„Egykepolitika Kínában” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
43. sor: 43. sor:
===Kínai népességtudomány===
===Kínai népességtudomány===
Kína különösen híján volt a népességkutatáshoz szükséges adatoknak, készségeknek és állami támogatásnak. Mao lakossággal kapcsolatos ambivalens hozzáállása miatt az 1950-es évek végén megszüntették a népességkutatásokat. Ez nyomot hagyott Kína népesedéstörténetében. A tudósok nem rendelkeztek a népességkutatáshoz szükséges készségekkel, módszertannal és adatokkal. Mao halála után a [[családtervezés]] Kína nemzeti céljának elérésének kritikus elemévé és előfeltételévé vált. Vagyis "Kína szocialista modernizációjának" elérése, amely magában foglalja az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem és a technológia modernizálását.<ref name=":4">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=Population and Development Review |year=2003 |volume=29 |issue=2 |page=167|doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224 }}</ref> Ezért ezen a ponton a népességtudomány szorosan kapcsolódott és kötődött az állami politikához. Kínának újra kellett definiálnia a népesedést, mint tudományterületet, azonosítania kellett a népesedési problémát Kínában, és megoldást kellett javasolnia rá.<ref name=":7">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |year=2003 |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=[[Population and Development Review]] |volume=29 |issue=2 |page=168 |doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224}}</ref> Az ilyen erőfeszítésekbe sokféle hátterű embercsoportot vontak be. Különböző nézeteket vallottak arról, hogy mit kellene tenni a népesedési probléma megoldása érdekében, különböző szakterületekkel rendelkeztek, és Kína különböző intézményeiből érkeztek. E szakértők közül két csoportnak volt a legnagyobb befolyása a népesedési probléma meghatározására és megoldására. Ezek voltak a [[Liu Zheng]] ({{lang|zh|刘铮}}) által vezetett tudóscsoport és a [[Song Jian]] ({{lang|zh|宋健}}) által vezetett másik csoport. A kínai népesedéspolitikáról szóló széles körű vitába kétféle tudós és tudós került be. Liu csoportja főként társadalomtudományi, míg Song csoportja természettudományos háttérrel rendelkezett.<ref name=":8">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |year=2003 |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=[[Population and Development Review]] |volume=29 |issue=2 |pages=168–169 |doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224}}</ref>
Kína különösen híján volt a népességkutatáshoz szükséges adatoknak, készségeknek és állami támogatásnak. Mao lakossággal kapcsolatos ambivalens hozzáállása miatt az 1950-es évek végén megszüntették a népességkutatásokat. Ez nyomot hagyott Kína népesedéstörténetében. A tudósok nem rendelkeztek a népességkutatáshoz szükséges készségekkel, módszertannal és adatokkal. Mao halála után a [[családtervezés]] Kína nemzeti céljának elérésének kritikus elemévé és előfeltételévé vált. Vagyis "Kína szocialista modernizációjának" elérése, amely magában foglalja az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem és a technológia modernizálását.<ref name=":4">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=Population and Development Review |year=2003 |volume=29 |issue=2 |page=167|doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224 }}</ref> Ezért ezen a ponton a népességtudomány szorosan kapcsolódott és kötődött az állami politikához. Kínának újra kellett definiálnia a népesedést, mint tudományterületet, azonosítania kellett a népesedési problémát Kínában, és megoldást kellett javasolnia rá.<ref name=":7">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |year=2003 |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=[[Population and Development Review]] |volume=29 |issue=2 |page=168 |doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224}}</ref> Az ilyen erőfeszítésekbe sokféle hátterű embercsoportot vontak be. Különböző nézeteket vallottak arról, hogy mit kellene tenni a népesedési probléma megoldása érdekében, különböző szakterületekkel rendelkeztek, és Kína különböző intézményeiből érkeztek. E szakértők közül két csoportnak volt a legnagyobb befolyása a népesedési probléma meghatározására és megoldására. Ezek voltak a [[Liu Zheng]] ({{lang|zh|刘铮}}) által vezetett tudóscsoport és a [[Song Jian]] ({{lang|zh|宋健}}) által vezetett másik csoport. A kínai népesedéspolitikáról szóló széles körű vitába kétféle tudós és tudós került be. Liu csoportja főként társadalomtudományi, míg Song csoportja természettudományos háttérrel rendelkezett.<ref name=":8">{{cite journal |last=Greenhalgh |first=Susan |year=2003 |title=Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy |url=https://www.jstor.org/stable/3115224 |journal=[[Population and Development Review]] |volume=29 |issue=2 |pages=168–169 |doi=10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x |jstor=3115224}}</ref>

