Szerkesztő:Peligro/allap3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a Queen albumáról szól. Hasonló címmel lásd még: A Night at the Opera (egyértelműsítő lap).
Queen
A Night at the Opera
nagylemez
Megjelent1975. november 21.
Felvételek1975. augusztus–november
Sarm East Studios, The Roundhouse, Olympic Studios, Scorpio Studios, Lansdowne Studios, London, Anglia; Rockfield Studios, Monmouth, Wales
StílusProgresszív rock
Hossz44:11
KiadóEMI, Elektra
ProducerQueen, Roy Thomas Baker
Queen-kronológia
Sheer Heart Attack
(1974)		A Night at the Opera
(1975)		A Day at the Races
(1976)
Kislemezek az albumról
  1. Bohemian Rhapsody
    Megjelent: 1975. október 31.
  2. You’re My Best Friend
    Megjelent: 1976. május 18.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az A Night at the Opera a brit Queen rockegyüttes negyedik stúdióalbuma. 1975. november 11-én jelent meg (Amerikában december 2-án), a producerei Roy Thomas Baker és az együttes tagjai voltak. Az első három albumával az együttes megalapozta a hírnevét Angliában, de különböző nézeteltérések miatt úgy döntöttek, hogy elhagyják az addig őket menedzselő Trident Studiost, és John Reid ügyvéd cégéhez szerződnek. Jól tükrözve az együttes „jöhet bármi” hozzáállását, az albumon található dalok rendkívül széles stílusbeli skálán mozognak: a heavy metaltól kezdve, a misztikus progresszív rockon keresztül egészen az ukulelével kísért ragtime zenéig. A dalszöveg hasonlóan sokrétű, néhol egyszerű, szentimentális és humoros, máshol életrajzi ihletésű, és nehezen megfejthető.

Az album felvételei négy hónapig zajlottak hat különböző stúdióban, a dalok egy részét előre megírták, a másik részét közösen alakították ki az ülések során. A legfejlettebb felvételi eljárásokat alkalmazták, és a 24 sávos felvételi technológiát teljesen kihasználva, a felvételek többszörös egymásra másolásával erőteljesen megszólaló ének és gitárhangzást hoztak létre. Sokat kísérleteztek a stúdióban, és egyes dalokba addig általuk sem ismert hangszerek és effektusok kerültek, mint a hárfa, az elektromos zongora, vagy egy autó kipufogóhangja.

Megjelenése idején javarészt pozitív kritikákat kapott: a dicsérői szerint a különböző stílusú dalok jól kiegészítik egymást, a bírálói viszont túlprodukáltnak és nagyképűnek tartották. Az első helyet érte el az angol albumlistán, és Amerikában is kedvező fogadtatásra talált, a negyedik helyet érte el a listán, és napjainkig több mint hárommillió példányban fogyott. Két sikeres kislemez jelent meg róla: a „You’re My Best Friend” és a „Bohemian Rhapsody”. Utóbbi az együttes legjobbnak tartott dala, megjelenése idején páratlan sikert aratott, kilenc egymást követő héten át vezette az angol slágerlistát, és világszerte több milliós példányszámban vásárolták meg. Általános vélekedések szerint ez az együttes legjobb stúdióalbuma, és a rocktörténet egyik nagy hatású lemeze. Világszerte hozzávetőlegesen tízmillió példányban kelt el.

Háttér[szerkesztés]

Felvételek[szerkesztés]

A walesi vidéken fekvő Rockfield Studios bejárata

Még a felvételek kezdete előtt mindannyian elutaztak egy vidéki kúriába, hogy kipihenjék az utóbbi időszak, és a Tridenttől való elszakadás fáradalmait.[1] Ezt követően 1975. augusztus 24-én a walesi vidéken lévő Rockfield Studiosba érkeztek, ahol el is szállásolták őket. A stúdió egy egykori farmból volt kialakítva, így például Mercury zongoráját és Taylor dobfelszerelését az egykori takarmánytárolóban és etetőben állították fel, bekábelezve az egész farmot. A napok munkával, de alapvetően nyugodtan teltek, a szabadidejükben a stúdió tulajdonosa szerint sokat frizbiztek az udvaron.[2] Szeptemberben elhagyták a Rockfieldet, és Baker tanácsára a megerőltető munka után újabb időt töltöttek el pihenéssel egy vidéki házban. A pihenőidő alatt Baker videólejátszóján megnézték többek közt az 1935-ös Botrány az operában című filmet, és mivel a „Bohemian Rhapsody” bizonyos részei is utaltak az operára, ekkor határozták el, hogy innen kölcsönzik az album címét.[3] Rockfield után pihi, albumcím Ezt követően visszatértek Londonba, ahol a Sarm East Studiosban folytatták a felvételeket, és a rájátszások rögzítéséhez igénybe vették még az Olympic és Landsdowne Studios-t is.[4]

24 sávos Studer A80-as felvevő, amilyet a Sarm East Studiosban is használtak

Már a lemez megjelenése idején elterjedt, hogy rengeteg pénzt költöttek a felvételekre, a pontos szám azonban nem ismert: Mercury egy interjúban 15 és 20 ezer font közé saccolta,[5] Mark Blake az együttesről írt könyvében 40 ezret említ,[6] a Rolling Stone szerint pedig 80 ezer fontot.[7] költségek A lemez záró dalát, az instrumentális „God Save the Queen”-t már az előző album üléseinél felvették.[8] A régről ismerős Mike Stone volt a hangmérnök, Gary Lyons az asszisztense, a Sarm East Studiosban pedig a pályakezdő Gary Langan segédkezett asszisztensként.[3] Az elérhető legfejlettebb eszközöket használták: a Rockfield, Roundhouse és Landsdowne stúdiókban Studer A80-as 24 sávos hangrögzítőket használtak, a Scorpio Studiosban Telefunkent, a Sarmban pedig először 3M-et, amit később MCI 16/24 sávosra cseréltek. Bár ezek a gépek akkoriban nagyon modernek voltak, gyakran mégis komoly kihívást jelentett a kezelésük. A Telefunkennek jó megoldása volt a folytonossági hibák megelőzésére, de ez inkompatibilissé tette a többi géppel szemben. Ezért egy idő után lecserélték Ampexre, amely viszont gyakran nem tudta azonos sebességgel tekerni a szalagokat.[9]

Sokat kísérleteztek a gitár mikrofonozásával: May Vox AC30-as erősítőiről hiányoztak a hátlapok, ezért betettek néhány mikrofont mögéjük és a falak közé is, hogy környezeti zajokat és a gitár teljes spektrumát be tudják fogni. Egyes mikrofonok elé fém és beton csöveket illesztettek, hogy tülkölő hanghatást érjenek el.[9] A gitáros egyébként rendkívül lassan és precízen dolgozott, képes volt például egy gitárszóló felvételével egy hetet eltölteni, csak hogy minden a legapróbb részletekig stimmeljen.[10] Normál hangolással játszott, egyedül a „The Prophet’s Song”-ban hangolta le a legfelső húrt E-ről D-re.[11] ????????? Az együttes erőteljesen megszólaló dalaiban különös torzítás hallható, különösen a dobolásnál: „volt egy régi erősítő rendszer, ez volt a felelős a torzításért az „opera szakasz” végén.” – mondta Baker. „De nem csak amiatt lehetett. Okozhatta az extra részösszeírás és az öreg erősítő kombinációja. Amikor ehhez a részhez értünk, a mérők annyira kiakadtak, hogy nem működtek tovább. Ezért kikapcsoltuk a gépet, és a „Bohemian Rhapsody” utolsó szakaszát kézzel, hagyományos módon mixeltük, a hangerőszabályzók felügyelete alatt.” Baker viccesnek tartotta, hogy később az együttes jellegzetességévé vált ez a torzítás, és az utánuk következő zenekarok gyakran külön torzító gépekkel próbálták elérni azt a hangzást, ami a Queen esetében egy hiba (vagy hibák összessége) miatt jelentkezett.[9]

„A dobok, a basszusgitár, talán még Freddie zongorája és ritmusgitárja 10 vagy 12 csatornát foglalt le, így csak 12 csatorna maradt a bűvészkedésre, ami nem is olyan sok, ha belegondolsz, mennyi vokál van a számokban. Állandóan butítanunk kellett a rögzítést anélkül, hogy az minőség rovására menjen, és még csak nem is mehettünk vissza az előző beállásra. Ha vissza kellett lépnünk egyet, tíz esetből kilencszer tönkrement, amit addig csináltunk...”
   – Gary Langan hangmérnök[12]

