Bánffy-kastély (Bonchida)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánffy-kastély
Bonțida Bánffy Castle 11.jpg
Ország  Románia
Település Bonchida
Épült 1437 és 1543 között
Építész Agostino Serena
Joseph Emmanuel Fischer von Erlach
Stílus reneszánsz, barokk
Család Bánffy család
Rekonstrukciók évei 2007-től

Jelenlegi funkció felújítás alatt
Elhelyezkedése
Bánffy-kastély  (Románia)
Bánffy-kastély
Bánffy-kastély
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″

A Bánffy-kastély Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, a Mezőség nyugati felében, Bonchidán található. Erdély egyik legnagyobb, az évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya. Gyakran hivatkoznak rá mint „Erdély Versailles-a”.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastély alaprajza

Építtetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építeni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.

A kommunizmus időszakában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. Az államosítás alatt a karbantartás teljes hiánya miatt a kastély épülete súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a kastélyt építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból, melyek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag lerakatként használták a kastélykertet pedig legelőként, az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.

1990-től napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az államosítás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya visszakapta a kastélyt, aki az 1950-es évektől Marokkóban, Tangerben él. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bíró József leírásában a kastély így szerepel:

A nagy ebédlőtermet, amely vitrinjeivel, porcelánjaival levegős, napos derűt áraszt, bár méreteiben egy középkori lovagteremnek felel meg. A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos biliárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája..., a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet. Nagy művészettel faragott, bécsiesen öltözött koronás, vagy föveges mellszobrok állnak a figurák talapzatain: király és királynő, nemes testőrök, parasztok meg lovagok. A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György (1787-1822), Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A bejárat fölött látható a nemesi címerpajzs, Johan Nachtigall szobrainak egy része, aki a 18. században grandiózus kőszobrokat készített Ovidius Metamorphoses c. műve alapján

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy-kastély témájú médiaállományokat.