Anton Mahnič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Secram (vitalap | szerkesztései) 2021. március 31., 00:45-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Helyesírási, mondattani hibák javítása.)
 Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon.
Anton Mahnič
Anton Mahnič mint Krk sziget püspöke (hivatalos képe 1900 körül)
Anton Mahnič mint Krk sziget püspöke (hivatalos képe 1900 körül)
Születési névAnton Mahnič
Született1850. szeptember 14.
Kobdilj (plébánia Štanjel Gorica Osztrák–Magyar Monarchia, ma: Szlovénia)
Elhunyt1920. december 14. (70 évesen)
Zágráb (Szlovén–Horvát–Szerb Állam, ma: Horvátország)
SírhelyKrk Cathedral
Nemzetiségszlovén szlovén
Munkássága
Felekezetrómai katolikus egyház
HivatalKrki püspök
Hivatali idő1896 – 1920 –
ElődjeAndrej Šterk (vagy: Marija Andrija Sterk (1894-1896)
UtódjaJosip Srebrnič (1923-1961)
ElődjeFranjo Anijan Feretić (1880-1893)
UtódjaKarmelo Zazinović (1962-1989)
ElődjeIvan Josip Vitezić (1854-1877)
UtódjaJosip Bozanić (1989-1997)
UtódjaŽupan Valter (1998-)
Anton Mahnič a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Anton Mahnič témájú médiaállományokat.

Anton Mahnič (vagy: Antun Mahnić; Kobdilj, Osztrák–Magyar Monarchia, ma: Szlovénia, 1850. szeptember 6. – Zágráb, Szlovén–Horvát–Szerb Állam, 1920. december 14.); krki püspök.

Élete

Nyilvános működése

Anton Mahnič Kobdiljban 1850. szeptember 14-én, mély vallásos szülőktől született. A Štanjeli plébánia templomában részesült a keresztelésen. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte, 1874-ben pappá szentelték a Gorica székesegyházában, 1881-ben pedig doktori fokozatot szerzett Bécsben. Nevelő volt a szemináriumban és előadó a teológián; különböző beosztásai voltak Goriziában. Ebben az időszakban aktívan bekapcsolódik a szlovén társadalmi és politikai életbe, kritizálva a liberalizmust és a liberális katolicizmust. 1889-ben elindítja a katolikus folyóiratot Rimski katolik (=Római katolikus) néven. Határozott és néha éles fellépéseiért a liberális ellenségei „Nevihta s Krasa”nak („Zivatar a Karszttól”) nevezték.[1]

Irodalom

Mahnič már fiatalkorában verseket és prózákat írt. 1884-ben a Gorizia püspöki Folium periodicum című hivatalapnak szerkesztője lett. Latin nyelven Paedagogogica (1881 do 1889) nevelő leveleket írt. Akkor már az irodalmi kritikát is gyakorolta: először latin nyelven, 1889-től pedig szlovén nyelven a „Rimski katolik”-ban (1889-1896). Írt irodalmi kritikát is, amivel az egyik (keresztény) oldalról viharos sikert aratott, másrészt pedig (a liberális oldalról) heves elutasításban részesült.[2]

Püspök

1896. évében Krki püspök lett. Rögtön vallási közösségeket szervezett összekötve a katolikus sajtótevékenységgel, illetve a nyomdával Kurykta Krk városában. Itt kezdi 1901. esztendejében kiadni egy közös havilapot horvát és szlovén papoknak szentségimádásra Sanctissima Eucharistia (=Legszentebb Oltáriszentség) címmel, amely 1911 évében a Svećenička zajednica (=Papi Közösség) nevet veszi fel, mert a szlovénok saját folyóiratot szerkesztenek Vzajemnost. (=„Szolidáritás”) Két püspökségi zsinatot hívott össze: 1901-ben és 1911-ben. Legfontosabb a keresztény filozófiai folyóirata, Hrvatska straža za kršćansku prosvjetu (=Horvát őr a keresztény műveltség számára), amit 1903 írt meg.. Egyidőben kezdeményezi a horvát katolikus egyetemisták lapjait és szervezeteit az egész Monarhija területén. Így 1905-ben megjelenik az egyetemisták lapja: Luč (folyóirat – Fény). Valószínűleg ennek a következménye volt „az első horvát katolikus összejövetel” Zágrábban, 1900-ben; ennek odaadó résztvevője volt Mahnič püspök is. Mahnič legfontosabb szorgalmazásai az ifjúság nevelése és találkozásaik voltak. E célból szerette volna ha letelepednének püspökségében don Bosconak szaléziánusai; mégsem telepedtek le ezen a vidéken, hanem máshol, a Gorizia érsekségben: Rovinjba (1913-1956) és Fiuméba (1918). Zágrábban 1906-ra tehető az alakulásuk éve „Horvát Katolikus Akadémiai Társaság "Domagoj", 1909. alakul „Horvát Katolikus Diák szövetség”, mint ernyőszervezete az ifjúsági szervezeteknek.

Később megszervezi „Pijevo društvo”-t (Pius szövetsége) Zágrábban, 1908 évében, aminek a lapja Jutro (Reggel). Később különböző katolikus értelmiségiek csoportja gyülekezett e hetilap köré, és egyesültek egységes mozgalommá – Hrvatski katolički pokret (Horvát katolikus mozgalom – HKP), melynek alapszervezete volt a „Hrvatski katolički narodni savez” (HKNS – Horvát katolikus népi szövetség), alapítva Zágrábban 1910-ben.