Normális esetben egy-egy dal énekét a felvétel kezdeti szakaszán rögzítették, a nagy háttérvokállal rendelkező daloknál viszont ez fordítva volt, először a háttérvokálokat kellett rögzíteni, nehogy ne maradjon neki hely, majd utána a fő éneket.[13] Az együttes egyik védjegye, az erőteljes énekhangzás fontos részét képezi a „Bohemian Rhapsody” és „The Prophet’s Song” című daloknak. A kórushatású éneket többszörös rájátszással érték el, azaz több külön éneksávot vettek fel, majd ezeket fokozatosan egymásra másolták, végül megkaptak egy szalagot, amelyen már nyolcszorosan felülírt sávok voltak hallhatóak. Így hoztak létre hármójuk hangjából egy nagyszámú kórus megszólalására emlékeztető felvételt. Baker később találóan meg is jegyezte, hogy a felvételek szinte nem is álltak másból, mint folyamatos rájátszásokból.[9] Ehhez kapcsolódik az a történet – amelyről May sokszor nyilatkozta, hogy az emberek túlzásnak tartják, pedig igaz –, hogy a folyamatos használattól a magnószalag annyira elkopott, hogy szinte átlátszóvá vált.[3] A 24 sávos felvevők nagy technikai segítséget jelentettek a komplex vokál rögzítésében.[9] A „The Prophet’s Song” közepén elhangzó bonyolult kánont korabeli késleltető eszközökkel, élőben hozták létre. A Studer hangfelvevő Mercury énekét a középső csatornán rögzítette, majd az egyik visszhangot a jobb, a másikat a bal csatornán.[14]

A felvételek négy hónapja igen megerőltető volt a számukra.[15] Nagy elképzeléseik voltak az albummal kapcsolatban, mindent ki akartak próbálni rajta, amit addig idő és pénz hiányában nem valósíthattak meg az előző lemezeken[3] – May szerint úgy vágtak bele, hogy ez lesz az ő saját Bors őrmesterük, utalva a The Beatles legjobbnak tartott lemezére.[16] Baker, aki a könnyűzenei karrierje előtt klasszikus zenei felvételeknél segédkezett a Decca kiadónál, nagyban tudta hasznosítani az ottani tapasztalatait. Gyakori mondása volt abban az időszakban, hogy „Nincsenek problémák! Megoldandó feladatok vannak!”[17] A tagok javarészt elszigetelten, egymaguk dolgoztak a saját szerzeményeiken, gyakran két különböző stúdiót használtak párhuzamosan, ahogy May mondta később: „mialatt néhányan az egyik stúdióban dolgoztunk, a többiek egy másikban – ettől elvész a közösségi érzés. Néha ennek a személyes kapcsolatok látják a kárát”.[18] A kitalált dalkezdeményeket, ötleteket azért minden alkalommal bemutatták az egész együttes előtt, ahol aztán a többiek véleményezték azokat, tanácsokat adtak hozzájuk.[17]

Baker és a hangmérnökei, Stone, Lyons és Geoff Workman többfajta keverőpultot kipróbáltak: egyedileg gyártott konzolt a Rockfieldben, Cadac-ot a Roundhouse-ban, a Lansdowne-ban és a Scorpióban, valamint egy „állandóan széteső” MCI-t a Sarmban. Amikor visszavonultak a Sarmba a végső keveréshez, Trident B pultot használtak. Napokkal a keverés kezdése előtt ugyancsak a Sarmba telepítettek egy Allison számítógépes keverőrendszert is, de nem volt jó, Langan később nevetve így emlékezett rá: „Ez volt a világ első automatizált rendszere, de nevetséges volt, mert sosem működött rendesen.”[9] A felvételekről kevés félkész anyag maradt fent, mert nem szívesen készítettek demókat, mivel úgy gondolták, hogy az már másnap az EMI vezetőinek irodájában lenne. Mindannyiuknak volt egy Philips diktafonja, amivel igény esetén rögzíteni tudták a próbákat.[9]

Kompozíció[szerkesztés]

