Arkagyij Iszaakovics Rajkin

Arkagyij Rajkin
Született	Arkagyij Iszaakovics Rajkin 1911. október 24. Riga
Elhunyt	1987. december 17. (76 évesen) Moszkva
Művészneve	Rajkin
Állampolgársága	orosz szovjet
Nemzetisége	lett–orosz-szovjet
Gyermekei	Konstantin Raikin Catherine Raikina
Foglalkozása	színész
Iskolái	Russian State Institute of Performing Arts (–1935)
Kitüntetései	Az 1941–1945-ös Nagy Honvédő Háborúban Németország Fölött Aratott Győzelemért érdemérem Lenin-rend Szocialista Munka Hőse Honvédő Háború Érdemrend I. fokozata Honvédő Háború Érdemrend II. fokozata Munka Vörös Zászló érdemrendje Barátság Rendje Kaukázus Védelméért emlékérem A Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Művésze a Szovjet-orosz Szövetségi Szocialista Köztársaság Érdemes Művésze a Szovjetunió népművésze (1968) Lenin-díj (1980)
Halál oka	betegség
Sírhelye	Novogyevicsi temető
Arkagyij Rajkin aláírása
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Arkagyij Rajkin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Arkagyij Iszaakovics Rajkin (Арка́дий Исаа́кович Ра́йкин, Riga, 1911. október 11. (24.) – Moszkva, 1987. december 17.) orosz színművész, rendező, konferanszié.

Pályafutása

Egy rigai fakereskedő családban született. Kezdetben laboratóriumi technikusként dolgozott, majd 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett.

1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat, melynek hamar művészeti vezetője lett. A második világháború alatt frontszínészként tevékenykedett. Előadásai egyedi humora és előadásmódja miatt hamar népszerűek lettek. Bár többször vádolták meg szovjetellenességgel, több szovjet pártvezető (pl. Hruscsov) is eljárt a később Miniatűr Színház néven ismert teátrum előadásaira. Ismertté egyperces rövid miniatűr-előadásai tették, amelyekben általános élethelyzeteket ábrázolt. Ezeket többségében Mihail Zsvanyeckij írta.

1984-ben átment Moszkvába, ahol Szatyirikon néven működtette színházát. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.

Időskori szívbetegségét többször kezelték Balatonfüreden.

Halála után fia, Konsztantyin vitte tovább a Szatyirikont.

Filmszerepek

Emlékérem születésének 100. évfordulójára (2011)

• 1938 – Огненные годы
• 1939 – Доктор Калюжный
• 1954 – Мы с Вами где-то встречались
• 1964 – Когда песня не кончается
• 1970 – Волшебная сила искусства
• 1974 – Люди и манекены (forgatókönyíró-, rendezőként is)

Források

• Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 280. o. ISBN 963-9257-14-1  
• Cikk a Posztinfo honlapján