Bánffy-kastély (Bonchida)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánffy-kastély
Bonțida Bánffy Castle 11.jpg
Ország  Románia
Település Bonchida
Épült 1437 és 1543 között
Építész Agostino Serena
Joseph Emmanuel Fischer von Erlach
Stílus reneszánsz, barokk
Család Bánffy család
Rekonstrukciók évei 2007-től

Jelenlegi funkció felújítás alatt
Elhelyezkedése
Bánffy-kastély  (Románia)
Bánffy-kastély
Bánffy-kastély
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 54′ 36″, k. h. 23° 48′ 36″

A Bánffy-kastély Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, a Mezőség nyugati felében, Bonchidán, Erdély egyik legnagyobb, évszázadokon keresztül legépebben megőrzött főúri kastélya volt. Gyakran hivatkoznak rá mint „Erdély Versailles-ára”.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kastély alaprajza

Építtetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonchida 600 éven át a Bánffy család birtokában volt. A kastélyt Bánffy Dénes kezdte el építtetni 1650-ben a dobokai vár köveiből. Fia, Bánffy György, Erdély gubernátora az 1690-es években folytatta az építkezést. A négy sarokbástyás épület nem készült el teljesen. A kuruc szabadságharc idején mindkét fél pusztította a támaszpontként használt kastélyt. Az építési és helyreállítási munkálatokat a 18. század elején folytatták, amikor a kastélyt reneszánsz stílusban bővítették, majd 1748-50 között Bánffy Dénes kolozsi főispán barokk kastéllyá építtette át. 1855-ben Kagerbauer Antal is dolgozott az épületen. A régi épület keleti szárnyához patkó alakú épülettagot toldottak, ami istállókat és melléképületeket foglalt magába, a tetején pedig helyt adott a Johannes Nachtigall faragta barokk szobor- és urnagalériának, amely 36 mitológiai tárgyú szobrot foglalt magába, amik Ovidius Metamorphoses című műve alapján készültek. 1944-ben a németek felgyújtották és kirabolták. Utolsó tulajdonosa Bánffy Miklós, író volt.

A kommunizmus időszakában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kommunizmus éveiben a kastélyt államosították. Az 1950-es években az egyik, még működő szárnyában termelőszövetkezetet létesítettek. A karbantartás teljes hiánya miatt a kastélyépület is súlyos károsodásokat szenvedett. A falubeliek a falait építőanyagnak használták fel. A kolozsvári szépművészeti múzeumnak sikerült megmentenie néhány szobrot az egykori barokk udvarból. Ezek jelenleg az intézmény Király utcai (Str. I.C. Brătianu) részlegében találhatók. A hatvanas években a műemlékvédelmi hatóság - miután egy koprodukciós film forgatásán másodszor is fölgyújtották - megpróbálta elindítani a kastély rehabilitációját, de pénzalapok hiányában a kezdeményezés végül eredmény nélkül maradt. Később az épületet építőanyag-lerakatként használták, a kastélykertet pedig legelőként, az értékes fák jelentős része pedig tűzifaként végezte.

1990-től napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az államosítás után Bánffy Katalin, Bánffy Miklós lánya, aki az 1950-es évektől Marokkóban, Tangerben él, visszaperelte. A kastély helyreállítására 2001-ben nemzetközi program indult, melyben építész, mérnök, művészettörténész és tájépítész egyetemi hallgatók segítenek az Erdély Versailles-aként is emlegetett kastély felújításában. A Transylvania Trust Alapítvány 2007-ben 49 évre koncesszionálta a birtokot, és vezeti a kastély felújítási munkálatait.

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Siemersné Wass Ilona leirása, aki a Bonchidához közeli Cegén nőtt fel, így emékszik vissza:

A bonchidai szépséges kastély nem csupán a Mezőség, hanem egész Erdély egyik legbecsesebb értéke volt. Különösen a főlépcső volt álomszép. Az istállókat Schünbrunn istállói nyomán tervezték. Látványnak is pompás volt. Az istállók előtt előcsarnok húzódott, középen szökőkút állott, ágaskodó lovasszoborral. Ettől jobbra és balra kezdődtek az istállók. Az első világháború előtt Bánffy György híres ménest tartott. A kastély módfelett ízlésesen, drága régi bútorokkal volt berendezve. Engem leginkább a gyönyörű kályhák és az antik falikárpitok ragadtak meg. Különösen a társalgó tetszett, melynek falát régi kínai mintás angol szövet borította, mely százesztendősnél is öregebb lehetett, de a színek egészen frissen ragyogtak. A szalon bútorait az előbbi anyaggal húzták be, mintája és színvilága varázslatosan hatott.

Bíró József leírásában a kastély így szerepel:

A nagy ebédlőtermet, amely vitrinjeivel, porcelánjaival levegős, napos derűt áraszt, bár méreteiben egy középkori lovagteremnek felel meg. A szebbnél szebb bútorokkal berendezett szobák között a Mária Terézia-szalon kék és sárga színeivel válik ki, meg az arcképcsarnokos biliárd-szoba és a kerek bástya könyvtárszobája…, a lépcsőházban álló páncélok és a legérdekesebb erdélyi különlegesség, a GBG betűkkel ellátott sakk-készlet. Nagy művészettel faragott, bécsiesen öltözött koronás, vagy föveges mellszobrok állnak a figurák talapzatain: király és királynő, nemes testőrök, parasztok meg lovagok. A nagy teremben sakkozott ezekkel Bánffy György (1787-1822), Erdély gubernátora, miközben a lakájok ide-oda cipelték a nem éppen könnyű bábukat.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A bejárat fölött látható a nemesi címerpajzs, Johann Nachtigall szobrainak egy része, aki a 18. században grandiózus kőszobrokat készített Ovidius Metamorphoses c. műve alapján

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdélyi Gyopár 1997/6. – az Erdélyi Kárpát Egyesület közlönye
  • Dávid Gyula: A bonchidai Bánffy kastély
  • Bánffy Miklós estéje. Levelek 1944-1949, Váradi Aranka naplója, 1944-1952. Közzéteszi Marosi Ildikó, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2002

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bánffy-kastély témájú médiaállományokat.