Barkóczy József
| Barkóczy József | |
| Született | 1902. április 27. Tengőd |
| Elhunyt | 1961. január 21. (58 évesen) Tengőd |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Barkóczy Gellért |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1949) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barkóczy József (Tengőd, Tolna vármegye, 1902. április 27. – Tengőd, Somogy megye, 1961. január 21.) gazdálkodó, a Demokrata Néppárt országgyűlési képviselője.
Életpályája[szerkesztés]
Gyermek- és ifjúkora[szerkesztés]
Barkóczy József (1874-1919) gazdálkodó és Krémer Anna (1880-1949) második gyermeke, bátyja azonban csecsemőkorában elhunyt. Római katolikus vallásban nevelkedett. Az elemi iskola hat osztályát végezte el szülőfalujában, Tengődön, de aztán a családi gazdaságba szegődött. Apja halála után pedig önálló gazdálkodóvá vált. 1936-ban a község bírójának, valamint egyházközségi képviselő testület élére is megválasztották, amely testületnek haláláig vezetője maradt. 1938-ban behívták katonának, részt vett az erdélyi bevonulásban. 1943-ban harcolt a szovjet fronton, 1944-ben leszerelték.
Családja[szerkesztés]
1924-ben kötött házasságot Iván Teréziával. Két gyermekük született József és Gellért. Barkóczy Gellért a rendszerváltás után a Független Kisgazdapárt politikusa lett. 1991-től Somogy megyei elnök. 1994-ben és 1998-ban is beválasztották az Országgyűlésbe, 2002-be azonban már nem jutott mandátumhoz. (Jelenkori magyarországi országgyűlési választások)
Politikai pályája[szerkesztés]
Már a két világháború között belépett a Független Kisgazdapártba, de jelentős szerepet még nem vállalt. 1945-ben felkerült a párt Somogy megyei listájára, de 1947-ben kilépett a kisgazdapártból, mert elégedetlen volt annak politikai irányvonalával, és csatlakozott a Demokrata Néppárthoz. Az 1947. augusztus 31-i országgyűlési választásokon a Baranya és Tolna megyei listáról bejutott az Országgyűlésbe. 1948 júniusában kilépett a Demokrata Néppártból, de mandátumát megtartotta. Kilépése másnapján került sor az 1948. évi XXXIII-as, az iskolák államosításáról szóló törvény vitájára - és elfogadására.[1] Az ülésnapon felszólalt, és a házelnök szerint beszédében megsértette Ortutay Gyula vallás- és közoktatási minisztert. Eljárás indult ellene, melynek hatására három hónapra kizárták a törvényhozás munkájából.
A diktatúra idején[szerkesztés]
Mandátumának lejárta után rendőri megfigyelés alá került. Koholt vádak alapján 1952-ben letartóztatták és hat év börtönre ítélték, Oroszlányban és Márianosztrán raboskodott. 1956 májusában feltételesen szabadlábra helyezték. Az 1956-os forradalom napjaiban a Tengődi Nemzeti Bizottság tagjává választották. Majd a megtorlások idején, 1957 májusában letartóztatták, brutálisan megverték és internálták Kistarcsára majd Tökölre. 1958 októberében szabadult. A bántalmazások és nyomorúságos körülmények kikezdték egészségét, hamarosan agyvérzést kapott, és 1961-ben elhunyt.
Rehabilitációja[szerkesztés]
Az 1952-es törvénytelen ítéletet a Siófoki Városi Bíróság 1990-ben megsemmisítette.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az 1948. évi XXXIII-as törvény szövege. IN: 1000ev.hu. [2014. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
Források[szerkesztés]
- Az Országgyűlés almanachja 1947-1949, 40. o.
- Barkóczy József szócikk. Kereszténydemokrácia Tudásbázis, Barankovics István Alapítvány Archiválva 2014. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