==Hatásai==
{{fő|Eltűnt nők|Eltűnt nők Kínában}}

Az újszülöttek nemi aránya (a férfi és női születések között) a szárazföldi Kínában elérte a 117:100 arányt, és 2000 és 2013 között stabilizálódott, mintegy 10%-kal magasabb, mint az alapérték, amely 103:100 és 107:100 között mozog. Az 1981-es 108:100-ról - a természetes alapvonal határán - 1990-re 111:100-ra emelkedett.<ref>{{cite web | url=http://www.cicred.org/Eng/Seminars/Details/Seminars/FDA/papers/18_ChenWei.pdf | archive-url=https://web.archive.org/web/20060718153354/http://www.cicred.org/Eng/Seminars/FDA/papers/18_ChenWei.pdf | archive-date=18 July 2006 | last1 =Wei | first1 = Chen | title= Sex Ratios at Birth in China | year=2005 | access-date=2 March 2009}}</ref> 2020-ban a Nemzeti Népesedési és Családtervezési Bizottság jelentése szerint 30 millióval több férfi lesz, mint nő, ami potenciálisan társadalmi instabilitáshoz, és udvarlással motivált kivándorláshoz vezethet.<ref>{{cite news| title = Chinese facing shortage of wives | publisher = BBC | date = 12 January 2007| url = http://news.bbc.co.uk/go/pr/fr/-/1/hi/world/asia-pacific/6254763.stm | access-date = 12 January 2007}}</ref> A nemek közötti egyenlőtlenségre hivatkozott 30 milliós szám azonban valószínűleg erősen eltúlzott, mivel a születési statisztikákat torzítják a késői regisztrációk és a be nem jelentett születések: a kutatók például azt találták, hogy a nők későbbi életszakaszban lévő népszámlálási statisztikái nem egyeznek a születési statisztikákkal.<ref>{{cite web |last1=Zhuang |first1=Pinghui |title=China's 'missing women' theory likely overblown, researchers say |url=https://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/2050444/chinas-missing-girls-theory-likely-be-overblown-study |website=South China Morning Post |date=30 November 2016 |access-date=15 December 2019 |archive-url=https://web.archive.org/web/20191215011815/https://www.scmp.com/news/china/policies-politics/article/2050444/chinas-missing-girls-theory-likely-be-overblown-study |archive-date=15 December 2019 |url-status=live }}</ref>

A születéskori nemek arányának eltérése drámaian megnő az első születés után, amelyre vonatkozóan az 1980 és 1999 közötti 20 éves intervallumban az arányok folyamatosan a természetes alapvonalon belül maradtak. Úgy tűnik tehát, hogy a párok nagy többsége elfogadja az első terhesség kimenetelét, akár fiú, akár lány lesz. Ha az első gyermek lány, és lehetőségük van második gyermeket vállalni, akkor a párok rendkívüli lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a második gyermek fiú legyen. Ha egy párnak már van két vagy több fiú gyermeke, akkor a magasabb paritású szülések nemi aránya határozottan a nőies irányba tolódik el. Ez a demográfiai bizonyíték arra utal, hogy bár a családok nagyra értékelik a fiú utódok születését, gyakran felmerül egy másodlagos norma, miszerint lányt kell szülni, vagy a gyermekek neme között egyensúlyt kell teremteni. Zeng 1993-ban beszámolt egy 1990-es népszámláláson alapuló tanulmányról, amelyben 100 lányra mindössze 65-70 fiú jutott 100 olyan családban született gyermek esetében, ahol már két vagy több fiú született.<ref>{{citation | last1 = Zeng | first1 = Yi |display-authors=etal | year = 1993 | title = Causes and Implications of the Recent Increase in the Reported Sex Ratio at Birth in China | journal = Population and Development Review | volume = 19 | issue = June | pages = 283–302 | doi=10.2307/2938438| jstor = 2938438 }}</ref> Anderson és Silver (1995) tanulmánya hasonló mintázatot talált mind a [[han kínaiak|han]], mind a nem han nemzetiségűek körében [[Hszincsiang]] tartományban: a magas paritású szüléseknél a lányok erős preferenciája olyan családokban, ahol már két vagy több fiú született.<ref>{{citation | first1 = Barbara A | last1 = Anderson | first2 = Brian D | last2 = Silver | year = 1995 | title = Ethnic Differences in Fertility and Sex Ratios at Birth in China: Evidence from Xinjiang | journal = Population Studies | volume = 49 | issue = July | pages = 211–26 | doi=10.1080/0032472031000148476}}</ref> Ezt a tendenciát, hogy a magas paritású szüléseknél a lányokat előnyben részesítik azok a párok, ahol már születtek fiúk, később Coale és Banister is megállapította, akik szintén azt sugallták, hogy ha egy pár elérte a fiúk számával kapcsolatos célját, akkor sokkal valószínűbb, hogy "leállási magatartást" is tanúsít, azaz, abbahagyják a további gyermekvállalást.<ref>{{cite journal|last1=Coale|first1=Ansley J|author-link=Ansley J. Coale|first2=Judith|last2=Banister|date=December 1996|title=Five decades of missing females in China|journal=Proceedings of the American Philosophical Society|volume=140|issue=4|pages=421–450|jstor=987286|pmid=7828766|doi=10.2307/2061752|s2cid=24724998|url=https://zenodo.org/record/1235093|access-date=5 July 2019|archive-url=https://web.archive.org/web/20200101023236/https://zenodo.org/record/1235093|archive-date=1 January 2020|url-status=live|doi-access=free}} Also printed as {{cite journal |doi=10.2307/2061752 |pmid=7828766 |volume=31 |issue=3 |title=Five decades of missing females in China. |date=Aug 1994 |journal=Demography |pages=459–79 |jstor=2061752 |last1=Coale |first1=Ansley J. |last2=Banister |first2=Judith |s2cid=24724998 |url=https://zenodo.org/record/1235093 |access-date=5 July 2019 |archive-url=https://web.archive.org/web/20200101023236/https://zenodo.org/record/1235093 |archive-date=1 January 2020 |url-status=live |doi-access=free }}</ref>

