„Parancsnok-szigetek” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
| 51. sor: | 51. sor: | ||
== Természeti gazdagsága == |
== Természeti gazdagsága == |
||
Mivel a [[Csendes-óceán]] északi része és a Bering-tenger igen termékeny helyek és az emberi tevékenység kis mértékű, a Parancsnok-szigetek körüli vizek nagyon gazdagok állatfajokban. De ez nem mondható a szigetek szárazföldi állatairól is. Az [[északi medvefóka|északi medvefókák]] (körülbelül 200 000 fő) és a [[Steller-féle oroszlánfóka|Steller-féle oroszlánfókák]] (körülbelül 5000 fő) ezekre a szigetekre jönnek elleni és pihenni. A környéken nagy a [[tengeri vidra]], a [[borjúfóka]] és a [[pettyes fóka]] állomány. A tengeri vidrák száma itten stabíl és lehet, hogy növekedőben van, míg az Aleut-szigetek többi részein az állatok száma csökken. |
Mivel a [[Csendes-óceán]] északi része és a Bering-tenger igen termékeny helyek és az emberi tevékenység kis mértékű, a Parancsnok-szigetek körüli vizek nagyon gazdagok állatfajokban. De ez nem mondható a szigetek szárazföldi állatairól is.<ref name=BN>{{cite journal |
||
|last=Barabash-Nikiforov |first=I. |title=Mammals of the Commander Islands and the Surrounding Sea |journal=Journal of Mammalogy |volume=19 |issue=4 |pages=423–429 | url=http://links.jstor.org/sici?sici=0022-2372(193811)19%3A4%3C423%3AMOTCIA%3E2.0.CO%3B2-R |month=November |year=1938 |doi=10.2307/1374226}}</ref> Az [[északi medvefóka|északi medvefókák]] (körülbelül 200 000 fő) és a [[Steller-féle oroszlánfóka|Steller-féle oroszlánfókák]] (körülbelül 5000 fő) ezekre a szigetekre jönnek elleni és pihenni. A környéken nagy a [[tengeri vidra]], a [[borjúfóka]] és a [[pettyes fóka]] állomány. A tengeri vidrák száma itten stabíl és lehet, hogy növekedőben van, míg az Aleut-szigetek többi részein az állatok száma csökken.<ref>{{cite journal |
|||
|last= Doroff |first=A. |coauthors= J.A. Estes, M.T. Tinker et al.|title=Sea otter population declines in the Aleutian archipelago |journal=Journal of Mammalogy |volume=84 |issue=1 |pages=55–64 |month=February | doi= 10.1644/1545-1542(2003)084<0055:SOPDIT>2.0.CO;2|year=2003}}</ref> |
|||
A szomszédos vizek fontos táplálkozó helyeket, téli szállásokat és vándor utakat biztosítanak számosbálnafajnak, köztük olyanoknak is amelyek veszélyeztetve vannak. Ezek között, ott van a [[nagy ámbráscet]], a [[kardszárnyú delfin]], néhány csőröscet- és disznódelfin-faj, a [[hosszúszárnyú bálna]] és a [[simabálnák]].<ref name=BN/> |
|||
A sokkal szegényesebb szárazföldi állatvilág, magába foglalja a [[sarki róka|sarki rókának]] két alfaját (Alopex lagopus beringensis, Alopex lagopus semenovi). Habár manapság állományaik jó állapotban vannak, a prémkereskedelem őket is megviselte. Sok más szárazföldi állatot, például a [[rénszarvas]]t, az [[amerikai nyérc]]et és a [[patkány]]t, az ember telepítette be.<ref name=BN/> |
|||
A legtöbb tengerparti sziklánál, több mint egy millió tengeri madár gyűlik össze, nagy kolóniákban, hogy fészket rakjon és felnevelje fiókáit. |
|||
== Jegyzetek == |
== Jegyzetek == |
||
A lap 2009. július 3., 13:36-kori változata
Koordináták: é. sz. 55°, k. h. 167°
A Parancsnok-szigetek (oroszul: Командо́рские острова́, Komandorskiye ostrova), fátlan szigetcsoport, amely Kamcsatkától 175 kilométerre keleti irányban, a Bering-tengerben fekszik. A szigetcsoport Bering-szigetből (90 kilométer hosszú, 24 kilométer széles), Medny-szigetből (55 kilométer hosszú és 5 kilométer széles) és 15 kisebb szigetből és sziklából tevődik össze. A kisebb szigetekből a legnagyobb, Toporkov-sziget, melynek területe 15 hektáros, utána jön a Kamen Ariy-sziget. E két sziget Nikolskoye-től (Bering-sziget egyetlen faluja) 3, illetve 13 kilométerre fekszik nyugati irányban. A Parancsnok-szigetek Kamcsatka tartományhoz tartoznak.