Szöveg[szerkesztés]

A Queen mind a négy tagja önálló dalszerző volt. Legtöbbször magukban dolgoztak az ötleteiken, nem zavarva egymást, de ha valahol elakadtak, akkor megkérdezték a többiek véleményét, és gyakran meg is fogadták a kapott tanácsokat.[19] Ebből fakadóan a szövegekre nem jellemző az egységesség, minden dal másról szól, más hangulatot ábrázol. Szöveg szempontjából hagyományosabb kategóriába tartozik a két szentimentális szerelmes dal, a „Love of My Life”, amelyet Mercury akkori élettársához, Mary Austinhoz címzett,[20] és a „You’re My Best Friend”, amelyet Deacon a feleségének, Veronicának írt.[21] A „Sweet Lady” is szerelmes dal, de komorabb hangvételű, egy megalázott férfiról szól, aki vívódik, hogy elhagyja-e az édes hölgyet, de képtelen megtenni. A lemez két ragtime stílusú dala, a „Lazing on a Sunday Afternoon” és a „Seaside Rendezvous” szövege könnyed és tréfás.[22] A „Death on Two Legs” Mercury rosszindulatú üzenete az együttes egykori menedzsmentjének, a Trident stúdió vezetőségének.[23] Még az együttes tagjai is meglepődtek a durva sorokon, az olyan kifejezéseken, mint a „halál két lábon” és a „csókold meg a seggem”, Mercurynak viszont tetszett, hogy az album egy hatásos kezdősorral indul: „a véremet szívod, mint egy pióca”.[24] May két történetmesélő dalt is írt. Az egyik a „’39”, amelynek sci-fi ihletésű történetében egy csapat űrhajós visszatér egy űrutazásról, és azt tapasztalják, hogy a számukra rövidnek tűnő utazása alatt a földön száz év eltelt, és mindenki, akit ismertek megöregedett vagy meghalt.[25] A másik a „Good Company”, ebben egy férfi meséli el az életétː fiatalkorában boldog és elégedett volt, de később egyre inkább lefoglalta a munka, így végül észre sem vette, hogy a barátai és a családja elhagyják.[26]

Az „I’m in Love with My Car”-ban Taylor az együttes egyik roadjáról, John Harrisról mesél, aki valósággal szerelmes volt az autójába.[27] A „The Prophet’s Song” című epikus szerzemény az album egyik legelvontabb, legnehezebben értelmezhető dala. May az 1974-es Sheer Heart Attack album ülései alatt a betegségéből lábadozott, a dalt pedig a lázálmai ihlették.[27] Bár a feltételezések szerint a bibliai árvízre utal, May szerint azonban nem ez volt a célja, egyszerűen csak leírta amit az álmában látott: „Nem akartam prédikálni a dalban. Van a dalban egy felvigyázó, aki azt üvölti, hogy »figyeljetek a látnok figyelmeztetésére«. Ez a fickó a dalból szerepelt az álmomban is. Igazán nem tudom, hogy tényleg próféta-e, vagy egy csaló, de ő az, aki azt mondja: »meg kell javítanod az útjaidat«. A dal inkább kérdéseket tesz fel, mint válaszokat ad.”[28] A lemez leghíresebb dala, a „Bohemian Rhapsody” élénk találgatások tárgya a szöveget illetően. May szerint önéletrajzi ihletésű,[29] Kenny Everett, Mercury egykori jó barátja értelmetlenségnek tartotta.[9] Komoly elemzések többféle eredményre jutottak: egyesek szerint az öngyilkosság előtti állapotot ábrázolja; Sheila Whiteley zenei szakértő szerint a dal írásakor Mercury fontos magánéleti változáson ment keresztül, és talán épp akkor kezdett bele az első homoszexuális kapcsolatába;[30] hasonló feltételezések szerint a szöveg metafora a coming outra.[31]

Zene[szerkesztés]

Fájl:Brian May banjolele.jpg
A felvételeken használt hangszerek egyike, az ukulele-bendzsó

Megjelenés[szerkesztés]

Fájl:Bohemian rhapsody.jpg
A „Bohemian Rhapsody” videoklipjének kezdő képét a Queen II album borítójáról mintázták[32]

Fogadtatás[szerkesztés]