A hosszú távú egyenlőtlenség a nemek arányának jelentős kiegyensúlyozatlanságához vagy ferdüléséhez vezetett. A Canadian Broadcasting Corporation beszámolója szerint Kínában 32 millió és 36 millió között van a többlet-férfiak száma, mint ami természetes módon várható lenne, és ez társadalmi problémákhoz vezetett. ''"Mivel hagyományosan a fiúgyermekeket részesítik előnyben a lányokkal szemben, az egygyermekes politikát gyakran említik Kína ferde nemi arányának okaként [...] Még a kormány is elismeri a problémát, és aggodalmát fejezte ki a több tízmillió fiatal férfi miatt, akik nem fognak tudni menyasszonyt találni, és esetleg nőrabláshoz, szexkereskedelemhez, a bűnözés más formáihoz vagy társadalmi zavargásokhoz fordulhatnak."''<ref name="cbc.ca"/> A helyzet a közeljövőben sem fog javulni. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia szerint 2020-ra 24 millióval több férfi lesz a házasulandó korú nőknél..<ref>{{citation | newspaper = Beijing today | date = Oct 2015 | url = https://beijingtoday.com.cn/2015/10/online-dating-a-path-to-marriage-for-young-busy-chinese/ | title = Online dating a path to marriage for young, busy Chinese | access-date = 31 October 2015 | archive-url = https://web.archive.org/web/20151212071638/https://beijingtoday.com.cn/2015/10/online-dating-a-path-to-marriage-for-young-busy-chinese/ | archive-date = 12 December 2015 | url-status = live }}</ref>

Ahogy a nemek közötti szakadék egyre szembetűnőbbé vált a fiúgyermekek előnyben részesítése a női utódokkal szemben, a politika végrehajtói a lányokkal járó előnyök népszerűsítésére helyezték át a figyelmüket. Kína vidéki, elszigetelt régióiban a kormányzat a lányt vállaló családoknak nagyobb hozzáférést biztosított az oktatáshoz és más erőforrásokhoz, például munkalehetőségekhez a szülők számára, hogy ösztönözze azt az elképzelést, hogy a lányvállalás a családra is pozitív hatással van.<ref>{{cite journal|last=LEWIS|first=NORAH L.|title=Implementing Social Change: China and the One Child Policy|date=1987|url=https://www.jstor.org/stable/41420898|journal=International Review of Modern Sociology|volume=17|issue=2|page=247|jstor=41420898|issn=0973-2047}}</ref>


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==

A lap 2023. január 20., 02:03-kori változata

Egy propagandafestmény Kuangtung tartományban az egyetlen gyermeket nevelő nukleáris család eszméjét népszerűsíti.
A születések alakulása Kínában 1950 és 2015 között

Az egygyermekes politika (kínaiul: 一孩政策; pinyin: Yī Hái Zhèngcè) kifejezés egy 1980 és 2015 között Kínában végrehajtott népességtervezési kezdeményezésre utal, amelynek célja az ország népességnövekedésének megfékezése volt azáltal, hogy sok családot egyetlen gyermekre korlátoztak. Ez a kezdeményezés egy sokkal szélesebb körű, a népességnövekedés megfékezésére irányuló erőfeszítés része volt, amely 1970-ben kezdődött és 2021-ben ért véget, egy fél évszázados program, amely magában foglalta a házasságkötés és a gyermekvállalás alsó korhatárát, a kétgyermekes korhatárt sok pár számára, a születések közötti minimális időintervallumot, a szigorú felügyeletet és a szabályok be nem tartásáért járó szigorú bírságokat. A programnak széleskörű társadalmi, kulturális, gazdasági és demográfiai hatásai voltak, bár az egygyermekes korlátozások hozzájárulása a tágabb programhoz vitatott.[1]

