Brucin
| Brucin | |
| |
| IUPAC-név | 2,3-dimetoxisztrichnidin-10-on |
| Más nevek | 2,3-dimetoxisztrichnin 10,11-dimetoxisztrichnin |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 357-57-3 |
| PubChem | 442021 |
| ChemSpider | 390579 |
| KEGG | C09084 |
| UNII | 6NG17YCK6H |
| ChEMBL | 501756 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C23H26N2O4 |
| Moláris tömeg | 394,46 g/mol |
| Olvadáspont | 178 °C |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A brucin növényi alkaloid, a sztrichnin mellett fordul elő többek között a délkelet-ázsiai farkasmaszlag (Strychnos nux-vomica) és ignácbab (Strychnos ignatii) fajokban. A vegyületet Pelletier és Caventon izolálta 1891-ben a farkasmaszlag kérgéből. Szerkezete sokáig tisztázatlan volt.
Fizikai tulajdonságai[szerkesztés]
Etanolból kikristályosítva színtelen, monoklin prizmákat alkot. Íze rendkívül keserű. Hideg vízben rosszul, forró vízben valamelyest jobban oldódik. Éterben oldhatatlan.
Kémiai sajátságai[szerkesztés]
Bázikus jellegű vegyület. Tömény kénsavban színtelenül oldódik. Ha ehhez az oldathoz akár csak nyomnyi mennyiségű salétromsavat adunk, az oldat feltűnően vörössé válik. Nitrátok szintén adják a reakciót. Sói jól kristályosodnak.
Élettani hatása[szerkesztés]
Mivel szerkezetileg a sztrichnintől csak alig különbözik, már 2 mg tiszta brucin orális adagolása jellemző tüneteket vált ki. Halálos adagja körülbelül 1 gramm. Magas vérnyomás és egyes szívbetegségek ellen alkalmazzák.