolás módszerét. A Tiszatáj, a Forrás, és a Művészet is közölte a grafikáit. Művein legtöbbször a természet jelenik meg. Ábrázolását a visszafogott színek és a kiegyenlített kompozíciós törekvés jellemzi.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Alkotásai közgyűjteményekben[szerkesztés]

Emléke[szerkesztés]

2011-ben Kiskunhalasra, a Halas Galéria gyűjteményébe kerültek a műalkotásai a hagyatékából.

2012-ben emlékkiállítást rendeztek alkotásaiból.

2015-ben születésének 90. és halálának 5. évfordulóján összegző tárlattal emlékeztek Kiskunfélegyházán.

Források[szerkesztés]

  • Halas Galéria
  • Kiskunhalas Almanach - Városismertető az ezredfordulós Kiskunhalasról. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 2002.