Kína családtervezési politikáját a túlnépesedéstől való félelem kezdte alakítani az 1970-es években, és a tisztviselők megemelték a házassági korhatárt, valamint kevesebb és szélesebb körben történő születésre szólítottak fel. A túlnépesedés az állami tisztviselők szemében akadályozná a nemzetgazdaság fellendítésére és az emberek életszínvonalának javítására irányuló programjukat.[2] 1980-ban egy teljes évtizednyi összehangolt erőfeszítés után szinte általános egygyermekes korlátozást vezettek be. Ezt aztán 1982-ben hivatalosan is beírták a Kínai Népköztársaság alkotmányába. Az alkotmányban foglaltak szerint a párok kötelesek betartani a családtervezés követelményeit. Minden család számára korlátozták, hogy csak egy gyermeket vállaljon.[3] Később a lakosság bizonyos csoportjai számára engedélyeztek néhány kivételt. Az 1980-as évek közepén a vidéki szülők számára engedélyezték a második gyermek vállalását, ha az első gyermek lány volt. Néhány más csoport, köztük az etnikai kisebbségek számára is engedélyeztek kivételeket.[4] 2015-ben a kormány eltörölte az összes megmaradt egygyermekes korlátozást, és bevezette a kétgyermekes korlátozást. Ezt 2021 májusában háromgyermekes korlátra lazították.[5] 2021 júliusában az összes korlátot, valamint a túllépésért járó büntetéseket is eltörölték.[6]

A politika végrehajtását országos szinten elsősorban a Nemzeti Népesedési és Családtervezési Bizottság, tartományi és helyi szinten pedig szakbizottságok kezelték.[7] A tisztviselők átható propagandakampányokkal népszerűsítették a programot és ösztönözték a betartását. A szigor, amellyel a programot végrehajtották, koronként, régiónként és társadalmi státuszonként változott. Egyes esetekben a nőket fogamzásgátlásra, abortuszra és sterilizációra kényszerítették. A politikát megszegő családok nagy pénzbírságokkal és egyéb büntetésekkel, például elbocsátásokkal és a jövőbeli karrier korlátozásaival szembesültek..

A népességszabályozási programnak széleskörű társadalmi hatásai voltak, különösen a kínai nőkre nézve. A patriarchális hozzáállás és a fiúk kulturális preferálása a nem kívánt csecsemő lányok elhagyásához vezetett, akik közül néhányan meghaltak, másokat pedig külföldre adoptáltak. Idővel ez az ország nemi arányát a férfiak felé tolta el, és a "hiányzó nők" generációját hozta létre. Ez a politika azonban azt is eredményezte, hogy a nők, akik egyébként a gyermekneveléssel lettek volna elfoglalva, nagyobb arányban vettek részt a munkaerőpiacon, és egyes lányok oktatásába a család nagyobb mértékben fektettek be. Még a politika megszüntetése után is alacsonyabbak a születési ráták Kínában, mint a politika bevezetése előtt.[8]

A Kínai Kommunista Párt a programnak tulajdonítja, hogy hozzájárult az ország gazdasági felemelkedéséhez, és azt állítja, hogy 400 millió születést akadályozott meg. Néhány tudós vitatja ezt a becslést, bár az ellenvetések az egygyermekes korlátozások hatására összpontosítanak.

Háttér

Kína népessége 1950 óta

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalapítása óta a szocializmus építése volt a legfőbb küldetés, amelyet az államnak teljesítenie kellett. A legfelsőbb állami vezetők úgy vélték, hogy a nagyobb népességszám hatékonyan hozzájárul a nemzeti erőfeszítésekhez.

Mao Ce-tung vezetése alatt Kínában a születési ráta 37 ezrelékről 20 ezrelékre csökkent.[9] 1949-ben ezer születésenként 227-ről 1981-re 53 ezrelékre csökkent a csecsemőhalandóság, és a várható élettartam drámaian megnőtt, az 1948-as 35 év körüli értékről 1976-ra 66 évre.[9][10] Az 1960-as évekig a kormány többnyire arra ösztönözte a családokat, hogy minél több gyermeket vállaljanak,[11] különösen a Nagy ugrás Előre idején, mivel Mao úgy vélte, hogy a népességnövekedés erősíti az országot, ami megakadályozta a családtervezési programok megjelenését Kína fejlődésének korábbi szakaszában.[12][13][14] Az állam ebben az időszakban igyekezett ösztönözni a több gyermekvállalást. Az olyan politikák, mint a Szovjetunióból származó "Anyahősnő" (kínaiul: 英雄母亲) a kommunista kormány egyik intézkedése volt.[14] Ennek eredményeként a népesség az 1949-es 540 millió körüli értékről 1976-ra 940 millióra nőtt.[15] 1970-től kezdve a polgárokat arra ösztönözték, hogy későbbi életkorban házasodjanak, és sokaknak csak két gyermekük lehetett.[16]

Bár Kína termékenységi rátája az 1970-es években e korlátozások hatására gyorsabban csökkent, mint bárhol máshol a világon, a kínai kormány úgy vélte, hogy még mindig túl magas, amit befolyásolt az olyan szervezetek, mint a Római Klub és a Sierra Club által javasolt, a lehetséges túlnépesedési válságról szóló globális vita. A termékenységi ráta az 1950-es évekbeli 5,9-ről az 1970-es évekre 4,0-ra csökkent. Ennek ellenére a népesség még mindig jelentős mértékben nőtt. Kínában 1949-ben körülbelül 541 670 000 ember élt. Ez a szám 1969-re 806 710 000-re emelkedett.

