Bizánci rítus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Iván Gábor atya (vitalap | szerkesztései) 2020. július 2., 19:04-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Szentségek: A konfirmáció protestáns szó, és a hitvallás megerősítését szolgálja, míg a bérmálás egyházi szentség, "a Szentlélek ajándékának pecsétje".)

A bizánci vagy más néven görög vagy konstantinápolyi rítus a kereszténységben a keleti rítusok egyik ága. Egyes esetekben „ortodox rítusnak” hívják, mert főleg az ortodox egyházak használják, de ez a megnevezés nem helyes, mivel számos katolikus egyház rítusa is: tizennégy keleti katolikus egyház, továbbá az ukrán evangélikus egyház liturgikus szertartása is.

Ikonosztáz egy bizánci rítusú orosz templomban

Különbségek a latin rítushoz képest

Ortodox klérus: a püspök (az oltár közelében, az ikonosztáz mögött), pap (bal oldalon) és két diakónus (középen, arany ruhában)
Gyermekkeresztség az orosz ortodox egyházban

Szentségek

A bizánci rítus egyik jellegzetessége, hogy a keresztény életbe való beavatásszentségeit (keresztség, bérmálás) együtt ünnepelik. A keresztelést bemerítéssel vagy leöntéssel végzik. Utóbbi esetben a víznek először a fejen, majd a csecsemő többi testrészén kell lefolynia.

A bizánci esküvő a "házastársak koronázásának" rituáléjára összpontosul. A pár megcsókolja az evangéliumot és a keresztet, majd háromszor megfordul az asztal körül.

A templom

A latin szertartású modern katolikus egyházaktól eltérően a bizánci rítusú templomokban, (még a modernekben is), freskók vannak a falon, amelyek a szentek életét illusztrálják, vagy Jézus életének jeleneteit.

Az oltár előtt, egy "fal" van, amelyre a szentek ikonjai vannak elhelyezve. Ez az ikonosztáz, amely az összes bizánci templomban megtalálható.

Mise

A liturgikus ünneplés mindig a Szentlélek iránti imával kezdődik.

A vasárnapi misét ünnepélyesen, több részből állva, énekelve ünneplik. A rituálé időtartama körülbelül két óra. Az ünneplés végén a közösség a még a templomban marad, hogy megkapja az áldást.

Mind a keleti katolikus és az ortodox egyházak bizánci hagyománya ismeri az isteni liturgia három formáját (így hívják az eucharisztia liturgiáját). Ezek:


Liturgikus nyelv

Számos liturgikus nyelvet használnak:

Elvben minden nyelv használható.[2]

A bizánci rítust használó egyházak

A bizánci rítust használó egyházak felsorolása
A 23 keleti katolikus egyház közül 14 egyház a bizánci hagyományból származó rítust használ : Ortodox kereszténység
(19 egyház)  :
Protestáns
(1 egyház)  :
Melkita bizánci katolikus egyház Antiochiai ortodox egyház
Jeruzsálemi ortodox egyház
Alexandriai ortodox egyház
Ukrán görögkatolikus egyház Ukrán ortodox egyház Az ukrán evangélikus egyház a bizánci rítus egy változatát használja.
Ukrán ortodox egyház (moszkvai patriarchátus)
Román görögkatolikus egyház Román ortodox egyház
Görög bizánci katolikus egyház Konstantinápolyi ortodox egyház
Görögországi ortodox egyház
Albán görögkatolikus egyház Albán ortodox egyház
Italo-albán bizánci katolikus egyház
Bolgár görögkatolikus egyház Bolgár ortodox egyház
Horvát-szerb görögkatolikus egyház Szerb ortodox egyház
Orosz bizánci katolikus egyház Orosz ortodox egyház
Belarusz görögkatolikus egyház
Szlovákiai görögkatolikus egyház Cseh–szlovák ortodox egyház
Grúz bizánci katolikus egyház Grúz ortodox egyház
Ruszin görögkatolikus egyház
Magyar görögkatolikus egyház
Macedón bizánci katolikus egyház
Ciprusi ortodox egyház
Lengyel ortodox egyház
Amerikai ortodox egyház

Jegyzetek

  1. katolikus lexikon: előszenteltek liturgiája
  2. Verbényi-Arató: Liturgikus lexikon, Ecclesia

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Byzantine Rite című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Rito bizantino című olasz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek