Szerkesztő:Pallor/Cikkek/Dánia építészete

Koppenhága, Nyhavn negyed

Dánia régi építészete Európa architektúrájában nem játszott olyan vezető szerepet, mint a francia vagy az itáliai, inkább befogadó jellegű volt: az északi kereskedelmi utak révén csomópontjain érzékenyen reagált a technika és a stílusok változásaira, azokat mesteremberei révén a helyi igényekhez alakította.

Őskori építészet

Az itt élő népek időszámításunk előtt 5-6 ezer évvel ezelőtt bőr sátrakkal vándoroltak, s egyszerű gerendavázú, vessző és fakéreg burkolatú kunyhókat építettek. I. e. 3000 és 2500 között, a újkőkorszakban hagyott fel vándorló életmódjával a lakosság, s kezdtek letelepedni, majd földműveléssel és erdőkitermeléssel foglalkoztak. A házak ekkor már fából épültek, 3-6 méter átmérővel, általában egy család számára. De megjelentek az ún. "hosszú házak", melyekben több család élt, kb. 3 méteres szakaszonként. Barkærben (Djursland-félsziget) találtak két ilyen házat, melyek 85 méter hosszúak és 5-6 méter szélesek voltak, cölöpvázukat agyaggal tapasztották össze. Szintén a kőkorszak szerencsésen fennmaradt emlékei a sírokat kör alakban közrefogó dolmenek, és a földből ferdén kiálló, folyosót képező megalitikus sírok, melyeket csiszolt kőlapokkal fedtek, s kultikus célra is használták.

A vaskor (i. e. 500 - i. sz. 800-ig) hidegebb klímája komolyabb szerkezetű melegebb otthonok építésére kényszerítette az embert, akiknek az állatok védett téli szállásolására is megoldást kellett találniuk. Bár nem maradtak fenn ép lakóházak ebből a korból, de fém- és kerámialeletekből rekonstruálható a szerkezetük: az oromzat keletre és nyugatra, a kapu délre fordult, a tetőt gyeptégla vagy tőzeg fedte, a ház cölöpzete maga alkotta a falat is agyagtapasztással vagy anélkül. Skandinávia más területeihez képest a mai Dánia területén kevesebb, és más típusú faállomány volt, mely ekkoriban már ritkulni kezdett. A szabálytalanabb tölgyfatörzsekből csak rövidebb elemeket lehetett kinyerni, így bonyolultabb szerkezet kialakítására volt szükség, ami végül a favázas technika kialakulásához vezetett.

Fontos tény, hogy idegen nép nem hódította meg a területet, így az építészet történelmileg rákényszerített stílus nyomát nem viseli magán, csak azokat a technikákat használtak, melyeket maguk elsajátítottak a más népekkel való kereskedelmi és háború kapcsolatok során.

A középkor építészete

Fyrkat földvára légifelvételen

A 800 és az 1050 közötti időszak a viking portyázás korszaka, melynek során a korabeli Anglia egy része is dán uralom alá került. I. Harald dán király 965-ben felvette a kereszténységet, s ezzel elindult az egyházi építészet az országban. Ebben az időszakban nőttek a vallási és törvényhozási székhelyek városokká, fejlődött a kereskedelem és a hajóépítés tudománya is. Ugyanakkor az időszak mégis a katonai hódításokról szólt. A viking katonákat kör alakú táborokban képezték, melyeket egyenes, egymást derékszögben metsző utak hálóztak be. Valamennyi utcák által körbezárt tömbben négy egyforma ház épült, melyek egy belső udvart zártak közre. Ilyen földvárat találtak a ma Svédországhoz tartozó Trelleborgban, de még ismertebb a Fyrkat-földvár a dán Hobro városa közelében.