Az 1970-es évek elején az állam bevezetett egy sor születéstervezési politikát. Ez főként a későbbi gyermekvállalást (kínaiul: 晚; pinyin: wǎn), az újabb gyermekek születése közötti hosszabb időt (kínaiul: 稀; pinyin: xī) és a kevesebb gyermek születését (kínaiul: 少; pinyin: shǎo) szorgalmazta. A hatóságok 1978-ban kezdték ösztönözni az egygyermekes családokat, 1979-ben pedig bejelentették, hogy az egygyermekes családok mellett kívánnak kiállni. Ma Yinchu, a kínai népességtervezési elmélet egyik megalapítója[17] szintén a politika szellemi tervezője volt.[18][19][20][21][22][23] 1979 késő tavaszán Chen Yun volt az első magas rangú vezető, aki az egygyermekes politikát javasolta.[24][25]

1979. június 1-jén Chen Yun azt mondta:[26][27]

"Xiannian elvtárs javasolta nekem a "jobb egy, legfeljebb kettő" tervezést. Én azt mondtam, hogy legyen szigorúbb, és írja elő, hogy "csak egy lehet". Készülj fel arra, hogy mások bírálni fognak az utódok levágásáért. De ha nem tesszük meg, a jövő borúsan néz ki."

Fájl:Deng Xiaoping billboard in Lizhi Park.jpg
Az egygyermekes politikát a kínai "reform és nyitás" korai szakaszában javasolták. Teng Hsziao-ping, Kína akkori legfőbb vezetője támogatta a családtervezési politikát. 1982-ben Kína népessége meghaladta az 1 milliárd főt,[28][29] és ugyanebben az évben a családtervezés Kína alapvető politikájává (基本国策), valamint a kínai állampolgárok alkotmányos kötelességévé vált.[30]

Teng Hsziao-ping, Kína akkori legfőbb vezetője támogatta a politikát, más magas rangú vezetőkkel, köztük Hua Guofenggel és Li Xiannian-nal együtt.[26][31] 1979. október 15-én Teng Pekingben találkozott a Felix Greene által vezetett brit delegációval,[32][33] és azt mondta, hogy "mi egy gyermeket szorgalmazunk páronként. Gazdasági jutalmat adunk azoknak, akik megígérik, hogy csak egy gyermeket szülnek.".[26]

A politika megfogalmazása

"Virtuális" népesedési válság

Kína népességének törvényszerű, folyamatos, gyors növekedése és a társadalomra gyakorolt nyilvánvaló hatásai ellenére Kínában nem volt valódi "népesedési válság". A tudósok, köztük Susan Greenhalgh szerint az állam szándékosan hozott létre egy virtuális népesedési válságot, hogy politikai célokat szolgáljon.[34] Az állami promóciók szerint a fenyegető túlnépesedési válság tönkretenné a "Kína szocialista modernizációjának" megvalósítására irányuló nemzeti menetrendet, amely magában foglalja az ipart, a mezőgazdaságot, a nemzetvédelmet és a technológiát.[35]

Kína hozzáállása a népességszabályozáshoz a fórumokon a globális színtéren a válság koholt jellegét bizonyította. Az 1960-as évek közepén, amikor a születésszabályozás globális mozgalmai megjelentek, a kínai küldöttek kifejezték a népességszabályozással szembeni ellenzéki álláspontjukat. Az ENSZ által szervezett első, 1969-ben Bukarestben tartott népesedési világkonferencián azt állították, hogy ez egy imperialista program, amelyet a nyugati országok kényszerítettek rá a harmadik világ országaira, és hogy a népesség nem meghatározó tényezője a gazdasági növekedésnek és egy ország jólétének.[36] Mégis, amikor a hazai környezetre fordultak, az állam országos születésszabályozási programot kezdeményezett. Retorikájuk és cselekedeteik nem illettek egymáshoz, és felfedték az állam által támogatott "népesedési válság" törvénytelenségét, amely veszélyeztetheti Kína modernizációját.[36]

Azt is feltételezik, hogy matematikai kifejezéseket, grafikonokat és táblázatokat használtak fel egy olyan meggyőző narratíva kialakítására, amely bemutatja a népesedési probléma sürgősségét, valamint igazolja a kötelező születésszabályozás szükségességét az egész országban.[37] A kulturális forradalom korábbi traumái miatt a közvélemény és az állami felső vezetők a tudomány karizmájához fordultak, és néha vakon imádták azt, mint minden probléma megoldását. Így bármit, amit az úgynevezett tudományos alátámasztással lepleztek és díszítettek, mind a nép, mind az állam nagyra értékelt.[37]

1979-ben kezdtek megjelenni olyan érvek, amelyek szerint a túl gyors népességnövekedés szabotálja a gazdaságot és rombolja a környezetet, és lényegében megakadályozza, hogy Kína a globális világ méltó tagja legyen. Ügyes és szándékos összehasonlításokat végeztek a fejlett és iparosodott országokkal, például az Amerikai Egyesült Államokkal, Japánnal és Franciaországgal.[38] Egy ilyen összehasonlítás szerint Kína viszonylag alacsony egy főre jutó jövedelmét közvetlenül a népességnövekedésnek tulajdonítják, és semmilyen más tényezőnek. Bár az adatok igazak, az elrendezés és az olvasóknak való bemutatás módja mégis egy állam által meghatározott, kiemelt üzenetet közvetített, miszerint a népesedési probléma nemzeti katasztrófa, és azonnali orvoslásra van égető szükség.[38]