Mahnič püspök elsődleges célja volt terjeszteni és megvédeni a katolikus hitet és erkölcsi elveket a nyilvánosság előtt a társadalomban, amely erősen áthatódott a növekvő liberalizmussal és szekularizációval. Ezt tette először a szlovéniai Gorizián. Ugyanolyan hévvel folytatta, mint Krki püspök, de Horvátországban több sikerrel. Ezért mondja róla Ignacije Radić életrajzában: „Mahnić Szlovéniának sokat adott, de Horvátországnak mindent!”

Halála és tisztelete

Az első világháború után az olasz hatóságok elűzték Mahničot Krk városából a Rómához közeli Frascatiba. Súlyosan megbetegedett rákban, majd elment Zágrábba, ahol a szentség hírében halt meg 1920. december 14-én. Elsődlegesen a Mirogojon temetik el, azután hamvait áthelyezik a Zágrábi Ksavéri Szent Ferenc templomba, majd 2002-ben a krki katedrálisba.[3]

Boldoggáavatási eljárása

Halálának 93. évfordulóján, 2013. december 14-én a Krki Nagyboldogasszony nevű katedrálisban ünnepi szentmisével kezdődött az eljárás, hogy boldoggá és szentté avassák. Az ünnepséget Valter Župan, a Krki püspök vezette. Mahnić püspök boldoggáavatási eljárásának megnyitásán jelen volt a Rijekai érsek Ivan Devčić, Poreč-Pulai püspök Dražen Kutleša, Koperi püspök Jurij Bizjak, valamint ötven pap és számos hívő. A boldoggáavatási eljárás megnyitásán jelen volt még páter Božidar Nagy, boldog Ivan Merz posztulátora, aki Mahnić püspökkel szoros kapcsolatban volt. Merz az első boldog, aki Mahnić Katolikus mozgalmához tartozott.[4]

Művei

  • Acta curiae episcopalis Veglensis, 1898–1918 (I–XXI)
  • Acta et Decreta I. Sinodi Veglensis, Veglae, 1901
  • Acta et Decreta II. Sinodi Veglensis, Veglae, 1911
  • Dr. Anton Mahnič, Več luči, Iz »Rimskega katolika« zbrani spisi, uredil dr. Aleš Ušeničnik, Ljubljana, 1912
  • Folium periodicum Archidieceseos Goritienssis, Gorica (Gorizia)
  • Hrvatska Straža, Časopis namijenjen filozofiji i drugim znanostima, Krk-Senj, 1903–1918
  • Katoliški obzornik, Izdaja »Leonova družba« v Ljubljani, 1897–1906 (I–X)
  • Rimski katolik, Urejeval in izdajal dr. Anton Mahnič, profesor bogoslovja v Gorici, 1889–1896, (I–VIII), Gorica
  • SS. Eucharistia, Vestnik »Duhovnikov častivcev«, slovenskih in hrvatskih, Krk, 1902–1910 (I–IX) (slovenski, hrvaški in latinski članki)
  • Svećenička zajednica pod zaštitom Presv. Srca Isusova, Glasilo diecezanskih udruga hrvatskog i slovenskog svećenstva i Družbe Svećenika Klanjalaca, Krk, 1911–1918 (I/X/-VIII/XVII/)

Lásd még

Források

  • Krišto, Jure: Hrvatski katolički pokret (1903. – 1945.), Zagreb, 2004, ISBN 953-6258-64-1
  • Krišto, Jure: Prešućena povijest. Katolička Crkva u Hrvatskoj politici 1850–1918, Zagreb, 1994, ISBN 9531690464 9789531690461
  • Sinjeri, Josip: "Biskup Antun Mahnić i Hrvatski katolički pokret", Riječki teološki časopis, Rijeka, 15 (2007), 2 (30), 551–587.
  • Bozanić, Antun: Biskup Mahnić: Pastir i javni djelatnik u Hrvata, Analecta croatica Christiana, 26, Zagreb, 1991. ISBN 86-397-0205-5
  • Enciklopedija Slovenije s.v.
  • Janež, Stanko: Pregled slovenske književnosti, Maribor, 1978
  • Klemenčič, Drago: "Il Cristocentrismo del Vescovo Anton Mahnič", exercitatio, Pontificia universitatis Lateranensis, 1970
  • Koblar, France: Simon Gregorčič – njegov čas, življenje in delo, Ljubljana, 1962
  • Matijević, Zlatko: "Biskup Mahnić i talijanska okupacija otoka Krka (1918–1920)". Croatica Christiana periodica 25 (2001), old. 149-171.
  • Meglič, Mateja: »Čuvar s Jadrana« – škof Anton Mahnič med prvo svetovno vojno, diplomska naloga, Univerza v Ljubljani, 2007 na sistory.si
  • Radić, Ignacije. Doktor Anton Mahnič, biskup krčki, Slavonska Požega, 1940
  • Toljanić, Antun. Antun Mahnić, biskup krčki, Krk, 2005

Jegyzetek

  1. ↑ [1] Mateja Meglič, »Čuvar s Jadrana«, diplomska naloga 2007, Univerza v Ljubljani
  2. ↑ [2] Aleš Ušeničnik: Mahnič Anton, pisatelj, kulturni filozof, škof. (Slovenski biografski leksikon)
  3. ↑ [3]
  4. ↑ http://ivanmerz.hr/krk-otvoren-proces-beatifikacije-biskupa-antuna-mahnica/

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Anton_Mahnič&oldid=23729464”