Északi medvefóka
 |
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető       |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Callorhinus ursinus (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||
 Az elterjedési területe |
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Északi medvefóka témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Északi medvefóka témájú médiaállományokat. |
Az északi medvefóka (Callorhinus ursinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjéhez, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjához tartozó Callorhinus nem egyetlen faja.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
Az északi medvefóka főként a Pribilof-szigeteken és a Parancsnok-szigeteken, a Bering-tengerben él, de vannak kisebb állományai az Ohotszki-tenger szigetein és Észak-Amerika Kalifornia feletti partvonalán is. Az Amerikai Egyesült Államokban 1985-ben tiltották be a vadászatát, a volt Szovjetunióban évente 9000 fókát ölnek meg. Az utóbbi 30 évben megfigyelhető állománycsökkenés mintha a nyolcvanas évek elején megtorpant volna.
Megjelenése [szerkesztés]
A hímek 2 méteresre, a nőstények 1,5 méteresre nőhetnek. A hímek testtömege 185–275 kilogramm között van, míg a nőstények testtömege csak 30–50 kilogramm. A hímek nemcsak jóval nagyobbak a nőstényeknél, de bundájuk a nyakszirtjükön, vállukon jóval vastagabb is. A bőr alatti zsírréteg jó hőszigetelő, ezenkívül áramvonalas formát kölcsönöz az állatnak, így megkönnyíti az úszást is. A fókaborjú sötét színezetű.
|
Életmódja [szerkesztés]
A nőstények borjaikkal szüntelenül vándorolnak, a hímek viszont „otthon ülők”. A hím és a nőstény egymástól független életet él. Tápláléka túlnyomórészt halak.
Szaporodása [szerkesztés]
A hímek 5, a nőstények 3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak június és július között van. A vemhesség egy évig tart, melynek végén egyetlen borjú születik. A fókaborjakat születésük után az a veszély fenyegeti, hogy a harcoló hímek agyonnyomják őket, mivel a borjadzó helyeken csak szűkösen férnek el az állatok. Táplálékszerzéskor a nőstények napokig elhagyják borjaikat. Az elválasztás 3 hónap után történik meg.
Források [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- North American Mammals: Callorhinus ursinus [1]