Kínai népességtudomány

Kína különösen híján volt a népességkutatáshoz szükséges adatoknak, készségeknek és állami támogatásnak. Mao lakossággal kapcsolatos ambivalens hozzáállása miatt az 1950-es évek végén megszüntették a népességkutatásokat. Ez nyomot hagyott Kína népesedéstörténetében. A tudósok nem rendelkeztek a népességkutatáshoz szükséges készségekkel, módszertannal és adatokkal. Mao halála után a családtervezés Kína nemzeti céljának elérésének kritikus elemévé és előfeltételévé vált. Vagyis "Kína szocialista modernizációjának" elérése, amely magában foglalja az ipar, a mezőgazdaság, a honvédelem és a technológia modernizálását.[35] Ezért ezen a ponton a népességtudomány szorosan kapcsolódott és kötődött az állami politikához. Kínának újra kellett definiálnia a népesedést, mint tudományterületet, azonosítania kellett a népesedési problémát Kínában, és megoldást kellett javasolnia rá.[39] Az ilyen erőfeszítésekbe sokféle hátterű embercsoportot vontak be. Különböző nézeteket vallottak arról, hogy mit kellene tenni a népesedési probléma megoldása érdekében, különböző szakterületekkel rendelkeztek, és Kína különböző intézményeiből érkeztek. E szakértők közül két csoportnak volt a legnagyobb befolyása a népesedési probléma meghatározására és megoldására. Ezek voltak a Liu Zheng (刘铮) által vezetett tudóscsoport és a Song Jian (宋健) által vezetett másik csoport. A kínai népesedéspolitikáról szóló széles körű vitába kétféle tudós és tudós került be. Liu csoportja főként társadalomtudományi, míg Song csoportja természettudományos háttérrel rendelkezett.[40]

Hatásai

Bővebben: Eltűnt nők és Eltűnt nők Kínában

Az újszülöttek nemi aránya (a férfi és női születések között) a szárazföldi Kínában elérte a 117:100 arányt, és 2000 és 2013 között stabilizálódott, mintegy 10%-kal magasabb, mint az alapérték, amely 103:100 és 107:100 között mozog. Az 1981-es 108:100-ról - a természetes alapvonal határán - 1990-re 111:100-ra emelkedett.[41] 2020-ban a Nemzeti Népesedési és Családtervezési Bizottság jelentése szerint 30 millióval több férfi lesz, mint nő, ami potenciálisan társadalmi instabilitáshoz, és udvarlással motivált kivándorláshoz vezethet.[42] A nemek közötti egyenlőtlenségre hivatkozott 30 milliós szám azonban valószínűleg erősen eltúlzott, mivel a születési statisztikákat torzítják a késői regisztrációk és a be nem jelentett születések: a kutatók például azt találták, hogy a nők későbbi életszakaszban lévő népszámlálási statisztikái nem egyeznek a születési statisztikákkal.[43]

A születéskori nemek arányának eltérése drámaian megnő az első születés után, amelyre vonatkozóan az 1980 és 1999 közötti 20 éves intervallumban az arányok folyamatosan a természetes alapvonalon belül maradtak. Úgy tűnik tehát, hogy a párok nagy többsége elfogadja az első terhesség kimenetelét, akár fiú, akár lány lesz. Ha az első gyermek lány, és lehetőségük van második gyermeket vállalni, akkor a párok rendkívüli lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a második gyermek fiú legyen. Ha egy párnak már van két vagy több fiú gyermeke, akkor a magasabb paritású szülések nemi aránya határozottan a nőies irányba tolódik el. Ez a demográfiai bizonyíték arra utal, hogy bár a családok nagyra értékelik a fiú utódok születését, gyakran felmerül egy másodlagos norma, miszerint lányt kell szülni, vagy a gyermekek neme között egyensúlyt kell teremteni. Zeng 1993-ban beszámolt egy 1990-es népszámláláson alapuló tanulmányról, amelyben 100 lányra mindössze 65-70 fiú jutott 100 olyan családban született gyermek esetében, ahol már két vagy több fiú született.[44] Anderson és Silver (1995) tanulmánya hasonló mintázatot talált mind a han, mind a nem han nemzetiségűek körében Hszincsiang tartományban: a magas paritású szüléseknél a lányok erős preferenciája olyan családokban, ahol már két vagy több fiú született.[45] Ezt a tendenciát, hogy a magas paritású szüléseknél a lányokat előnyben részesítik azok a párok, ahol már születtek fiúk, később Coale és Banister is megállapította, akik szintén azt sugallták, hogy ha egy pár elérte a fiúk számával kapcsolatos célját, akkor sokkal valószínűbb, hogy "leállási magatartást" is tanúsít, azaz, abbahagyják a további gyermekvállalást.[46]

