Zádor István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Zádor István
Született 1882. január 15.[1][2][3]
Nagykikinda
Elhunyt 1963. május 24. (81 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Kitüntetései Kossuth-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor István témájú médiaállományokat.

Zádor István (Nagykikinda, 1882. január 15.Budapest, 1963. május 24.) magyar grafikus, festő, portréfestő.

Életútja[szerkesztés]

Zádor István 1917-ben hadirajzolóként Olaszországban, Pordenone főterén.

A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke.

Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.

Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét,[4] s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[5]

Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.

Kiállítások (válogatás)[6][szerkesztés]

Műveiből[7][szerkesztés]

  • Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
  • Ebédlő (1918)
  • Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban)
  • Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)[8]
  • Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdonban)

Díjak[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b István Zádor
  3. Benezit Dictionary of Artists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Buenos Aires : Kárpát, 1952. – 132 p.
  5. Színművek / Lev Tolsztoj ; ford. Németh László ; [a "Tolsztoj drámái" c. fejezetet Heller Ágnes írta ; ill. Végh Gusztáv, Zádor István]. – Budapest : Új Magyar K., 1956. – 392 p. [1] t. (Orosz remekírók)
  6. Lista www.artportal.hu nyomán.
  7. Lista www.hung-art.hu nyomán
  8. Kieselbach Galéria honlapján

Források[szerkesztés]

  • Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Zádor István festő, grafikus lásd 940. p. ISBN 963-8477-46-6
  • Dénes Tibor: Zádor István, (Képzőművészet, 1938)
  • Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógusa (Ernst Múzeum 1958)
  • Egy félévszázad rajzokban : riportrajzok, rajzok, rézkarcok, kőrajzok / Zádor István. – Budapest : Gondolat, 1959. – 17 p., 125 tábla
  • Szolnok Zádor István művészetében : kiállítási katalógus. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnoki Galéria, 1973.

További információk[szerkesztés]