Földrajza
A Parancsnok-szigetek az Aleut-szigetek legnyugatibb része, bár őket néhány száz mérföld választja el egymástól. A szigetek felszíne elég változatos, rajta megtalálhatók gyűrődéses hegyek, vulkáni takarók, teraszos füves helyek és alacsony hegyek. A szigetek, már régen kialudott vulkánok maradványai, amelyek a csenes-óceáni tektonikus lemez és az észak-amerikai tektonikus lemez találkozásából keletkeztek. A legmagasabb csúcs, Steller-csúcs, amely a Bering-szigeten található és 755 méter magas. Medny-sziget legmagasabb csúcsa, Stenjeger-csúcsa, amely 647 méter magas.
A két fő szigetnek számos foka van:
- Mys Yushino
- Mys Severo-Zapadnyy
- Mys Vkhodnoy Rif
- Mys Severo-Vostochnyy
- Mys Orekhovsky
- Mys Ostrovrroy
- Mys Buyan
- Mys Komandor
- Mys Peregrebnoy
- Mys Montai
- Mys Sulkovskogo
- Mys Perschanyy
- Mys Zhirovoy
- Mys Yuzhnyy
Számos kisebb tó és folyó található Bering- és Ari-szigeteken:
- Ozero Sarannoe - az Oncorhynchus nerka ívó helye
- Ozero Lisinskoe (Lisinskoe tó és folyó) - hal
- Tundra tó
- névtelen tó Lisennova közelében
- Gavanskaya folyó
- Gladkovskaya Lagoon Medny-szigeten
Az éghajlat hüvős és tengermelléki. Az év 220-240 napjában esik az eső. A hüvős nyarak majdnem mindig ködösek.
Népessége
Az egyetlen állandóan lakott település, a Parancsnok-szigeteken, a Bering-sziget északnyugati részén lévő Nikolskoye. 2005-ben, itt 750-en éltek. A lakósság szinte teljesen oroszokból és aleutokból tevődik össze.[1] A szigetek legnagyobb része és a szigetközi vízek (36 488 négyzettkilométer) Komandorsky Zapovednik rezervátumhoz tartoznak. A gazdaság a halászatból, gomba gyűjtésből, a rezervátum irányításából, ökoturizmusból és az állami szolgálatból áll.
A falunak van egy iskolája, egy műholdfigyelő központja és a falutól délre egy repülőtere.
A két főbb sziget települései vagy nagyon kicsi faluk vagy magányos házak:
- Severnoye
- Podutesnaya
- Gladkovskeya
- Lisennova
- Peschanka
- Preobrajenskoe település Peschanaya-öböl mellett, Medny-szigeten - el van hagyva
- Glinka
Természeti gazdagsága
Mivel a Csendes-óceán északi része és a Bering-tenger igen termékeny helyek és az emberi tevékenység kis mértékű, a Parancsnok-szigetek körüli vizek nagyon gazdagok állatfajokban. De ez nem mondható a szigetek szárazföldi állatairól is.[2] Az északi medvefókák (körülbelül 200 000 fő) és a Steller-féle oroszlánfókák (körülbelül 5000 fő) ezekre a szigetekre jönnek elleni és pihenni. A környéken nagy a tengeri vidra, a borjúfóka és a pettyes fóka állomány. A tengeri vidrák száma itten stabíl és lehet, hogy növekedőben van, míg az Aleut-szigetek többi részein az állatok száma csökken.[3]
A szomszédos vizek fontos táplálkozó helyeket, téli szállásokat és vándor utakat biztosítanak számosbálnafajnak, köztük olyanoknak is amelyek veszélyeztetve vannak. Ezek között, ott van a nagy ámbráscet, a kardszárnyú delfin, néhány csőröscet- és disznódelfin-faj, a hosszúszárnyú bálna és a simabálnák.[2]
A sokkal szegényesebb szárazföldi állatvilág, magába foglalja a sarki rókának két alfaját (Alopex lagopus beringensis, Alopex lagopus semenovi). Habár manapság állományaik jó állapotban vannak, a prémkereskedelem őket is megviselte. Sok más szárazföldi állatot, például a rénszarvast, az amerikai nyércet és a patkányt, az ember telepítette be.[2]
A legtöbb tengerparti sziklánál, több mint egy millió tengeri madár gyűlik össze, nagy kolóniákban, hogy fészket rakjon és felnevelje fiókáit.
Jegyzetek
- ↑ Derbeneva OA, RI Sukernik, NV Volodko, SH Hosseini, MT Lott, and DC Wallace. 2002. "Analysis of Mitochondrial DNA Diversity in the Aleuts of the Commander Islands and Its Implications for the Genetic History of Beringia". American Journal of Human Genetics. 71, no. 2: 415-21.
- ↑ a b c Barabash-Nikiforov, I. (1938. November). „Mammals of the Commander Islands and the Surrounding Sea”. Journal of Mammalogy 19 (4), 423–429. o. DOI:10.2307/1374226.
- ↑ Doroff, A., J.A. Estes, M.T. Tinker et al. (2003. February). „Sea otter population declines in the Aleutian archipelago”. Journal of Mammalogy 84 (1), 55–64. o. DOI:<0055:SOPDIT>2.0.CO;2 10.1644/1545-1542(2003)084<0055:SOPDIT>2.0.CO;2.