A hosszú távú egyenlőtlenség a nemek arányának jelentős kiegyensúlyozatlanságához vagy ferdüléséhez vezetett. A Canadian Broadcasting Corporation beszámolója szerint Kínában 32 millió és 36 millió között van a többlet-férfiak száma, mint ami természetes módon várható lenne, és ez társadalmi problémákhoz vezetett. "Mivel hagyományosan a fiúgyermekeket részesítik előnyben a lányokkal szemben, az egygyermekes politikát gyakran említik Kína ferde nemi arányának okaként [...] Még a kormány is elismeri a problémát, és aggodalmát fejezte ki a több tízmillió fiatal férfi miatt, akik nem fognak tudni menyasszonyt találni, és esetleg nőrabláshoz, szexkereskedelemhez, a bűnözés más formáihoz vagy társadalmi zavargásokhoz fordulhatnak."[47] A helyzet a közeljövőben sem fog javulni. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia szerint 2020-ra 24 millióval több férfi lesz a házasulandó korú nőknél..[48]

Ahogy a nemek közötti szakadék egyre szembetűnőbbé vált a fiúgyermekek előnyben részesítése a női utódokkal szemben, a politika végrehajtói a lányokkal járó előnyök népszerűsítésére helyezték át a figyelmüket. Kína vidéki, elszigetelt régióiban a kormányzat a lányt vállaló családoknak nagyobb hozzáférést biztosított az oktatáshoz és más erőforrásokhoz, például munkalehetőségekhez a szülők számára, hogy ösztönözze azt az elképzelést, hogy a lányvállalás a családra is pozitív hatással van.[49]