Kereskedelmi[szerkesztés]

Kritikai[szerkesztés]

Harry Doherty, a Melody Maker kritikusa kedvelte a lemezt, az év egyik legjobb albumának tartotta, amely a Queen II legjobb ötleteit egyesíti a személytelen Sheer Heart Attack technikai virtuozitásával: „Bár el is ítélhetném őket a lemezen érezhető önelégültség miatt, mégis annyira ügyesek, hogy azt kell mondjam, talán eddig ez a legjobb lemezük.”[33] Tony Stewart is nagyrészt kedvezően írt róla az NME lapjain, dicsérve az együttes kísérletező kedvét, a jó dalokat, de a kételyeinek is hangot adott: „a hiedelem szerint azért van szükség az albumaik ennyire hivalkodó és aprólékos kidolgozására, mert az növeli a zenéjük hitelességét. Semmi sem áll távolabb az igazságtól. Azt gyanítom, hogy ha ugyanazt az anyagot egy négysávos magnóval vennék fel az Earl’s Court alagsorában, az eredmény ugyanolyan jelentős lenne, bár feltehetően nem olyan látványos.”[34] Kris Nicholsont, a Rolling Stone kritikusát irritálta a három dalban is tetten érhető ragtime hatás, de összességében kedvelte az albumot: „Végső soron az együttes kísérletező kedve, akkor is, ha rosszul sül el, érdekessé teszi őket. […] Mint minden heavy metal együttesnek, a Queennek is a legfőbb ismertetőjele az a trükk, ahogyan a dinamizmusukat kezelik. Ami viszont megkülönbözteti őket az átlagtól, az a szokatlan effektusaik: akusztikus zongora, hárfa, acapella ének, szintetizátorok nélkül. Jó dalokkal párosítva. A maga területén egyértelműen a Queen a legerősebb versenyző.”[35] Robert Christgau a The Village Voice-ban B– értékelést adott rá, és úgy érezte, az album „valójában nem kontármunka a maga fél tucat művészitől-a-keményig ’eklektikus’ módjában... és elég gyakran ér el parodisztikus tónust ahhoz, hogy azt sugallja, több van benne, mint első hallásra gondolnánk.” Ugyanakkor a kritikus nem tudta eldönteni, mi is az, amiben „több”.[36]

Kritikák
Forrás Értékelés
Melody Maker (kedvező) (1975)[33]
NME (vegyes) (1975)[34]
Rolling Stone (kedvező) (1976)[35]
Robert Christgau B– (1976)[36]
Entertainment Weekly A (1991)[37]
Classic Rock 5/5 (2001)[38]
RS Album Guide 3.5/5 (2004)[39]
Uncut 5/5 (2011)[40]
Pitchfork Media 8.9/10 (2011)[41]
Allmusic 5/5[42]

Öröksége[szerkesztés]

Az album dalai[szerkesztés]

Első oldal
  CímSzerző(k) Hossz
1. Death on Two Legs (Dedicated to…)Freddie Mercury 3:43
2. Lazing on a Sunday AfternoonMercury 1:07
3. I’m in Love with My CarRoger Taylor 3:05
4. You’re My Best FriendJohn Deacon 2:52
5. ’39Brian May 3:31
6. Sweet LadyMay 4:03
7. Seaside RendezvousMercury 2:15
Második oldal
  CímSzerző(k) Hossz
8. The Prophet’s SongMay 8:21
9. Love of My LifeMercury 3:39
10. Good CompanyMay 3:23
11. Bohemian RhapsodyMercury 5:55
12. God Save the Queentradicionális, átdolg. May 1:18
Bónusz dalok az 1991-es Hollywood Records kiadáson
  Cím Hossz
1. I’m in Love with My Car (remix: Mike Shipley) 3:28
2. You’re My Best Friend (remix: Matt Wallace) 2:52
Bónusz lemez a 2011-es Universal Records kiadáshoz
  Cím Hossz
1. Keep Yourself Alive (Long-Lost Retake, June 1975) 4:04
2. Bohemian Rhapsody (Operatic Section A-cappella Mix) 1:03
3. You're My Best Friend (Backing Track Mix) 2:57
4. I'm in Love with My Car (Guitar & Vocal Mix) 3:18
5. '39 (Live at Earl's Court, June 1977) 3:46
6. Love of My Life (Live at Festhalle Frankfurt, Feb 1979) 3:43
Bónusz videók a 2011-es iTunes Deluxe Edition kiadáshoz
  Cím Hossz
7. Bohemian Rhapsody (No Flames Original Version)  
8. Seaside Rendezvous (30th Anniversary 2005)  
9. Love of My Life (Live at Milton Keynes '82)  

Közreműködők[szerkesztés]

Jacky Gunn[43] és Georg Purvis[16] alapján.