A kereszténység felvétele után misszionáriusok érkeztek az országba, kezdetben Hamburgból, később Angliából. Kezdetben Roskilde votl az ország fővárosa, de az egyházi központ a svédországi Lund volt. A korai időszakban egyszerű, kis falusi plébániatemplomok sokasága épült, jellemzően fából. 1100 és 1250 között 1800 kisebb-nagyobb templom épült, vagyis havonta körülbelül egy. Ezek többségi kisméretű, egyszerű templom, az Európában és Magyarországon is ismert méretekkel és arányokkal. A dán kereszténység első két századában a templomok még fából épülnek, majd feltűnnek a gránit, mész- és homokkő épületek. Kőbánya azonban csak Bornholm szigetén és az akkor még dán, ma svéd Skåne tartomány volt így felhasználták a jég által norvég- és svéd földekről átsodort köveket is. Kezdetben az angol középkori építészet hatásai mutatkoznak, majd ezeket felváltják a francia és német román stílus sajátosságai.

Az Østerlarsi körtemplom Bornholm szigetén

A téglalap alakú templomhajót boltozat zárta, vagy gerendákkal fedték. Zömmel egy, ritkábban két torony a hajó mellett, vagy annak tengelyében állt. A templom nagyságától függően épült hozzá kereszthajó, vagy félköríves szentély. Ritkán, de előfordul különleges tömegképzés és alaprajzi megoldás, ilyen a bizánci hatásra utaló Østerlarsi körtemplom.

A dán építészeti technikák egyes részletei nagy következetességet mutatva terjedtek el: a legtöbb épületen fedélszék és a fal csatlakozása jól kivehető a homlokzaton, ami a kő vagy tégla részletformák változatos kialakítására adott lehetőséget. A tornyok állványzatának kapcsolódási pontjain lévő lyukak meghagyásával a későbbi újraállványozást könnyítették meg, a tornyok pedig nyeregtető fedést kaptak, meredek hajlásszög nélkül. Kevesebb a faragott dekoráció, a motívumok erőtlenebbek, amit részben a keményebb kőanyag indokol. Ilyen a 12. századi Veng-templom Skandeborg mellett, és az ullerslevi templom Nyborg községben is.

Az alaprajzi rendszereken francia és német szerzetesrendi épületek hatása érződik, mint például a 12. századi søroi apátsági templom esetében. Főhajója mennyezete sík, mellékhajóié keresztboltozatos, szentélyei a cisztercita építészet szabályait követi. A ringstedi Szent Benedek templom (13. század) szentélyei félkörívesen záródnak, tornya csak a 16. században épült. A kalundborgi Miasszonyunk templom is bizánci hatású, görögkereszt alaprajzú. Öt tornyának mindegyike nyolcszögű, sisakmegoldásai a francia és német katedrálisokra emlékeztet.

Gótikus építészet

Az öttornyú kalundborgi Miasszonyunk templom

A gótika hatása a 13. századtól érzékelhető, elsősorban az alaprajzokban tűnik fel a német bazilikák rendszere. Egyes épületek több évszázados át- és átépítései megőrizték a román és a gótikus építészet formatárát, mint a Ribei székesegyház (Ribe), mely korábban háromhajós volt, de két hosszoldalán gótikus kápolnasor épült, déli tornya kő, párja tégla. Ennél harmonikusabb a 600 éven keresztül a dán királyi családok temetkezési helyéül szolgáló Roskildei székesegyház. Talán a legszebb térhatású emléke a dán gótikának az odensei Szent Kanut-székesegyház, mely egyszerű építőanyagokból, jó arányokban épült a 15. században, de a korábban helyén álló fatemplom már a 11. században elkészült, története 900 éves. A késő gótika kisebb falusi templomait népi ihletésű festett ornamentika díszíti, mely kiemelte a szerkezeti részleteket, s ez a díszítőfestés vette át a későbbi reneszánsz áramlatait. Aránylag későn, csak a 14., 15. században épültek a kolostorok, így például a helsingøri Karmelita kolostor is a késő gótika architektúráját mutatja, és a célszerűséget a forma elé helyezi, ami a homlokzat megbontott rendjében érezhető. A randersi Szentlélek Kórház egy kolostorhoz tartozó ispotály betegeknek, időseknek. Északi homlokzatán alig találni nyílást, délen azonban ablakokkal, sőt faszerkezetű loggiával is tagolt, ami jól mutatja, hogy a funkcionális és égtáji kötöttségek prioritást élveztek a formai szabályok előtt. Az ebben az időszakban érkező szerzetesek a különböző rendek kultúrájával és hagyományaival gazdagították Dániát. Az 1536 után érkező reformáció megzavarta ugyan az építészet fejlődését, de később sajátos, az európaitól eltérő architektúrát hozott létre.

