Maat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maat
Jele
U5
a
t C10
vagy H6
vagy U5
D36
X1 Y1
Z1 Z1 Z1 Z1
vagy U1 Aa11
X1
C10
vagy C10
Maat istennő

Maat (m3ˁ.t) az ókori egyiptomi vallás szerint az igazság és a rend, valamint a törvény megszemélyesítője és istennője. Ő képviseli a teremtéskor felállított világrendet, melynek fenntartása a fáraó feladata.[1]

Már az Óbirodalom idején említik futólag, a Piramisszövegekben, ahol napisten mögött állt. Ré napisten lánya (a rokonsági kapcsolatra csak az Újbirodalom idejéből van forrás), így testvére az uralkodó fáraónak, akinek már az Óbirodalom óta egyik címe a Ré fia. Kapcsolatba hozták Ozirisszel is, akit már korán az igazság urának neveznek, emiatt a későbbi időkben alakja összeolvadt az Íziszével. Férjének leggyakrabban Thotot, az írás istenét tartották.[1]

A Piramisszövegekben kettős szerepben, „a két Maat”-ként szerepel, ő ítéli meg az elhunyt király jogosultságát Geb trónjára. Későbbi szövegekben az elhunytakat a két Maat, azaz a két Igazság csarnokában ítélik meg, az isteni bírókat itt Maat tanácsának vagy testületének nevezik.[1] Ha valaki meghalt, Maat döntötte itt el, hogy a szíve eléggé tiszta-e ahhoz, hogy az örök boldogság mezejére léphessen: ha a halott szíve nehezebb volt, mint Maat tolla a mérleg másik serpenyőjében, helyben felfalta Ammut, a félelmetes Halottfaló. A 7 virtust és a 42 intést, amelyek az egyiptomiak erkölcsiségét határozták meg, Maat istennő elvárásaiként tartották nyilván, amelyek alapján megítélte a földről távozó lelkeket.

Imádatának legfontosabb része az volt, amikor az uralkodó rituálisan felajánlotta az istennő kis alakját az istenek templomaiban, annak jeleként, hogy fenntartja a rendet. Az Újbirodalom idején leggyakrabban Ámon-Rének és Ptahnak, esetenként Thotnak ajánlották fel. Ezek a jelenetek nagyon hasonlóak ahhoz, amikor a király más életfontosságú dolgokat, például ételt kínál fel az isteneknek, és Maatot említik is „az istenek tápláléka”-ként, ami annak a jele, hogy az istenek az igazságon élnek.[2]

Ikonográfiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ábrázolása majdnem mindig teljesen antropomorf: fején tollat viselő, gyakran szárnyas nőalak. A toll önmagában is jelképezhette őt, illetve a szobortalapzatot ábrázoló hieroglif jel is.[1]

Fáraók trónneve részeként is előfordul neve (Hatsepszut: Maatkaré, „Ré lelke az igazság”; III. Amenhotep: Nebmaatré, „Az igazság ura Ré”; II. Ramszesz: Uszermaatré, „Ré igazsága erős”). Azokon az ábrázolásokon, ahol az uralkodó Maat kicsi alakját ajánlja fel az isteneknek, az istennő megjelenítése néha a fáraó trónneve rébuszként, például II. Ramszesznél az uszer jelentésű jogart tartja kezében és Ré napkorongja látható a fején.[1]

Kultusza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis temploma állt a karnaki templomkomplexumban, Montu templomkörzetében,[1] de ezt leszámítva ritka a saját szentély, inkább más istenekében szokás ábrázolni. Akik a Maat papja címet viselték, valójában bírók voltak, hivataluk jelképeként az istennő kis aranyszobrát hordták nyakukban.[2]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Richard Wilkinson: The Complete Gods and Goddesses of Ancient Egypt. London, Thames and Hudson, 2003. ISBN 978-0-500-05120-7, p.150
  2. ^ a b Wilkinson, p.152
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap