Aranybülbül
Aranybülbül | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() | ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||
Calyptocichla serinus (Verreaux & Verreaux, 1855) | ||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Aranybülbül témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Aranybülbül témájú kategóriát. |
Az aranybülbül (Calyptocichla serinus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a bülbülfélék (Pycnonotidae) családja tartozó Calyptocichla nem egyetlen faja.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Jules Verreaux és Edouard Verreaux írták le 1855-ben, a Criniger nembe Criniger serinus néven.[3] A Calyptocichla nemet Harry Church Oberholser 1905-ben írta le, ennek lett egyetlen faja.
Előfordulása
Nyugat és Közép-Afrikában, Angola, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Elefántcsontpart, Egyenlítői-Guinea, Gabon, Ghána, Guinea, Libéria, Nigéria és Sierra Leone területén honos faj.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények. Nem vonuló faj, viszont kóborol.[4]
Megjelenése
Testhossza 18 centiméter, a hím 36,4–42 gramm, a tojó 35–42,5 gramm.[3]
Életmódja
Gyümölcsökkel táplálkozik.[3]
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. március 4.)