A spøttrupi vár

Dánia középkori világi építészetét egyfelől azok az erődítmények és védművek jelentik, melyek ugyan hasonló funkciójú dél-európai társaiknál egyszerűbbek és szerényebb méretűek, de átfogó védelmet jelentettek a partok mentén és a fő közlekedési útvonalak csomópontjain, pl. Koppenhágában és Nyborgban. Különösen az 1250-1319 közötti, a belső hatalmi harcok időszakában lett áldozatává a harcoknak több korabeli építmény, s a 15. századig új vár nem is épült. Ezek az erődítmények már nem a viking időkből ismert elrendezést követték, hanem magas pontokra, földnyelvekre, szigetekre, vagyis a természet adottságainak kihasználását lehetővé tevő helyekre épültek, s ahol nem állt rendelkezésre ilyen lehetőség, ott árokkal, fallal védték az erődöt. A Lúdtorony (Gåsetårnet) a 14. században épült Vordingborgban. Az öt emelet magas, hengeres, fogazott főpárkányos, toronysisakos bástya a Hanza-szövetséggel való háború idején védte a várurat és családját. A lőfegyverek fejlődésével növelni kellett a falak vastagságát, később pedig a földművek is segítették a védelmet. A történelmi Skåne tartományban (ma Svédország) található Glimmingehus hatalmas, erődített épülete, melyet Jens Holgersen Ulfstand dán nemes emeltetett Adam van Düren építésszel. A Glimmingehus falakon belüli épületei udvarok köré csoportosultak, a lakóhelyiségek az alacsonyabb, védett szinteken voltak. A viborgi püspök spøttrupi vára is jellegzetes példa, ahol a négyszögletű udvar köré U alakban csoportosulnak az épületek. A 17. században lerombolt, de a romok alapján ma is élő dokumentációként szolgáló Bornholm-szigeti Hammerhus vára kifejezetten katonai célú védműként épült a 13.-14. században.

Az "Anne Hvide"-ház 1560-ban épült Svendborgban

Dániában ebben az időszakban tovább ritkultak az erdők, helyüket legelők, falvak foglalták el. Még élt a boronafalas, vagyis rönkfákból való házépítés, elsősorban keleten és Jylland déli részén. A tetőt náddal fedték, a padló döngölt föld volt, a házon ablak nem, csak a füst elvezetésére szolgáló nyílás volt a tetőn. 1200 után fellendült a hajózás, a kereskedelem és az ipar, így a városok is fejlődésnek indultak, illetve újak keletkeztek a keresedelmi utak csomópontjain és a kikötésre alkalmas partszakaszokon. A városi utcákon a korábbi merőleges, illetve elszórt beépítést lassan felváltotta az úttal párhuzamos oromfal, a 16. századra pedig elterjed a kétszintes beépítés előugró konzolokkal. A favázas építésmód egyes elemeit szabványosították, maga a technika ugyanakkor kötöttséget is jelentett: ablakot, válaszfalat csak a vázszerkezet által szabadon hagyott helyen lehetett építeni. A tégla ritkán használt építőanyag volt, noha használatát tízéves adómentességgel támogatták. Helsingør, Kalundborg, Nyborg és Næstved városokban találni egy-két emeletes, középkori téglaépületeket.