Queen
Produkció
  • Queen – producer
  • Roy Thomas Baker – producer, hangmérnök
  • Mike Stone – hangmérnök
  • Gary Lyons – hangmérnök
  • Gary Langan – hangmérnök asszisztens
  • John Harris – hangszerek felelőse
  • David Costa – művészeti vezető
  • Freddie Mercury – borítóterv

Helyezések és eladások[szerkesztés]

Ország Helyezés
Brit albumlista[44] 1
Amerika Billboard 200[45] 4
Ausztriai albumlista[46] 9
Belga albumlista[46] 88
Franca albumlista[47] 16
Holland albumlista[46] 1
Japán albumlista[48] 9
Kanada RPM Top 100[49] 2
Német albumlista[46] 5
Norvég albumlista[46] 4
Svéd albumlista[46] 10
Új-Zélandi albumlista[46] 1

Eladási minősítések

Ország Eladási minősítés Megjegyzés Eladás
Anglia (BPI)[50] platina 300 000+
Amerika (RIAA)[51] 3× platina 2002-ben 3 000 000+
Amerika (Soundscan)[52] 1991 és 2009 között 1 001 000+
Argentína (CAPIF)[53] platina 40 000+
Ausztria (IFPI Austria)[54] arany 10 000+
Finnország (Musiikkituottajat)[55] arany 20 000+
Németország (BVMI)[56] platina 500 000+
Kanada (Music Canada)[57] platina 100 000+

Kislemezek

Év Kislemez GBR
[58] 		AUT
[59] 		BEL
[59] 		GER
[59] 		IRE
[60] 		NLD
[59] 		NOR
[59] 		SWI
[59] 		SWE
[59] 		USA
[45]
1975 Bohemian Rhapsody / I'm in Love with My Car 1 8 1 7 — 1 4 4 18 9
1976 You're My Best Friend / '39 7 — 23 — 3 6 — — — —

Kiadás[szerkesztés]

Ország Megjelenés dátuma Kiadó Formátum Katalógusszám
Amerika 1975. december 2. Elektra LP, magnókazetta 7E-1053 (LP)
TC-51053 (kazetta)
Anglia 1975. november 21. EMI EMTC 103 (LP)
EMTC 103 (kazetta)
Amerika 1991. szeptember 3. Hollywood CD, magnókazetta HR-61065-2 (CD)
HR-61065-4 (kazetta)
Anglia 1986. december EMI CD CDP 7 46207 2
Amerika 1982 Mobile Fidelity Sound Lab LP 1-067
1992 CD UDCD 568
Anglia 1994 Parlophone CD CDPCSD 130
Amerika 2002. április Hollywood 6 9286-01091-9
Anglia 2005. november Parlophone 0 0946 3 38457 2 5
Anglia 2011 Island 276 442 2

