Ödéma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ödéma

Az ödéma (más néven vizenyő v. vízkór; latinul: oedema) a kapillárisok és szövetek közötti folyadékcsere folyamatának zavarából adódó fokozott folyadékfelhalmozódás a szövetekben. Gyakori oka a só- és vízháztartás egyensúlyának hormonális okokra visszavezethető felborulása, az allergiás reakciók, mélyvénás trombózis, vesét érintő betegségek, illetve a szívelégtelenség.

Csoportosítása[szerkesztés]

Lokális ödéma[szerkesztés]

Generalizált ödéma[szerkesztés]

Okok[szerkesztés]

Fiziológiás oka lehet:

  • a hidrosztatikai nyomás növekedése a kapillárisban
  • az ozmózisnyomás csökkenése a kapillárisban
  • a szövet ozmózisnyomásának növekedése

Az ödéma lehet ártalmatlan, időszakos dagadás, de akár súlyos, életveszélyes elváltozás is (például tüdőödéma).

Klinikai szempontok[szerkesztés]

  • Gyakori oka a testszerte megfigyelhető ödémának a jobb szívfél elégtelenség. A bal szívfél elégtelensége a tüdőben okoz folyadékfelhalmozódást, amely megfelelő táptalajt jelent a kórokozóknak, ezzel tüdőbetegségek számos formáját idézve elő a betegben. Az ilyen betegek gyakran vizelnek éjszaka (nycturia), hiszen a felhalmozott folyadékot a szervezet megpróbálja üríteni.
  • Veseelégtelenségekre jellemző a szem körüli ödéma reggel. Az ilyen betegség kis mértékű szöveti folyadékfelhalmozódással jár, de az a legpermeábilisabb érrendszerrel rendelkező területeknél jelentkezik, amilyen a periorbitális tájék is.

Kezelése[szerkesztés]

Terápiájában elsősorban vizelethajtó gyógyszereket használnak. A végtagödéma kezelhető masszázssal is.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horváth János, Komáromy Sándor. Masszázs. Magánkiadás. ISBN 9789630618199 

Források[szerkesztés]

  • szerk.: Harrison: A belgyógyászat alapjai. Springer Hungarica (1994). ISBN 9637922962 

További információk[szerkesztés]