Az újkor építészete

Reneszánsz építészet

Dániába évszázadnyi késéssel, kerülőúton, Hollandia közvetítésével érkezett a reneszánsz, melynek oka nem csak a nagy távolság, hanem részben a Rómától elszakadó protestáns vallás elterjedése és megszilárdulása is volt. A németalföldi reneszánsz kissé klasszicizáló hatása száz éven át, a 17. század közepéig tartott, mestere, Andrea Palladio fegyelmezett, antikos motívumai ebben az időszakban terjedtek el a közvetítők révén Dániában, de a szomszédos, Balti-tenger menti német területeken is. A protestantizmus hatására a templomok egyszerűbbek, dísztelenebbek lettek, elsősorban a befogadóképesség növelésére törekedtek, például emeletes karzat építésével. A mezőgazdasági konjuktúra a főnemesség kialakulásához, gazdagodásához vezetett, ami az építőiparnak is kedvezett. Új rezidenciák építésekor még szempont volt a védhetőség. A kastélyok háromszintesek voltak, legalul a lakótérrel, emeletükön a hall és a reprezentatív termek, legfelül a védelmet szolgáló helyiségek találhatók, az épület ablakai nagyobbak, termei tágasabbak voltak a korábbi időszak építményeinél. Ilyen volt az 1556-ban Sjælland-szigetén épített Borreby kastély is. A nemesség jelentős része csak kisebb, a tüzérséggel szemben védtelen kastélyokat tudott építeni, III. Keresztély dán király, majd utóda, II. Frigyes - vagyis a királyi család - azonban jelentős erődök és kastélyok építését kezdte meg, mint a Shakespeare Hamletjéből ismert helsingøri Kronborg, vagy a Frederiksborg kastély - ez utóbbinak építése 1608-ra fejeződött be, s talán ez a legnagyobb volumenű reneszánsz épület és kert Dániában.

A legjelentősebb épületeket mégis IV. Keresztély 1588-1648 közötti uralkodása idején emelték, vagy fejezték be. A király igazi reneszánsz uralkodó volt, pártolta a művészeteket, nyitott volt az új áramlatokra, érdekelte is az építészet, és művelte is IV. Keresztély tehát nem csak irányítója volt az építkezéseknek, hanem várostervezőként közreműködője is. A reneszánsz geometria hatása érződik szabályos városterveinek derékszögű utcahálózatán, például az akkor még Kristianstad néven Dániához tartozó, ma Norvégia fővárosaként ismert Oslo szerkezetén.

Az időszakra jellemző, hogy bár a várkastélyok védelmi funkciója továbbra is adott volt, egyre több díszítőelem került be, vagy legalább tömegformálásával, az elrendezés harmóniájával tükrözte a flamand reneszánsz hatást. A kastélyok, templomok tornyainak magas sisakjai egyre inkább dekoratív elemmé váltak, az ívezetes galériák megfigyelő és kilátó funkciójuk mellett esztétikus átmenetet képeztek a tömör falszakaszok közt. Mindemellett a középkori épületek organikus egysége elveszett, de a reneszánsz rendezőelv sem érvényesült teljes mértékben.

A koppenhágai Rosenborg kastély volt a harmadik jelentős reneszánsz palota melyet IV. Keresztély jelentősen átépíttetett 1634-ben: az eredetileg nyári rezidenciának épült komplexumot többek közt kibővítette négy toronnyal, így tömegképzésében dán, részleteiben flamand lett: szép példája az építészeti kölcsönhatásoknak. A király építtette a koppenhágai árutőzsdét, mely két csatorna közti földnyelven áll, így a bemutatott árumintát összevethették a közelben horgonyzó hajó rakományával. A dán reneszánsz építészet példái közt kell említeni a Koppenhágai Egyetemet (1623-28) és a Szentháromság templomot (Trinitatis Kirke) (1637-56), az arzenál ágyúcsarnokát (1611) és a Holmens Kirke nevű templom (1640-42) épületét. A nemesi kastélyokat még várárok vette körül, de felső szintjük favázas, a védelmi funkció már nem hangsúlyos, sőt, jelképes volt.

