Ólom-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ólom-dioxid
Lead dioxide.jpg
Ólom-dioxid minta
IUPAC-név Ólom(IV)-oxid
Más nevek Plumbi-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 1309-60-0
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PbO2
Moláris tömeg 239,2 g/mol
Megjelenés Sötétbarna por
Sűrűség 9,4 g/cm³[1]
Olvadáspont 290 °C fölött bomlik[1]
Forráspont (nincs)
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T),
Veszélyes a környezetre (N)[1]
R mondatok R61, R20/22, R33, R50/53, R62[1]
S mondatok S53, S45, S60, S61[1]
Rokon vegyületek
Azonos anion Szén-dioxid
Szilícium-dioxid
Germánium-dioxid
Ón-dioxid
Rokon ólom-oxidok Ólom(II)-oxid
Ólom(II,IV)-oxid
Rokon vegyületek Tallium(III)-oxid
Bizmut(III)-oxid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ólom-dioxid vagy ólom(IV)-oxid egy szervetlen vegyület, az ólom egyik oxidja. Képlete PbO2. Sötétbarna színű por, vízben gyakorlatilag nem oldódik. Erős oxidálószer. Megtalálható az ólomakkumulátorokban, annak pozitív elektródját alkotja.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hevítés hatására ólom-oxiddá alakul és oxigén fejlődik.

\mathrm{2 \ PbO_2 \rightarrow 2 \ PbO + O_2}

Amfoter vegyület. Lúgokban jobban oldódik, mint savakban. Lúgok hatására az ortoólomsav (H4PbO4) sóivá, ortoplumbátokká, vagy a metaólomsav (H2PbO3) sóivá, metaplumbátokká alakul.

\mathrm{PbO_2 + 2 \ KOH \rightarrow K_2PbO_3 + H_2O}

Erős oxidálószer. Ha kénnel vagy sárga foszforral enyhén összedörzsölik, azokat lángra lobbantja. Jódot tesz szabaddá a kálium-jodid oldatából. A sósavból klórt fejleszt.

\mathrm{PbO_2 + 4 \ HCl \rightarrow PbCl_2 + 2 \ H_2O + Cl_2}

Reakcióba lép a klórral és a brómmal, ekkor oxigén fejlődik. Ha kén-dioxiddal vagy nitrogén-dioxiddal reagál, sók képződnek.

\mathrm{PbO_2 + SO_2 \rightarrow PbSO_4}
\mathrm{4 \ PbO_4 + 4 \ NO_2 \rightarrow 2 \ Pb(NO_3)_2 + 2 \ PbO + O_2}

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben megtalálható kis mennyiségben ásványként. Az ásvány neve plattnerit.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ólom(IV)-oxidot míniumból állítják elő híg salétromsavval.

\mathrm{Pb_3O_4 + 4 \ HNO_3 \rightarrow PbO_2 + 2 \ Pb(NO_3)_2 + 2 \ H_2O}

Előállítható ólomból vagy ólom-oxidból is elektrolízissel, anódos oxidációval.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználják tűzijátékok készítésére. Oxidálószerként szolgál festékek előállításakor. A gyufa meggyújtásához szükséges, a gyufásdoboz oldalán található keverék is tartalmaz ólom-dioxidot. Alkalmazzák ólomakkumulátorok készítéséhez is, ezeknek a pozitív elektródját alkotja. Ha az ólomakkumulátort kisütik, az ólom-dioxid ólom(II)-szulfáttá alakul.

\mathrm{PbO_2 + Pb + 2 \ H_2SO_4 \rightarrow 2 \ PbSO_4 + 2 \ H_2O}

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bodor: Endre: Szervetlen kémia I.
  • Nyilasi János: Szervetlen kémia

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]