Váci múmiák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Váci múmiák elnevezéssel a váci Fehérek templomának 1994-es felújítása során megtalált 265 természetes úton mumifikálódott emberi maradványt, valamint további 40 személy csontmaradványát illetik. Az egész világon ritkaságszámba megy, hogy ennyi természetesen mumifikálódott holttest maradjon fönn. A 265 múmia sorban elhelyezett és egymásra helyezett díszes fakoporsóban feküdt. A koporsón feltüntették a nevet, halál dátumát és némelyiken az okát is. A feltáráskor ez alapján tudták beazonosítani a személyeket.

Az egyik váci múmia maradványai

A templomot a Domonkos rendi szerzetesek kezdték építeni 1699-ben. A templomhoz két kripta tartozott, melyekben 1731-1838 között temetkeztek. Főleg tehetősebb polgárok és egyházi személyiségek nyughelye volt.

Vizsgálatok[szerkesztés]

Felmerül a kérdés, hogyan maradhattak ilyen állapotban a testek, mivel a vizsgálatok során egyértelművé vált, hogy mesterséges beavatkozás nem történt. Az ELTE Meteorológiai Tanszékét kérték fel a kripta klímájának vizsgálatára.

A vizsgálat során arra jutottak, hogy a termek klímája nagyon hasonlít a magyarországi barlangokban és földalatti üregeiben mért hőmérsékletekhez: a külső hőmérséklettől függetlenül 8-11 °C között ingadozott.

A légnyomás a szabadtéri értékkel majdnem azonos - 991-1009 hPa – értéket mutatott. A folyamatos enyhe légmozgás átlagértéke elhanyagolható.

A páratartalom értéke - 90% - nagyon magas, ilyen értékek mellett a testeknek bomlásnak kellett volna indulni. A páratartalom az utóbbi időkben érte el ezt a szintet.

Ezeknek a környezeti tényezőknek az együttes hatása kedvezett a mumifikálódásnak.

Szerencsés volt még a koporsók egymásra helyezése, mivel a magasabban lévők kevésbé vizesedtek. Valamint a koporsók anyaga is fontos szerepet játszott. Fenyőfából készült, és a testek köré is faforgácsot szórtak. A fenyőfa hatóanyaga kedvező hatással volt a konzerválódási folyamatokra, a faforgács pedig felszívta a testnedveket, így elősegítette a kiszáradást.

A kriptában 107 nő és 119 férfi, valamint 38 megállapíthatatlan nemű holttestet találtak, akiknél 89%-ban fellelhető volt a tuberkulózis fertőzés, azonban mindössze 35%-nál volt a halál közvetlen okozója. A lelet-együttes tudományos értékét növeli, hogy a belső szervek nagyrészt épségben megőrződtek, ami lehetővé teszi a testek sokoldalú természettudományos vizsgálatát (antropológiai, patológiai, genetikai, fogászati vagy morfológiai vizsgálatok). A tudományos kutatások eredményeiből mintha egy mozaik darabkáit összeillesztenénk rekonstruálhatók 150-250 évvel ezelőtti város lakóinak biológiai jellemzői: a megélt életkor, az átélt sérülések és betegségek, a táplálkozási szokások, az életmód, a rokoni és szociális kapcsolatok, az arcvonások.

A leletek vizsgálata elősegítheti különböző betegségek és azok kialakulásának kutatását. Például a HIV, a Kaposi-szarkóma valamint a TBC esetében a kutatások megkezdődtek.


HIV[szerkesztés]

Dr Nagy Károly és csapata olyan kutatásokat végez, amik plusz információkat szolgáltathatnak az AIDS elleni küzdelemhez. A vizsgálatok a kezdeti szakaszban vannak, és arra kíváncsiak, milyen az emberi szervezetben végbemenő mutációk, okozhatják a HIV vírussal szembeni fogékonyságot. A kutatók azon kemokin-receptorok génjét vizsgálják, amelyekhez a sejtek felszínén a HIV vírus kötődik.

Az európai népesség egy részében ez a gén mutált, aminek eredményeként kevesebb a HIV vírus megkötését biztosító receptor a sejt felszínén, ezáltal az ilyen génekkel rendelkező emberek bizonyos mértékig ellenállóbbak a HIV vírussal szemben.

Magyarországon a lakosság 10-11 százaléka, a mediterrán országok lakói 5-6 százaléka, míg az afrikai lakosság egyáltalán nem rendelkezik ilyen mutációval. A váci múmiák maradványainak genetikai vizsgálatával képet kaphatunk arról, hogy a 200 évvel korábban élt emberekben gyakoribb volt-e ez a mutáció, mint a mai magyar lakosságban.