Keresztély 1648-as halála, majd a harmincéves háború és a hosszú dán-svéd háború lezárták a dán reneszánsz építészet időszakát.

Barokk és rokokó

1660-1730 között az abszolút monarchia évtizedei teltek erős központosító hatalommal. Az építési tevékenységet is szakértő irányító szervezet felügyelte, mely csak a leghiggadtabb barokk formákat vette át. A barokk - akárcsak Hollandiában - Dániában is a polgári társadalom és a protestáns egyház igényeit kiszolgáló stílus lett, fegyelmezett alaprajzokkal, zárt homlokzatokkal, szerény plasztikával. A külső téglafalazat, a párkányok, ablakkeretek már téglából készülnek és feltűnik a sajátos barokk pillérarchitektúra, mely az emeleteket fogja össze.

Az első, holland hatású jelentős barokk épület a Charlottenborg palota (1672-83) építőmestere még holland. A koppenhágai királyi rezidencia tervezője (1693) már svéd: Nicodemus Tessin . Ebben a formában ugyan a palota végül nem épült meg, de már maga a terv is nagy hatást gyakorolt az építészetre, mert a holland helyett francia stílusú volt. IV. Frigyes dán király, mint a Róma környéki villaépületek nagy rajongója, két palotát is e szellemben készíttetett: a Frederiksberg palota tervezője Ernst Brandenburger, majd Johan Conrad Ernst voltak, míg a fredensborgi kastély építését Johan Cornelius Krieger kezdte és Nicolai Eigtved, Laurids de Thurah és Caspar Frederik Harsdorff folytatta. Krieger volt, aki mai szóval típusházakat is tervezett, amivel már utcaképet, házsorokat tudtak formálni, szakítva az addigi organikus beépítéssel. Ezeket a terveket lényegében a 19. századig használták. Az 1728-as nagy koppenhágai tűzvésznek számos favázas épület lett a martaléka, a helyükön épült téglafalazatú többszintes barokk házsorok ma is meghatározzák a Nybrogade és a Gråbrødretorv (koppenhágai közterületek) utcaképét.

A későbarokk és a rokokó

Az 1730-1754 közti időszakban a barokk és a rokokó - legalábbis az építészetben - csak formanyelvében különbözött, tehát az építőanyagok, alaprajzok, de még a társadalmi háttér is azonos volt a két stílusban.

Ennek az időszaknak az uralkodói, VI. Keresztély (ur.: 1730-46) és V. Frigyes (ur.: 1746-1766) igyekeztek lépést tartani más európai nemzetek szellemi és művészeti áramlataival. Sok tehetséges dán építésznek biztosították a külföldön való tanulás lehetőségét, immár nem csak Franciaországban és Itáliában, hanem Dél-Németországban és Ausztriában is.

VI. Keresztély volt az, aki elődei átépítései után eljutott oda, hogy a koppenhágai régi királyi várat lebontatta, és helyére palotát emelt; a Christiansborgot , mely ma a dán parlamentnek ad helyet. A király tanult építészetet, igényes palotaterveket készített, többek közt Christiansborgét is. A korszak másik jelentős építésze Laurids de Thurah volt, aki hadmérnök-katonatisztből lett polgári építész, több jelentős, ma is álló koppenhágai barokk és rokokó épület tervezése fűződik a nevéhez: az Eremitage, a Jægersborgban, (1736), a csavart tornyú Vor Frelsers Kirke (Megváltó templom) Koppenhágában, hørsholmi Hirschholm kastély , a Børglum kolostor . V. Frigyes az építészet mellett a színházművészet jelentős támogatója is volt, megbízásából tervezte Nicolai Eigtved a koppenhágai Dán Királyi Színházat (Det Kongelige Teater) 1748-ban. Eigtved és Thurah felfogása közti különbséget jól példázza az 1752-59 között épült Frederiks Hospital (Frederiks Kórház) , melynek középső tömegét Eigtved, a hozzá kapcsolódó pavilonokat Thurah tervezte. Utóbbiak manzárdtetejükkel és más részleteikkel is elütnek a főépület tömbjétől.

