Alvilág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alvilág az ókori népek felfogása szerint a halottak tartózkodási helye. A legtöbb mítoszban ide kerül az emberek lelke a halál után. Nem feltétlenül a pokol szó szinonimája. Manapság képletesen a bűnözők világát is szokás alvilágnak hívni.

Sumér mitológiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sumérek szerint az alvilág istene Nergal volt, aki egy nagyon rosszindulatú isten. Eredetileg napisten volt, de nem tisztelt senkit sem, viszályt és káoszt okozott, majd föllázadt a többi isten ellen. Ezért megvonták tőle a rangját és letaszították az alvilágba. Bosszúból minden 200 évben egyszer feljött a Föld felszínére és 100 embert levitt a föld mélyére, akik 100 év szenvedés után szörnyű kínhalállal pusztultak.

Az egyiptomiaknál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sakálfejű Anubisz

Az egyiptomiaknál az a hely volt, ahol Ozirisz és Ízisz az árnyak fölött törvényt mondanak. A görögökhöz hasonlóan, az alvilág itt is a halottak országát jelentette. Az ókori egyiptomiak hite szerint az elhunyt lelkének a halál után útra kell indulnia a Duat kísérteties birodalmába. A Duat egyszerre jelenti a csillagok között található, ragyogó másvilágot és a sötét, démonok és szörnyek által benépesített alvilágot, amelyen szűk, csapdákkal teli ösvény húzódik keresztül. Ezen az ösvényen Anubisz, a halál istene vezette végig a halottak lelkét. Anubisz, Ozirisz családjához tartozott. Ábrázolása sakálfejű ember, vagy fekvő sakál. Az egyiptomi istenvilág sokszor szereplő tagjai közé sorolható. A római időkben már ő az alvilág kapujának őre. Neve kötődött még a balzsamozáshoz és szájmegnyitás rítusához is. Anubisz a halottakat Ozirisz elé vezette. Ekkor a halottak egy hatalmas mérleg előtt találták magukat, amely mellett Anubisz és a sólyomfejű Hórusz állt, Ozirisz fia. A mérleg egyik serpenyőjében kis urnához hasonló tárgy volt, ez a halott szívét jelképezte. Az egyiptomiak úgy gondolták,” itt lakik az értelem, az ember gondolatainak és cselekedeteinek irányítója”. A másik serpenyőbe Maat tollát tették, ami itt az igazságot jelenítette meg. A találkozáskor ítélet született, amely az igaz, tiszta lélek számára az örök életet hozta el. Aki elbukott a vizsgán, azt a végleges megsemmisülésbe taszították. Tehát ha a mérleg serpenyője, a szív és a toll egyensúlyban áll, akkor a lélek bebocsáttatást nyert Ozirisz halhatatlan birodalmába.

Görög mitológiában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hádész egy rajzon

A görög mitológiában Hádész volt az alvilág ura, a halottak istene. Az alvilágban a halottak lelkei fölött ő uralkodott, de nem okozta az emberek halálát, nem vitte el a lelküket, és nem felelt meg a keresztény sátánnak sem. Nem volt bukott angyal, sem gonosz, és nem csábította a halandókat a bűnbe. Ennek megfelelően Hádész azonos nevű birodalma nem felelt meg a pokolnak. A görög és római mítoszi felfogás szerint az alvilágot körülfolyta a Sztüx, vagy más néven az Akherón folyó, melyen Kharón evezős szállította át a Hermész isten kíséretében jövő árnyakat. Az alvilág kapujánál Kerberosz kutya állt őrt, aki mellett elhaladva, Minósz ítélőszéke elé jutottak. Ő eldöntötte, hogy jobbra az Élüszión síkjára, vagy balra a Tartaroszba (későbbi felfogás szerint a bűnösök lakóhelyére) kerüljenek-e a halottak. Az égi istenek nemigen merészkedtek le az alvilágba, bár azért akadt néhány kivétel. Dionüszosz például lement oda, hogy visszahozza anyját, Szemelét a halottak közül. Néha olimposzi istenek megkaphatták a Khthoniosz („földalatti” vagy „földi”) jelzőt. Ilyen volt például Hermész, akinek egyik feladata az volt, hogy a halottak lelkét kísérje le a Hádészba. A görögöknél nem volt halálhozó, egyetlen főbb mitológiai alak sem felel meg a zsidó-keresztény „halál angyalának”. A halál alakja nem volt főszereplő az alvilági mitológiában. Thanatosz, a megszemélyesített halál ritkán szerepel a görög irodalomban, és ha szóba kerül, akkor általában ikertestvérével, Hüpnosszal, az "Álommal" együtt említik. Thanatosz nem félelmetes, sokkal inkább gyors és szelíd. Hekaté is segítette Hádészt, hogy megőrizze a rendet az alvilágban. Ő kezdetben jóságos volt, de később egyre inkább a visszajáró lelkekkel hozták összefüggésbe, például azoknak az embereknek a lelkével, akik a természetes halál helyett erőszakos halállal haltak meg. Emellett Őt nevezték meg a Tartarosz kormányzónőjeként.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap