A Sakál napja (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Sakál napja
(The Day of the Jackal)
Jackal1.jpg
A Sakál szerepében Edward Fox
Rendező Fred Zinnemann
Producer John Woolf
Julien Derode
David Deutsch
Alapmű A sakál napja (regény)
Forgatókönyvíró Kenneth Ross
Főszerepben Edward Fox
Michael Lonsdale
Derek Jacobi
Delphine Seyrig
Zene Georges Delerue
Operatőr Jean Tournier
Vágó Ralph Kemplen
Jelmeztervező Joan Bridge
Rosine Delamare
Elizabeth Haffenden
Gyártás
Gyártó Warwick Film Productions
Universal Productions France
Nyelv angol, olasz, francia
magyar szinkron
Időtartam 145 perc
Forgalmazás
Forgalmazó magyar MOKÉP (mozi)
magyar WHV (DVD)
magyar Budapest Film (DVD)
Bemutató USA 1973. május 16.
magyar 1976. január 8. (mozi)
Díj(ak) ld. a "Díjak és jelölések" fejezetnél
Korhatár magyar 14 év
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Sakál napja (eredeti cím: The Day of the Jackal / Chacal) 1973-ban bemutatott színes, angol–francia politikai thriller. Fred Zinnemann filmje Frederick Forsyth 1971-ben megjelent azonos című bestsellerje alapján készült, melyet magyar nyelven is többször kiadtak.

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia katonatisztek által létrehozott titkos szervezet, az OAS 1963-ban sikertelen merényletet kísérel meg Charles de Gaulle elnök ellen. Az összeesküvőket letartóztatják, vezetőjüket, Bastien-Thiry ezredest kivégzik. Az OAS három főre apadt vezérkara külföldre menekül, ahol újabb tervet eszelnek ki a francia elnök meggyilkolására. Elképzelésük, hogy a merénylettel egy külföldi bérgyilkost bíznak meg, aki ismeretlen a francia hatóságok számára. Kiszemeltjük vállalja a munkát, ám szigorú feltételeket szab. Fedőnévként a Sakált választja. Hamarosan a francia hatóságok gyanút fognak az országban elszaporodó bankrablások miatt. Még nem tudják, hogy az OAS ezzel a módszerrel kívánja előteremteni a Sakál által meghatározott munkadíjat, félmillió dollárt. A titkosszolgálat csellel elrabolja, Olaszországból Franciaországba hurcolja és kínvallatás alá veti az OAS vezetőinek bizalmi emberét, Wolenskit. A megkínzott férfi halála előtt kiejti a száján a „Sakál” szót. Ezen az apró nyomon indulnak el a biztonsági szervek emberei.

Lebel felügyelő szerepében Michael Lonsdale

Mivel De Gaulle nem hajlandó a tervezett merénylet miatt változtatni hivatalos programján, különbizottság jön létre az elnök védelmére és a Sakál felkutatására. A feladattal a rendőrfőnök a legjobb emberét, Lebel főfelügyelőt bízza meg. Közben a Sakál sem tétlenkedik. Hamis anyakönyvi kivonat segítségével igazolványokat szerez, útlevelet lop, elkészítteti a merénylethez szükséges speciális fegyvert, majd Franciaországba utazik a bűntény kivitelezésére. Noha az OAS egyik emberétől értesül arról, hogy a francia hatóságok tudomást szereztek a személyéről, mégsem mond le a merénylet végrehajtásáról. Az idő vészesen fogy az elnök következő nyilvános szerepléséig, ami ráadásul a nagyszabású augusztus 25-i ünnepségek alkalmával (Párizs felszabadulása) lesz. Lebel minden ravaszsága és a hatóságok minden igyekezete ellenére a Sakál rendre kisiklik a számára állított csapdákból, és úgy tűnik, senki nem képes megakadályozni a gyilkosságot.

Az ünnepségen De Gaulle élete csak a szerencsén múlik. Lebel főfelügyelő a helyszínen van, és egy apró információ alapján egy posztoló rendőrrel lerohanja a Sakált, aki lelövi a rendőrt, majd Lebel a rendőr fegyverével végez vele.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Sakál napja volt Frederick Forsyth első megfilmesített könyve. A szerző azt nyilatkozta, hogy a Sakál alakját a hírhedt, s akkoriban még körözés alatt álló terrorista, Carlos személye ihlette.
  • Az OAS (Organisation de l'Armée Secrète) az 1960-as évek hírhedt francia terrorszervezete volt: egykori katonatisztek hozták létre, akik bosszút akartak állni De Gaulle elnökön (18901970), mivel elismerte Algéria függetlenségét. Több merényletet kíséreltek meg ellene, a Sakáléra azonban a filmben is látható módon nem került sor. De Gaulle 1969-ben visszavonult a politikától.
  • A háromszoros Oscar-díjas Fred Zinnemann (1907–1997) ezt a filmjét hét év szünet után forgatta. A rendező olyasvalakit keresett a főszerepre, aki merőben másképpen néz ki, mint amilyennek az ember egy profi bérgyilkost elképzel.
  • A főszerepre Roger Moore neve is felmerült, de Zinnemann ugyanazért utasította el őt, mint Caine-t.
  • Edward Fox és Delphine Seyrig még ugyanabban az évben Joseph Losey Babaház (1973) című filmjében is együtt szerepeltek.
  • Adrien Cayla-Legrand összesen 4 filmben játszotta De Gaulle szerepét: először 1966-ban, utoljára 1978-ban. A Sakál napja volt az első filmje, amelyben nevét a stáblistán is feltüntették, és ebben harmadszorra játszotta az egykori francia elnök szerepét.
  • Edward Fox első leforgatott jelenete az az epizód volt, amelyben az OAS három vezetője felbéreli a Sakált. A három napig tartó forgatás eredménytelenül zárult, mert Fox túl mereven játszott. Zinnemann egy hosszabb autós túrára vitte főszereplőjét, melynek során az ominózus jelenetet is megbeszélték. A visszatérést követően a megismételt felvétel tökéletesen sikerült: Fox ráérzett a karakter stílusára.
  • Az egyik jelenetben a Sakál belenéz a szálloda vendégkönyvébe, hogy megtudja Colette nevét és címét. A könyvben szereplő nevek közül három valójában a stáb néhány francia tagjáé volt: Louis Pitzele (rendezőasszisztens), René Strasser (kameraman), William Holt (díszlettervező).
  • A film végkifejletében, egy közel 8 perces bravúros jelenetben nincsen semmilyen párbeszéd vagy kísérőzene, csupán különféle környezeti zajok és zörejek.
  • Zinnemann világhírű westernje, a Délidő (1952) cselekményében különösen fontos motívum az idő, ám csupán 13 alkalommal látható benne órát ábrázoló közelkép, míg A Sakál napjában 31-szer.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

Golden Globe-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1974, jelölés legjobb film
  • 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
  • 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv

American Cinema Editors, USA[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1974, jelölés Ralph Kemplen, legjobb vágás

BAFTA-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1974, díj Ralph Kemplen, legjobb vágás
  • 1974, jelölés legjobb film
  • 1974, jelölés Fred Zinnemann, legjobb rendező
  • 1974, jelölés Kenneth Ross, legjobb forgatókönyv
  • 1974, jelölés Michael Lonsdale, legjobb férfi epizodista
  • 1974, jelölés Delphine Seyrig, legjobb női epizodista
  • 1974, jelölés Nicholas Stevenson, Bob Allen, legjobb hang

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]