Legnagyobb építészeti munkája a koppenhágai Frederiksstaden városrész terve volt. A Bredgade és a kikötő közti nem túl nagy terület lakóövezet volt, melynek fő tengelyévé az Amaliengade utat tette Eigtved. Ez a vízparttal párhuzamosan haladó út a negyed középpontján metszi a Frederiksgadét, s e ponton található az Amalienborg Plads monumentális tere az Amalienborg palotával. A kapuzatot a Frederiksgade két oldalán álló egyforma palota alkotja (Johann Gottfried Rosenberg 1756) az út végébe a Nicolas-Henri Jardin által megálmodott kupolás templom helyett a Frederiks Kirke (Frigyes-templom), népszerű nevén Marmorkirken (Márvány templom) került (ki epitette, mikor?xxx). Az Amalienborgot Európa legjelentősebb rokokó térképzései között tartják számon. Nils Eigtved halála után a francia hatás alatt álló építészgeneráció tagjai már az antik ideálokból táplálkozó neoklasszicisra építészet felé fordulva terveztek.

Neoklasszicizmus (1754-1858)

Eigtved után Nicolas Henri Jardin lett az akadémia építészprofesszora. Jardin Frederiks-temploma még barokk, az 1765-71 között épült sølvgadei kaszárnya már klasszicizáló mű. Jardin tanítványa volt Caspar Frederik Harsdorff, akinek tervei mértéktartó, higgadt klasszicizmust sugároznak: ilyen az V. Frigyes kápolna a roskildei dómban, és a Harsdorff-palota, melynek alaprajza, térszervezêse is kiérdemelte a kortársak figyelmét. A pompeii ásatások helyszíne 1763-tól vált látogathatóvá, a korabeli művelt értelmiség számos tagja tekintette meg a romokat, és vitte hírét az antik világ konzerválódott maradványainak. Az antik polgári építészetnek Dániában nagy hatása volt, az építészet és természet kapcsolata pedig mind fontosabbá vált. A Møn-szigeten kialakított Liselund parkja Andreas Kirkerup terve alapján született meg, ahpl a növényzet és a parasztházak, klaaszicisra pavilonok és távol-keleti stílusú épületek alkotnak költői együttest. A dán klasszicizmus csúcsát Christian Frederik Hansen építészete képviseli.

