Északi medvefóka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Északi medvefóka
Callorhinus ursinus and harem.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Öregcsalád: Úszólábúak (Pinnipedia)
Család: Fülesfókafélék (Otariidae)
Alcsalád: Arctocephalinae
Nem: Callorhinus
(Gray, 1859)
Faj: C. ursinus
Tudományos név
Callorhinus ursinus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Callirhinus J. E. Gray, 1859
  • Callorhynchus Greve, 1896
  • Callotaria Palmer, 1892
  • Otaria Péron, 1816
  • Otoes G. Fischer, 1817
  • Phoca Linnaeus, 1758
  • Arctocephalus ursinus Gray, 1859
  • Phoca ursina Linnaeus, 1758
  • Callorhinus alascanus (Jordan & Clark, 1898)
  • Callorhinus californianus (Gray, 1866)
  • Callorhinus curilensis (Jordan & Clark, 1899)
  • Callorhinus krachenninikowii (Lesson, 1828)
  • Callorhinus mimica (Tilesius, 1835)
  • Callorhinus nigra (Pallas, 1811)
  • Siren cynocephala Walbaum, 1792
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Északi medvefóka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi medvefóka témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Északi medvefóka témájú kategóriát.

Az északi medvefóka (Callorhinus ursinus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a fülesfókafélék (Otariidae) családjába tartozó Callorhinus nem egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az északi medvefóka főként a Pribilof-szigeteken és a Parancsnok-szigeteken, a Bering-tengerben él, de vannak kisebb állományai az Ohotszki-tenger szigetein és Észak-Amerika Kalifornia feletti partvonalán is. Az Amerikai Egyesült Államokban 1985-ben tiltották be a vadászatát, a volt Szovjetunióban évente 9000 fókát ölnek meg. Az utóbbi 30 évben megfigyelhető állománycsökkenés mintha a nyolcvanas évek elején megtorpant volna.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek 2 méteresre, a nőstények 1,5 méteresre nőhetnek. A hímek testtömege 185–275 kilogramm között van, míg a nőstények testtömege csak 30–50 kilogramm. A hímek nemcsak jóval nagyobbak a nőstényeknél, de bundájuk a nyakszirtjükön, vállukon jóval vastagabb is. A bőr alatti zsírréteg jó hőszigetelő, ezenkívül áramvonalas formát kölcsönöz az állatnak, így megkönnyíti az úszást is. A fókaborjú sötét színezetű.

Hím medvefóka

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények borjaikkal szüntelenül vándorolnak, a hímek viszont „otthon ülők”. A hím és a nőstény egymástól független életet él. Tápláléka túlnyomórészt halak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek 5, a nőstények 3 éves korban válnak ivaréretté. A párzási időszak június és július között van. A vemhesség egy évig tart, melynek végén egyetlen borjú születik. A fókaborjakat születésük után az a veszély fenyegeti, hogy a harcoló hímek agyonnyomják őket, mivel a borjadzó helyeken csak szűkösen férnek el az állatok. Táplálékszerzéskor a nőstények napokig elhagyják borjaikat. Az elválasztás 3 hónap után történik meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]