Bánffy-kastély (Bonchida)
Koordináták: é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″
| Bánffy-kastély | |
 |
|
| Ország |  Románia |
| Település | Bonchida |
| Épült | 1437 és 1543 között |
| Építész | Agostino Serena Joseph Emmanuel Fischer von Erlach |
| Stílus | reneszánsz, barokk |
| Család | Bánffy család |
| Rekonstrukciók évei | 2007-től |
|
|
|
| Jelenlegi funkció | felújítás alatt |
| Elhelyezkedése | |
 Bánffy-kastély
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″ | |
A Bánffy-kastély Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, a Mezőség nyugati felében, Bonchidán található. Erdély egyik legnagyobb, az évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya. Gyakran hivatkoznak rá mint „Erdély Versailles-a”.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Építtetése [szerkesztés]
Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építeni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.
A kommunizmus időszakában [szerkesztés]
A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. Az államosítás alatt a karbantartás teljes hiánya miatt a kastély épülete súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a kastélyt építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból, melyek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag lerakatként használták a kastélykertet pedig legelőként, az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.
1990-től napjainkig [szerkesztés]
Az államosítás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya visszakapta a kastélyt, aki az 1950-es évektől Marokkóban, Tangerben él. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.
Leírása [szerkesztés]
Bíró József leírásában a kastély így szerepel:
| „ | A nagy ebédlőtermet, amely vitrinjeivel, porcelánjaival levegős, napos derűt áraszt, bár méreteiben egy középkori lovagteremnek felel meg. A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos billiárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája..., a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet. Nagy művészettel faragott, bécsiesen öltözött koronás, vagy föveges mellszobrok állnak a figurák talapzatain: király és királynő, nemes testőrök, parasztok meg lovagok. A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György (1787-1822), Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat. | ” |
Képek [szerkesztés]
-
Horgászat a katély parkjában 1890 körül
-
A főhomlokzata 1890 körül
-
20. század eleje
-
A kastély főbejárata belülről (1940-1944)[1]
-
2007-ben
-
A kastély egyik saroktornya
-
-
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Erdélyi Gyopár 1997/6. – az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye
- Dávid Gyula: A bonchidai Bánffy kastély
.svg){kind=small}
