Baranski E. László
| Baranski E. László | |
 | |
| Baranski E. László rajza | |
| Született | Baranski Emil László 1877. május 11.[1] Palánka |
| Elhunyt | 1941. január 20. (63 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hofhauser Terézia Mária |
| Foglalkozása |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/7-1-73)[3][4] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baranski E. László témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Baranski Emil László, Baranski E. László, névváltozatok: Baransky, Baranszky (Ópalánka, 1877. május 11. – Budapest, 1941. január 20.) magyar grafikus- és festőművész, főiskolai tanár, rajzpedagógus. Lengyel gyökerekkel rendelkezett, testvére, Baranski Gyula ügyvéd számos lengyel szervezet tagja volt.
Életútja[szerkesztés]
Baranski Sándor és Jost Franciska fiaként született. A II. Kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Képzőművészeti tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte 1895–1900 között,[5] azután rajztanári oklevelet szerzett 1903-ban. 1904-től gimnáziumokban, köztük 1910–1922 között a Tisztviselőtelepi Gimnáziumban rajztanárként dolgozott.
1906–1907-ben tíz hónapig állami ösztöndíjjal Angliában folytatott tanulmányokat (a londoni School of Arts-on, illetve a Newlyn School-ban), rézkarcaival Londonban aranyérmet nyert. Csapattisztként, majd különleges beosztású tisztként 1914-től 1919-ig katonaként szolgált. Részt vett az első világháborúban, Signum Laudisszal tüntették ki.
A háború után a Képzőművészeti Főiskola tanára lett, ahol rajzpedagógiát és vízfestést tanított. 1920 és 1923 között megbízott-, illetve óraadó tanári beosztásban működött, majd 1940-es nyugdíjba vonulásáig rendes tanárként.[6] Közben tagja volt az egyetem rektori tanácsának is. Többször képviselte a főiskolát és tartott előadást nemzetközi rajzoktatási kongresszuson. Oktatói tevékenységével jelentősen hozzájárult az akvarellfestés hazai elterjedéséhez, ugyanakkor művészeti folyóiratokban is gyakran publikált.
A képzőművészet több ágát művelte. Művészetfelfogását a kezdeti naturalizmus után a dekorativitással párosuló realizmus jellemezte. Olajfestmények és grafikai művek mellett főként akvarelleket és rézkarcokat készített. 1915-től élete végéig betöltötte az Akvarell- és Pasztellfestők Egyesületének titkári tisztét. A Műcsarnok 1929. évi őszi tárlatán az egyesület húszéves jubileumi kiállítását rendezte.[7]
Műveiből[szerkesztés]
Félhomályban, Pihenő hölgy, Budapest a miniszterelnökségi palotából nézve (rézkarcok), Albán férfi, A két pejló (rajz, illetve vízfestmény). Néhány alkotása a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában, illetve a bécsi Albertína gyűjteményeiben is van; több művét magángyűjtemények őrzik.
Nagyobb művei közül a Küzdő ifjúság című nagy freskója Pozsonyban a gimnázium falán (volt?) látható. Aratójelenetet ábrázoló dekoratív sgrafitto faliképe Szarvas egyik főutcáját, az egykori Középfokú Gazdasági Tanintézet (ma: kollégium?) épületének homlokzatát díszíti. Az épületet 1927-ben avatták fel.[8]
.jpg)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b The Fine Art Archive
- ↑ FamilySearch (angol nyelven)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ 'A Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói'. [2017. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 13.)
- ↑ Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve (1939-1941)
- ↑ A Műcsarnok őszi tárlata. Huszadik Század, 1924/11.
- ↑ Dr. Marjai Gyula: 75 éves a szarvasi agrárszakoktatás'. [2017. szeptember 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 13.)
Források[szerkesztés]
- Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola évkönyve (1939-1941) Horn Antal nekrológja: 19–30. oldal.
- Révai nagy lexikona II. kötet (Arány–Beke). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911. 585. o. . MEK: 585. oldal
- A magyar társadalom lexikonja (MTL). MTDA portál, 38. o. (1930)
- Baranski Emil László (Nevpont.hu)