A 17. századtól a mezőgazdaság egyre több épületet követelt: istállók, pajták, de holland mintájú szélmalmok is formálták a tájképet. A falvak építészetében is új épülettípusok jelentek meg, ahogy a tanyaépületek elrendezése is megváltozott. A lakóépületek kéttraktusúak lettek, anyaguk fa vagy tégla volt. A házak, színek,istállóépületek és pajták tetőzete jellegzetes képet adtak a dán vidéknek a 18. századra. Ugyanebben az időben formálódott tovább a dán városok utcaképe: már 3-4 emeletes, 4-5-7 ablaktengelyes puritán homlokzatú lakóházak alkotják. A kereskedelmi épületek - zömmel raktárházak - sima homlokzataikkal, magas tetőzetükkel követik a barokk, majd neoklasszicista irányzatot. A stílus legkiemelkedőbb képviselője Christian Frederik Hansen, aki az 1795-ös nagy koppenhágai tűzvész, majd az 1807-es angol támadás során megrongálódott fontos középületeket. Jelentős munkái közt volt a Christianborg palota,va Radhuset és a Frue Kirke templom. Az időszakot gazdasági hullámvölgy jellemzi: az 1813-ban bekövetkező államcsőd után csak 1842-re áll helyre a pénzügyi helyzet. Míg Harsdorff a görög klasszikus építészetet követte, Hansen a római architektúrát tekintette példaképémek: zárt, monumentális épülettömegek és áttekinthető belső tereket alkotott. Kezdetben Palladio korai klasszicizmusa inspirálta (kör alakú ház, Altona), később a francia Ledoux tiszta geometriájának formái hatottak rá. Három jelentős fővárosi műve: a Városháza (ma: bíróság) , majd Christiansborg temploma, végül a Freu Kirke (1811-29), melyvegy gótikus templom helyén épült. Az 1842-re stabilizálódó gazdaság csak egy évtizeddel később érződött az építészeti beruházások fellendülésében. Német hatásra feltűnik a romantika eszméje, a művészeti szellemi irányzatok elsősorban Berlinből és Hamburgból hatnak Dániára. Carl Friedrich Schinkel nem csak építészetével, de művészetfilozófiájával is hat a dán architektúrára. Schinkel közvetítője Gustav Friedrich Hetsch, aki Württenbergből származott, Percier tanítványaként lett Schinkel követője a Dán Királyi KépzőművészetiAkadémia építészetprofesszoraként. Építéyzeti felfogása tekinthető kései klasszicizmusnak és korai historizmusnak is. Elsősorban az iparosítás és az építészet problémáira koncentrált, a dekoratív elemek csak az esztétikai igények kielégítésének szintjén foglalkoztatták. Korábban tervezett vasszerkezetet, mint az angol Paxton. Az utóklasszicizmus legérdekesebb személyisége Michael Gottlieb Bindesbøll, aki a nemzeri historizmus felé fordulva rakta le az új stílusirányzat alapjait. Fő műve a Thorvaldsen-múzeum, melynek tervezése és építése nyolc évig tartott, és 1848-ra lett kész. A 19. század közepére kibontakozó historizmus során előtérbe kerül a téglaépítészet, mely az olasz górika egyházi és középületeinek mintáját követi. Daniel Herholdt, a koppenhágai egyetemi könyvtár csarnokának és homlokzatának tervezője öntöttvasat alkalmazott a belső szerkezet, hagyományos téglát és követ a külső homlokzat architektúrájához - mintája Henri Labrouste műve, a párizsi Saint Geneviève-könyvtár épülete volt. Herholdt valóságos iskolát alapított, előképe volt Philipp Webb brit és P. J. H. Cuypers holland építész. Herholdt nyomán kitűnő téglaépítményeket tervetetr Christian Hansen és Henning Wolff (Kongens Bryghus - királyi sörfőzde, 1865). Lakóházak és ipari-kereskedelmi épületek sora mutatja a téglaszerkezethez való visszatérés puritán, egyszerű voltát. 1856-ban született meh Koppenhága első építési szabályzata is. 1870-től Koppenhága robbanásszerűen terjeszkedni kezd, az erődítéseket lebontják, a régi kikötőt elköltöztetik. Az időszak fontis építésze Ferdinand Meldahl. Az építésiparosodás a kor technikai színvonalán egyre nagyobb teret nyer, a stukkó és vakolatarchitektúra erőteljesebben érvényesül a szerkezeti harmóniával szemben. A reneszánsz formák ismét előtérbe kerülnek, sőt, egész homlokzatokat másolnak át szigorú pontossággal. Meldahl Tengerésziskolája a velencei Vendramin Calergi-palotát ismétli. Meldahl lett az akadémia igazgatója és építészet tanára, így építéyzgenerációk sorára van hatással. A kor másik nagy építész egyénisége Vilhelm Dahlerup, aku Ove Petersennel tervezte a Dán Királyi Színhàz eklektikus épületét (1874), és a Művészeti Múzeumot is.

Megnézni: Tobias Faber (7) Adam van Düren (12) Steenwinkel család (15) Hans van Steenwinckel (1587-1639) Hans van Steenwinckel (1545-1601) Hans van Steenwinckel (1639-1700) Nicodemus Tessin (sv 19)