Szibériai szil

Szibériai szil
	Termesztett változat a Morton arborétumból
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Alrend:	Csalánvirágúak (Urticanae);
Család:	Szilfafélék (Ulmaceae);
Nemzetség:	Szil (Ulmus);
Faj:	U. pumila;
Tudományos név
	Ulmus pumila; L.
Szinonimák
	Ulmus campestris L. var. pumila (L.) Maxim.; Ulmus humilis Amman ex Steud.; Ulmus manshurica Nakai; Ulmus pumila var. genuina Skvort. ; Ulmus pumila var. microphylla Persoon;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szibériai szil témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szibériai szil témájú médiaállományokat és Szibériai szil témájú kategóriát.

A szibériai szil (Ulmus pumila) a szilfafélék (Ulmaceae) családjának szil (Ulmus) nemzetségébe tartozó növényfaja. Turkesztánban, Kelet-Szibériában, Mongóliában, Tibetben (Xizang), Észak-Kínában, az indiai Észak-Kasmírban és Koreában őshonos.^[1] A szibériai szilt Ázsiában, Észak-Amerikában és kisebb mértékben Európában (főleg Dél-Európában) termesztik is, mivel a szilfavésznek (Ophiostoma novo-ulmi) viszonylag jól ellenáll.

Az Egyesült Államok nyugati és középső részén invazív faj.^[2]^[3]

Leírása[szerkesztés]

10–20 m magasra növő fa, vagy sűrű cserje. Törzse alacsonyan ágazik el, ferde. Lombhullató, levelei kicsik (6–7 cm hosszúak), keskenyek, durván fűrészes szélűek. A levélváll többé-kevésbé szimmetrikus. Kétivarú virágai levélhónalji csomókban tavasszal a levelek előtt jelennek meg, szélbeporzásúak. Termése a nemzetségre jellemző lependék. A termést körülvevő termésszárnyak kezdetben asszimilálnak, később a magok terjedését segítik. ^[4]^[5]

Mérsékelt éghajlaton ritkán 60 évig is él, de Ázsiában ahol őshonos, 100–150 év az élettartama.^[forrás?]

Az U. pumila var. arborea (syn. Ulmus ‘Pinnato-Ramosa’) – turkesztáni szil^[6] hajtásai maradandóan szőrösek, a levelek csúcsa hosszabban kihegyezett.^[4]

A japán szillel (Ulmus japonica) alkotott hibridjét, az Ulmus ‘Sapporo Autumn Gold’-ot Angliában gyakorta ültették az 1980-as években szilfavész-rezisztenciája miatt.^[4]

Felhasználása[szerkesztés]

A kifejlett növények szárazság- és fagytűrők, a teljes napsütötte fekvést kedvelik. A pangóvizet és árnyékot rosszul viselik.

Bonszai[szerkesztés]

A szibériai szil kiválóan alkalmas bonszaiként történő nevelésre. Levelei aprók, gyors növekedésű, a szilfavészre kevésbé fogékony, mutatós fácska. Érdemes foglalkozni vele.

Csodasövény[szerkesztés]

Sövénynek nemesített változatát (Ulmus pumila ‘Celer’) manapság „csodasövény” néven emlegetik, mivel képes két év alatt teljesen zárt, kerítésmagasságú tömör növényfalat képezni. Rendkívül igénytelen a talajra, tehát a homokos talajon éppoly jól fejlődik, mint a lazított agyagos, kötött talajtípusokon. A magoncok, illetve csekély fejlettségű (20 cm-nél kisebb)palánták növekedése, természetesen jóval lassabb, még napos, bő vízellátottságú, legalább közepes minőségű talajokon is 5-8 év kell a teljes záródáshoz ~2m magasságig, zárt talajtakaró növényzet között.

Galéria[szerkesztés]

Levelek
A Góbi-sivatagban
A jellegzetes hosszú, lecsüngő vesszők

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ Fu, L., Xin, Y. & Whittemore, A. (2002). Ulmaceae, in Wu, Z. & Raven, P. (eds) Flora of China, Vol. 5 (Ulmaceae through Basellaceae). Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis, USA. [1]
↑ Ulmus pumila. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
↑ Siberian Elm: Ulmus pumila. Invasive Plant Atlas in the US. (Hozzáférés: 2014. április 18.)
↑ ^a ^b ^c Johnson
↑ Hajt
↑ Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 532. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ulmus pumila var. arborea című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

↑ Johnson: Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. 250–251. o. ISBN 978-963-09-6602-3
↑ Hajt: Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 77. o. (2001). ISBN 963 19 2183 2
A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

További információk[szerkesztés]

Bálint Gazda weboldala – Gentischer Gábor: Szilfák 5 nemzetsége: kocsikeréktől az ágyútalpig Archiválva 2014. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Hozzáférés: 2014-04-18
University of Connecticut (angolul) Hozzáférés: 2014-04-18
University of Florida (angolul) Hozzáférés: 2014-04-18

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Fu-1] Fu, L., Xin, Y. & Whittemore, A. (2002). Ulmaceae, in Wu, Z. & Raven, P. (eds) Flora of China, Vol. 5 (Ulmaceae through Basellaceae). Science Press, Beijing, and Missouri Botanical Garden Press, St. Louis, USA. [1]

[2] Ulmus pumila. Missouri Botanical Garden. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

[3] Siberian Elm: Ulmus pumila. Invasive Plant Atlas in the US. (Hozzáférés: 2014. április 18.)

[Johnson_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--4] Johnson

[Hajt_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--5] Hajt

[6] Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 532. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]