Kaposi-szarkóma[szerkesztés]

A Kaposi-szarkóma egy bőrdaganat, amit egy humán herpesz vírus, a HHV-8 okoz.

Ez a betegség az 1980-as évekig, az AIDS megjelenéséig igen ritka volt, azonban a legyengült AIDS betegek 30 százalékánál kifejlődik.

A kórt 1872-ben leíró Kaposi Mór magyar bőrgyógyászról nevezték el.

Vándor fakereskedőknél diagnosztizálta a daganatot. Ez visszamenőleg felveti, hogy a tumort egy fertőző ágens váltotta ki. Az 1872 előtti szakirodalomban sehol sem szerepel ez a betegség. Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán létezett-e a kór az ezt megelőző időkben. Ezt csak olyan elhunytak esetében lehet tanulmányozni, akiknél a bőr szövetek épségben megmaradtak.

Tuberkulózis[szerkesztés]

A tuberkulózissal kapcsolatos kutatásokat a Magyar Természettudományi Múzeum, Londoni Universal College és a Jeruzsálemi Héber Egyetem közösen végzi. A kutatás fő célja a tuberkulózis baktériumok antibiotikum-rezisztenciájának vizsgálata.

A betegséget a Mycobacterium hominis és Mycobacterium bovis nevű baktériumok okozzák, cseppfertőzéssel terjed.

A TBC nemcsak a tüdőt érintheti, megbetegítheti a belső szerveket, csontot, bőrt. A penicillin és további antibiotikum felfedezése óta jól kezelhető ez a betegség. Azonban a gyógyszerek szakszerűtlen használata miatt az utóbbi időben TBC baktériumok rezisztensebbek lettek az antibiotikumokkal szemben.

„Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint 2010-ben majdnem 1,5 millió ember halt meg tuberkulózisban, és 8,8 millió új esetet regisztráltak. Becslések szerint a világ népessége mintegy harmadának, azaz több mint kétmilliárd embernek van látens tuberkulózisa, ami azt jelenti, hogy fertőzöttek a baktériummal, de nem mutatják a betegség tüneteit, és nem is fertőznek, azaz nem adják tovább a betegséget.”[1]

Ezeknek az adatoknak a tükrében felértékelődik a leletek fontossága. Kivételes alkalom, hogy megvizsgáljanak olyan baktériumokat, amelyek még az antibiotikumok elterjedése előtt fertőztek.

A kutatók DNS vizsgálatokat végeznek, összehasonlítják a múmiák és a most élő emberek DNS-ét. Próbálják megtalálni miért voltak ellenállóbbak a múmiák a TBC-vel szemben.

Táplálkozási szokások[szerkesztés]

A maradványok fogkőmintáiból következtetni lehet a korabeli táplálkozási szokásokra. A vizsgálatok kimutatták, hogy főleg burgonyát és kukoricát fogyasztottak, hús csak ritkán került az asztalra. Éppen ezért a foguk rossz állapotban volt, elterjedt volt a fogszuvasodás. A kevés húsfogyasztás miatt a nyál savas kémhatású lesz, ami kedvez a szuvasodást okozó baktériumoknak.

Korabeli orvostudomány[szerkesztés]

A korabeli orvostudomány fejletlensége miatt magas volt a csecsemőhalandóság aránya. Akkoriban is ismerték a császármetszést, viszont ez a művelet csak nagyon kevés esetben nem jelentette az anya halálát. Gyakran már csak a halott anyán tudtak császármetszést végrehajtani, és így megmenteni az újszülöttet. Ezek az újszülöttek sokszor csak néhány nappal élték túl az édesanyjukat, ilyenkor a csecsemőt és az anyát külön koporsóba temették, azért mert nem tudták a holttesteket megfelelően lehűteni. A szülés után azonnal elhunyt újszülötteket az édesanyjukkal együtt temették el.

Azokban az időkben kis arányban tudták csak megállapítani a halál okát, és ebből kifolyólag féltek a tetszhaláltól, ennek a félelemnek egyik példája egy kivágott szívű apáca. Ez az apáca éppen szülővárosába tartott Vácon keresztül, amikor meghalt. Valószínűleg ő maga kérte a végrendeletében, hogy halála után vágják ki a szívét, de az is elképzelhető, hogy azért vágták ki a szívét, mert nem tudták volna konzerválni addig, amíg a szülővárosába szállítják, és ezért csak a szívét vitték el oda. Ez az eljárás akkoriban nagyon sok helyen megfigyelhető volt.

A fenti példák is azt bizonyítják, hogy az elmúlt korok feltárása nem csak a múltunk megismerését szolgálja, hanem a jövő kutatásait is segíti. Ebben a váci múmiáknak is nagy szerep juthat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Origo: Nagy Járványról mesélnek a váci múmiák génjei – 2012.08.13.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]