Sztrichnin
| Sztrichnin | |||
| |||
| |||
| Más nevek | Sztrichnidin-10-on | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 57-24-9 | ||
| PubChem | 441071 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C21H22N2O2 | ||
| Moláris tömeg | 334,41 g/mol | ||
| Olvadáspont | 284–286 °C | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+) Veszélyes a környezetre (N)[1] | ||
| R mondatok | R27/28-R50/53[1] | ||
| S mondatok | (S1/2)-S36/37-S45-S60-S61[1] | ||
| LD50 | 2,35 mg/kg (patkány, szájon át)[2] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A sztrichnin alkaloidok csoportjába tartozó vegyület, igen erős méreg. Neve a farkasmaszlag nevű növény tudományos nemzetségnevéből (Strychnos) származik.
Hatása[szerkesztés]
A sztrichnin erős fiziológiai hatású, rendkívül mérgező alkaloid, a legerősebb mérgek egyike, ezért öngyilkosságra, gyilkosságra, valamint Angliában a sör keserű ízének fokozására is használták.
A méreg bevétele után 30-60 perc múlva húzó érzés jelenik meg a végtagokban, a nyakszirt megmerevedik, a tudat tiszta, az arcon halálfélelem látszik. A kezdeti kisebb, körülírt görcs után az egész testre kiterjedő, heves görcsroham következik be, amely alatt az izmok, főképp a bordaközi izmok összehúzódnak, a légzés megszűnik, az arc elkékül. A hosszan tartó roham fulladást okozhat. A rohamok általában nem tartanak tovább 3-4 percnél.
Mérgezéskor legfontosabb a csend és a nyugalom biztosítása. A rohamok, melyek rángógörcsökkel végződnek, 15-20 percenként ismétlődhetnek, de a 3-4. roham után bekövetkezik a halál és csak igen ritkán visel el az ember 8-10 rohamot. Ha a beteg a rohamon túl van, a gyógyulás néhány nap múlva bekövetkezik.
A sztrichnin ellenszerei közül legmegbízhatóbb a klorálhidrát és a paraldehid.
Kémiai leírása[szerkesztés]
Képlete C21H22N2O2. Tisztán színtelen, négyoldalú kis oszlopokból áll. Olvadáspontja 284 °C.
Vízben oldódik, oldata még erősen hígítva is rendkívül keserű. Oldódik kloroformban vagy 90%-os forró borszeszben. Nem oldható abszolút alkoholban vagy éterben. Az egészen tiszta sztrichnin salétromsavban színtelenül oldódik, míg a brucintartalom ilyenkor vörös színű oldatot ad. Koncentrált kénsavval készült színtelen oldata kálium-dikromáttól ibolyaszínű lesz, amiről a sztrichnin könnyen felismerhető. Kálium-hidroxiddal összeolvasztva kinolin és indol képződik belőle. A sztrichnin egysavú bázis és savakkal többnyire jól kristályosodó és vízben könnyen oldódó sókat ad. Ezen sók közül az orvosi gyakorlatban rendszerint a salétromsavas sztrichnint, C21H22N2O2.HNO3, használják.
Előállítása[szerkesztés]
A vegyület főleg a farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és az ignácbab (Strychnos ignatii) magjában található meg, mindkettőben brucin jelenléte mellett.
Felhasználása[szerkesztés]
A sztrichnin a 16. században került be Németországba rágcsálók elleni védekezésként. Kis adagban használják a látás, a hallás és a szaglás javításához, ellenszere az altatószerek és a kuráre által okozott mérgezéseknek.
Sportolóknál a sztrichnint megfelelő dózisban az adrenalinszint növelésére, a jobb légzésre és az erőleadás növelésére használják.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c A sztrichnin (ESIS)[halott link]
- ↑ A sztrichnin vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. október 16. (JavaScript szükséges) (angolul)
- ↑ Ha a nagymama lecsóját eszik, nem kapják meg az érmet. Index.hu. (Hozzáférés: 2019. szeptember 7.)
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Sztrichnin, A Pallas nagy lexikona. Budapest: Arcanum FolioNET Kft. (1998). ISBN 963-85923-2-X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 26.