Viszolaj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Viszolaj (Visolaje)
Visolaje kostol 01.jpg
Viszolaj címere
Viszolaj címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületTrencséni
JárásPuhói
Első írásos említés 1327
Polgármester Daniela Ďuricová
Irányítószám 018 61
Körzethívószám 042
Forgalmi rendszám PU
Népesség
Teljes népesség953 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség93 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság267 m
Terület9,65 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Viszolaj (Szlovákia)
Viszolaj
Viszolaj
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 04′ 15″, k. h. 18° 21′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 15″, k. h. 18° 21′ 50″
Viszolaj weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Viszolaj témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Viszolaj (szlovákul Visolaje) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Puhói járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Puhótól 8 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai község területén a nagymorva korszakból származó halomsírok találhatók. A települést 1327-ben "Wizolay" néven említik először. 1332-ben "Wissola", 1369-ben "Wyzzalay", 1598-ban "Wyssolay" néven említik. A Viszolajszky, a Szlopnyanszky és Szúnyogh családok birtoka volt, később a budatíni váruradalom része. Templomát már 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. 1598-ban 35 háza volt. 1720-ban 29 adózója volt, közülük 21 zsellér. 1784-ben 99 házában 108 családban 595 lakos élt. 1828-ban 92 háza és 829 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, seprűkötéssel foglalkoztak. 1796-ban sörfőzde, szeszfőzde és papírmalom működött a településen. A 18. században Csáky gróf kastélyt épített itt. Lakói közül többen dolgoztak Magyarország, Csehország, Ausztria és Németország területén, a 20. század elején sokan vándoroltak ki a tengerentúlra. Házai a 19. századig kizárólag fából épültek, később vályogból építkeztek. Az első tégla és kőházak 1935-ben épültek a községben.

A 18. század végén Vályi András szerint " VISZOLAJ. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Szúnyog Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Belushoz nem meszsze; földgye jó."[2]

A 19. század közepén Fényes Elek szerint " Viszolaj, Trencsén m. tót falu, Bellushoz 1/2 óra: 771 katholik. lak. Kath. paroch. templom; kastély; több urasági épületek; sör és pálinka ház; tehenészet; papiros malom. F. u. gr. Csáky Istvánnő. Ut. p. Trencsén."[3]

A trianoni békeszerződésig Trencsén vármegye Illavai járásához tartozott. A háború után sokan foglalkoztak gyümölcstermesztéssel, kosárfonással is. 1938-ban a lakosság 80%-a mezőgazdaságból, 20 %-a külföldi munkákból élt. 1945-ben a Csáky birtokokat államosították és felosztották. 1947-ben a faluban az egykori pálinkafőzde helyén bőrgyárat alapítottak. Lakói a mezőgazdaság mellett méhészettel is foglalkoztak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 741, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 951 szlovák lakosa volt.

2011-ben 902 lakosából 880 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Gál tiszteletére szentelt római katolikus temploma 14. századi középkori eredetű, 1786-ban barokk stílusban építették át.
  • Kastélya eredetileg reneszánsz stílusú volt a 16. század második felében épült, később barokkizálták. 1981-ben sérült állapota miatt lebontották.
  • A plébánia épülete szintén 14. századi eredetű volt, 1788-ban barokk stílusban építették át. 1988-ban lebontották és újat építettek helyette.
  • Az útmenti vendéglő épülete 18. századi, állítólag Mária Terézia is éjszakázott benne.
  • Nepomuki Szent János szobrát Csáky gróf emeltette 1880-ban. A falu alsó végén az új híd mellett áll.
  • Hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére szentelt kápolnája 1949-ben épült.
  • Malmát még Csáky gróf építtette, építési ideje nem ismert. 1940-ben két helyi lakos Štefan Krško és Jozef Vačko vásárolta meg. Az őrlésen kívül elektromos áram termelésére is használták.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2017
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Külső hivatkozások[szerkesztés]