Jegyzetek

  1. ↑ Analysis of China's one-child policy sparks uproar. www.science.org . (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  2. ↑ Hershatter, Gail. Women and China's Revolutions. Rowman et Littlefield, 253. o. (2019). ISBN 9781442215689 
  3. ↑ 中华人民共和国宪法. 中华人民共和国中央人民政府 . (Hozzáférés: 2022. április 22.)
  4. ↑ KIZLAK, KAMURAN: Çin'de üç çocuk: Siz yapın, biz bakalım (turkish nyelven). BirGün , 2021. június 21. [2022. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva].
  5. ↑ „China allows three children in major policy shift”, BBC, 2021. május 31. 
  6. ↑ Cheng, Evelyn: China scraps fines, will let families have as many children as they'd like. CNBC , 2021. július 21. (Hozzáférés: 2022. április 29.)
  7. ↑ Andrew Mullen: What was China's one-child policy and why was it so controversial?. South China Morning Post , 2021. június 1. (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  8. ↑ Ending the One-Child Policy in China Shows Continued Imbalance. BORGEN , 2021. október 29. (Hozzáférés: 2022. április 13.)
  9. ↑ a b „Population Growth in China: The Basic Characteristics of China's Demographic Transition”. Global Geografia. (Hozzáférés: 2011. december 22.)  
  10. ↑ World Development Indicators. Google Public Data Explorer. World Bank, 2009. július 1. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  11. ↑ „The Physics of Revenge: When Dr. Lu Gang's American Dream Died, Six People Died With It”, The Los Angeles Times Magazine, 1992. június 7.. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 14.) 
  12. ↑ Qu, H. (1988. március 1.). „A review of population theoretical research since the founding of the People's Republic of China”. Population Research (Peking, China) 5 (1), 21–28. o. ISSN 1002-6576. PMID 12281752.  
  13. ↑ (2006. augusztus 19.) „China's one child policy”. BMJ 333 (7564), 361–62. o. DOI:10.1136/bmj.38938.412593.80. PMID 16916810.  
  14. ↑ a b 中国人口政策演变 (kínai nyelven). Fudan University , 2015. április 7. [2019. november 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  15. ↑ Total population, CBR, CDR, NIR and TFR of China (1949–2000). China Daily. [2017. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  16. ↑ Birth control in China 1949–2000: Population policy and demographic development.. London: Routledge (2003. május 21.) 
  17. ↑ Allison C. Lund: The One Child P The One Child Policy: A Moral Analysis of China's Most Extreme Population Policy. DePauw University . (Hozzáférés: 2022. július 25.)
  18. ↑ Thoughts on Economic Development in China. Routledge (2013. március 5.). ISBN 9781135075897 
  19. ↑ One Child: The Story of China's Most Radical Experiment. Houghton Mifflin Harcourt (2015. november 3.). ISBN 9780544276604 
  20. ↑ How China Escaped Shock Therapy: The Market Reform Debate. Routledge (2021. május 26.). ISBN 9780429953958 
  21. ↑ The Making of the Human Sciences in China: Historical and Conceptual Foundations. BRILL (2019. május 7.). ISBN 9789004397620 
  22. ↑ Historical Dictionary of the Chinese Environment. Rowman & Littlefield (2019. október 8.). ISBN 9781538120361 
  23. ↑ Routledge Handbook of the History of Global Economic Thought. Routledge (2014. augusztus 27.). ISBN 9781317644118 
  24. ↑ Greenhalgh, Susan (2005. május 21.). „Missile Science, Population Science: The Origins of China One-Child Policy”. The China Quarterly 182 (182), 253–276. o. DOI:10.1017/S0305741005000184. ISSN 0305-7410.  
  25. ↑ Greenhalgh, Susan (2003. május 21.). „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29 (2), 163–196. o. DOI:10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x. ISSN 0098-7921.  
  26. ↑ a b c Yang, Min: 独生子女政策出台始末 (kínai nyelven). Chinese University of Hong Kong . (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  27. ↑ Li, Qi: 二十世纪五十年代中共领导人的人口控制思想探析 (kínai nyelven). The Research Institute of the History and Literature of the Chinese Communist Party , 2019. július 9. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  28. ↑ Ma, Laurence J. C. (1983. május 21.). „Preliminary Results of the 1982 Census in China”. Geographical Review 73 (2), 198–210. o. DOI:10.2307/214644. ISSN 0016-7428.  
  29. ↑ Tien, H. Y. (1984. április 1.). „Tempest in China's population pyramid?”. Population Today 12 (4), 6–7. o. ISSN 0749-2448. PMID 12266071.  
  30. ↑ Goldman, Russell. „From One Child to Three: How China's Family Planning Policies Have Evolved”, The New York Times, 2021. május 31.. [2021. december 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2021. június 19.) 
  31. ↑ Potts, Malcolm (2006. augusztus 19.). „China's one child policy”. BMJ: British Medical Journal 333 (7564), 361–362. o. DOI:10.1136/bmj.38938.412593.80. ISSN 0959-8138. PMID 16916810.  
  32. ↑ Xian, Quzhou. Beijing Review. Beijing Review, 18. o. (1980. május 21.) 
  33. ↑ 邓副总理会见英知名人士代表团并接受英国朋友的集体采访 (kínai nyelven). People's Daily , 1979. október 16. (Hozzáférés: 2021. június 19.)
  34. ↑ Greenhalgh, Susan. „"Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy".”. Population and Development Review 29, 172–175. o.  
  35. ↑ a b Greenhalgh, Susan (2003). „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29 (2), 167. o. DOI:10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x.  
  36. ↑ a b Feng, Wang (2013. február 19.). „Population, Policy, and Politics: How Will History Judge China's One-Child Policy?”. Population and Development Review 38, 115–129. o. DOI:10.1111/j.1728-4457.2013.00555.x.  
  37. ↑ a b Greenhalgh, Susan. „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29, 171–172. o.  
  38. ↑ a b Greenhalgh, Susan. „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29, 172–176. o.  
  39. ↑ Greenhalgh, Susan (2003). „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29 (2), 168. o. DOI:10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x.  
  40. ↑ Greenhalgh, Susan (2003). „Science, Modernity, and the Making of China's One-Child Policy”. Population and Development Review 29 (2), 168–169. o. DOI:10.1111/j.1728-4457.2003.00163.x.  
  41. ↑ Sex Ratios at Birth in China, 2005. [2006. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. március 2.)
  42. ↑ „Chinese facing shortage of wives”, BBC, 2007. január 12. (Hozzáférés: 2007. január 12.) 
  43. ↑ China's 'missing women' theory likely overblown, researchers say. South China Morning Post , 2016. november 30. [2019. december 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 15.)
  44. ↑ Zeng, Yi (1993), "Causes and Implications of the Recent Increase in the Reported Sex Ratio at Birth in China", Population and Development Review 19 (June): 283–302, DOI 10.2307/2938438
  45. ↑ Anderson, Barbara A & Silver, Brian D (1995), "Ethnic Differences in Fertility and Sex Ratios at Birth in China: Evidence from Xinjiang", Population Studies 49 (July): 211–26, DOI 10.1080/0032472031000148476
  46. ↑ (1996. december 1.) „Five decades of missing females in China”. Proceedings of the American Philosophical Society 140 (4), 421–450. o. DOI:10.2307/2061752. PMID 7828766. (Hozzáférés: 2019. július 5.)   Also printed as (1994. augusztus 1.) „Five decades of missing females in China.”. Demography 31 (3), 459–79. o. DOI:10.2307/2061752. PMID 7828766. (Hozzáférés: 2019. július 5.)  
  47. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) cbc.ca nevű lábjegyzeteknek
  48. ↑ "Online dating a path to marriage for young, busy Chinese", Beijing today, Oct 2015, <https://beijingtoday.com.cn/2015/10/online-dating-a-path-to-marriage-for-young-busy-chinese/>. Hozzáférés ideje: 31 October 2015
  49. ↑ LEWIS, NORAH L. (1987. május 21.). „Implementing Social Change: China and the One Child Policy”. International Review of Modern Sociology 17 (2), 247. o. ISSN 0973-2047.  

Irodalom

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Egykepolitika_Kínában&oldid=25743195”