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. ↑ Blake 2010, 167. o.
  2. ↑ Blake 2010, 168. o.
  3. ↑ a b c d Blake 2010, 171. o.
  4. ↑ Purvis 2007, 36. o.
  5. ↑ Brooks–Lupton 2009, 76. o.
  6. ↑ Blake 2010, 177. o.
  7. ↑ Brown, Mick (1977. május 5.). „Queen's Mercury Rising”. Rolling Stone (238).  
  8. ↑ Purvis 2007, 155. o.
  9. ↑ a b c d e f g h Cunningham, Mark (1995. október). „The Making Of Queen's 'Bohemian Rhapsody'”. Sound on Sound (120).  
  10. ↑ Blake 2010, 172. o.
  11. ↑ Obrecht, Jas (1983. január). „Brian May: On The Record”. Guitar Player.  
  12. ↑ Purvis 2007, 121. o.
  13. ↑ Blake 2010, 170. o.
  14. ↑ Classic Albums 2006, „The Prophet's Song” c. 7:00–7:45.
  15. ↑ Sutcliffe 2010, 63. o.
  16. ↑ a b Purvis 2007, 35. o.
  17. ↑ a b Blake 2010, 169. o.
  18. ↑ Sutcliffe 2010, 58. o.
  19. ↑ Sutcliffe 2010, 74–75. o.
  20. ↑ Purvis 2007, 203. o.
  21. ↑ Blake 2010, 178. o.
  22. ↑ Brooks–Lupton 2009, 77. o.
  23. ↑ Classic Albums 2006, c. 6:45–6:55.
  24. ↑ Brooks–Lupton 2009, 76–77. o.
  25. ↑ Classic Albums 2006, c. 24:35–24:55.
  26. ↑ Purvis 2007, 157. o.
  27. ↑ a b Blake 2010, 179. o.
  28. ↑ Purvis 2007, 234. o.
  29. ↑ Blake 2010, 174–175. o.
  30. ↑ Whiteley 2006, 249–262. o.
  31. ↑ Gracyk 2007, 66. o.
  32. ↑ Purvis 2007, 123. o.
  33. ↑ a b Doherty, Harry (1975. november 22.). „Queen's crowning glory”. Melody Maker.  
  34. ↑ a b Stewart, Tony (1975. november 22.). „Queen: A Night at the Opera”. NME, 21. o.  
  35. ↑ a b Nicholson, Kris (1976. április 8.). „A Night at the Opera: Queen”. Rolling Stone (210), 76–77. o.  
  36. ↑ a b Christgau, Robert: Consumers Guide: Queen. robertchristgau.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  37. ↑ Farber, Jim (1991. február 15.). „We Will Reissue You”. Entertainment Weekly.  
  38. ↑ Robson, Andy (2001. december). „Jewels in the crown”. Classic Rock.  
  39. ↑ Coleman, Mark – Scoppa, Bud – Weingarten, Christopher R.: Queen Album Guide. rollingstone.com (angolul) (2010. április 11.) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  40. ↑ Cavanagh, David: Album review: Queen - The first five albums. www.uncut.net. (angolul) Uncut (2011) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  41. ↑ Leone, Dominique: Album Reviews: Queen: Reissues. www.pitchforkmedia.com. (angolul) Pitchfork Media (2011. március 24.) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  42. ↑ Erlewine, Stephen Thomas: Queen: A Night at the Opera. www.allmusic.com. (angolul) Allmusic (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  43. ↑ Gunn–Jenkins 1992, 266. o.
  44. ↑ Artist Chart History – Queen. www.officialcharts.com. (angolul) The Official Charts Company (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  45. ↑ a b Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) Allmusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  46. ↑ a b c d e f g Queen – A Night at the Opera. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  47. ↑ Le Détail des Albums de chaque Artiste. infodisc.fr (franciául) (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  48. ↑ クイーンのCDアルバムランキング "Queen Album discography". www.oricon.co.jp. (japánul) Oricon (Hozzáférés: 2013. április 26.)
  49. ↑ (1976. június 12.) „RPM 100 Top Albums”. RPM 25 (11).  
  50. ↑ Certified Awards – Search by parameters. www.bpi.co.uk. (angolul) BPI (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  51. ↑ Gold & Platinum – Searchable Database. www.riaa.com. (angolul) RIAA (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  52. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) soundscan nevű lábjegyzeteknek
  53. ↑ Argentina's Gold/Platinum/Diamond Certifications 1980-2010. capif.org.ar (spanyolul) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  54. ↑ Gold & Platin. www.ifpi.at. (németül) IFPI Austria (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  55. ↑ Kulta- ja platinalevyt – Artistit: Queen. www.ifpi.fi. (finnül) IFPI Finland (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  56. ↑ Bundesverband Musikindustrie: Gold/Platin-Datenbank. musikindustrie.de (németül) (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  57. ↑ CRIA Certification Results. www.cria.ca. (angolul) Music Canada (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  58. ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
  59. ↑ a b c d e f g Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
  60. ↑ Irish Singles Chart. irishcharts.ie (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Peligro/allap3&oldid=22731291”